Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-18 / 50. szám

1575 704 16t S ide ... . Ha az ember jól megnézi, ugy találja, hogy minden embernek megvan a maga saját vallása és is­tennek meg kell elégedni a mi szegényes tiszteletünkkel, felette nagy jóságából; mert annak tökéletes embernek kellene lenni, a ki istent ugy tisztelné, a mint ő hozzá méltó. Legyünk békeségben Én nem birom elképzelni, mikép merészel egy pap, szivében gyűlölettel, megállani azon katedrában, a honnan csak egyedül a szeretetet volna szabad hangoztatni. Hirdessetek szeretetet, igy sze­retetet fogtok szerezni." És záradékul még egyet. Pál apostolról monda­tik az apostolok cselekedetének utólsó versében : tanitá az Isten országát minden vidámsággal. Boldog azon tanitó, a ki ugyanezt mondhatja önmagáról. A mint nincs egy nagy művész sem a ki ne örvendene a maga müvének és a mint nem gondolható egy nagy költő sem, a ki egész odaadással ne függne hivatásán, ugy nem képzelhetünk egy vallástanitót sem áldással működhetni, a* ki békétlenséggel és borús kedélylyel jelenik meg gyermekei előtt. Csak lelkesedés ébreszt lelkesedést. Kedv nélkül nincs áldás. „Inkább szeretem a keresztyén­ség nélküli életet, mint az élet nélkül való keresztyén­séget mondja Weber. És te immár tanitsd Pál spostol­ként az isten igéjét szakadatlanul és minden vidám­sággal. Kovács Lajos. „Protestáns egyházi beszédtár." Évnegyedenként egy-egy kötetben megjelenő s az egyházi év minden innep- s vasárnapjára szóló beszédgyiij­temény, szerkesztésével és kiadásával lepte meg a prot. közönséget Margócsi József irsai ev. lelkész, s a Pest megyei esperesség aljegyzője. Rég óhajtott és várt vállalat, melynek jövője az anyagi pártfogástól, ál­dása a közreműködők műkincseitől várható. Ez utóbbit reménylenünk az, első kötet följogosít, a mennyiben egyházunk szónokai egyik fő bajnokát Székácsot, a munkatársak sorában találjuk. Az ismertetés szük kerete nem követeli, sőt nem is engedi, hogy akár az irány bírálásába, akár egyes beszédek részletes boncolásába, mélyebben ereszkedjünk ; csak is rövid átnézetét, itt ott teendő megjegyzésekkel, szándé­kunk e lapok olvasóival közölni. „Az egyházi uj év kedvező alka­lom" tárgyú beszéd az első e kötetben, a szerkesztő­től, ugyan ettől van még egy: „Örök f a r s a n g." Az első sikerültebbnek mondható, mind alakra mind tartalomra. Keresztény ihlettséggel és lelkipásztori buz­gósággal bátorít : hogy álmainkból felser­kenjünk, hogy elvessük a sötétség­nek cselekedeteit, s hogy felöltöz­zünk a világossághoz illő öltözetbe. — Ez után Haan Lajos b. csabai evang. lelkész két beszéde következik : „A vallásos házi ne­ve 1 é s r ő l"|és „ég és föld elmúlna k, de az én beszédim semmiképen el nem mul­n ak." Ezek a leggyöngébb müvek az egész gyűjtemény­ben, s csodálkozunk a szerkesztőn, hogy számukra tért engedett, ha csak nem azon elvből indult ki, opposita juxta se posita magis elucescunt. Például azon alapigé­ből: hogy mindnyájan egyenlőképen ós egy szájjal dicsérjék az istent és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyját, kivonja : a vallásos házi nevelés módját és áldásait, s ekkép tárgyalja : a házi vallásos ne­velésmódhoz tartozik először is az, ha a szülők arról gondoskodnak, hogy gyermekeik az iskolában (!) kellő vallásos nevelésben részesüljenek, hogy gyermekeik jelenlétében a vallásról, a templomról, a szentségekről, a vallások szolgáiról, gúnyosan ne beszéljenek (tehát je­len nem létükben tehetik ezt.) De különösen őrizzék gyermekeiket a rosz cseléddel való társalkodástól. Ily pongyola naiv, és keresztény ihlettség nélküli beszéd a második is, a melynek első része a világtörténelem rö­vid vázlata, második része pedig földrajz, csak az „U r­n a k beszédei" sehol. Annál jobban esik elolvas­nunk az ezek után következő beszédet. „A hűség, Krisztus szolgájának fő jellemvo­nása." Sárkány Sámuel pilisi lelkész s pest­megyei esperestől. Gyönyörű beszéd, a legjobbak egyike. Alapigén nyugvó, az elosztás rendes, a kidolgozás kenet­teljes, irálya egyszerű de igen szép. A Krisztus szolgája legyen hiv: mesteréhez, nyá­jához és önmagához. — „Azur közel vagyon!" Győry Vilmos orosházai lelkésztől. Ugyan ettől van több, nevezetesen: „Vajha minden karácsony inneplő hasonló lenne az ő szivében abethlemi pász­torokhoz. „Nem mondja meg azt a böl­cső. Hogy milyen lesz a j ö ve n d ő." „Ezek a bölcsek, igazán bölcse k." Mind meg any­nyi csinos beszéd, szép képekkel, költői episodokkal, ha­tásra számolva. Győry költészete elvitázhatlan, vajha az egyházi költészetet mélyebben tanulmányozná, mely­nek természete egészen más, mint a beszélyeké és regé­nyeké. A szónoklat, nem egyedül költészet, s a hasonla­tok, képek nem döntő bizonyítékok. Hat beszédjét ösmer­jük, de mind a hatban anya és csecsemő szerepel, s „az ur közel vagyon" címűben egy egész rósz abból áll, hogy örvendezzünk az ur közellétének, mert a csecsemő örül anyja karján. „Az első karácsonyképe" Trsz­tyenszkyGyula, nagy-geresdi ev. lelkész alsó-sop­roni egyházmegye esperesétől. Feltünteti a mezőt, hol az örömhír tudtul adva lett, a j á s z o 11, hol az isten­ember született és az imádó közönséget, „mely tisztességet tenni megy. A mező arra tanit: hogy Is­ten mindenütt feltalálható, Isten imádása helyhez nincs kötve. A szegény jászol, hogy az ember valódi értékét, be-

Next

/
Oldalképek
Tartalom