Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-11 / 49. szám

1535 1604t gio.'- Ugyanis mondhatnók : az ember lelkesülése egy erkölcsi eszméért, annak religiója; és a mennyiben az ember azon erkölcsi eszmének minden egyebet alárendel, azon eszmeért él, hal — mondjuk azt vallásosnak = religiosus. Az anya, ki anyai hivatásától annyira át van hatva, hogy saját életét is kockáztatja, csak hogy gyermekeért éljen és annak javát előmozditsa, mondható ily értelemben vallásosnak. Az orvosnak, ki önzéstelenül egyedül szent hivatásának él, az az: éjjel nappal azzal foglalkozik, csak arra gondol, mikép enyhítse a beteg emberiség szenvedéseit, és a mint beteghez hivatik, magán érdekeit elfelejti— van religiója/Hasonlóképen a tanitó, kinek szivének legfőbb öröme a gyermekek közt múlatás, ki minden tehetségét s erejét oda irányozza, hogy a gyermekekből igaz, istennek tetsző embereket képezzen, vallásos. Szóval az embernek odaengedése és odaadása valami nagy erkölcsi gondolatnak : az religio. Ki - k1 átláthatja, hogy ez sokkal magasztosabb fogalom, mint a confessio. Nem tudom, sikerült-e ezen példák által érthetővé tennem magamat, mit akarok „ vallás" alatt értetni. De ugy hiszem, igy értelmezve a vallást, ha valaki Ritter ur értekezését figyelemmel végig olvasta, nem fogja többé kérdésessé tenni, vájjon tudomány-e a theologia ; hanem ellenkezőképen csodálkozni fog azon, hogy mikép lehetett abban józan észszel csak egy percig is kételkedni. A kik a theologiától elvonandónak látták a „tudomány" jogcímét, azon tévedésben voltak, hogy azt nem tartották egyébnek, hanem a dogmák gépies tárgyalásának, és utasításnak minden egyes felekezetnél a liturgicus szertartási miveletek begyakorlására. Azonban még a scholaticismus korszakában sem vouathatott el a theologiától a jogcím, noha a scholatikusok főfeladatuknak tekintették nem annyira a tudomány, mint az egyház érdekében működni. A tárgy t. i.? melylyel a Scholastika foglalkozott, az egyháztól eredt és szentesitett dogma volt, melyet az u. n. scholastikusok az egyház érdekében fejlesztettek. Már Amselmus azt tűzte fvolt ki feladatául: „a gondolkozás szüksége által igaznak felismerni azt, a mit a hit vall."*) Nem lehetett azt nem tudománynak mondani, mikor minden erejöket felhasználták, hogy az egyház dogmáit Aristoteles bölcsészetével összeilleszszék és azzal támogassák. Tévedt ugyan az akkori orthodoxia, midőn a scholastikusok törekvéseitől a maga számára üdvöt várt. Mert az által, hogy a scholastikusok csak az alakot képezték ki, jutott oda az egyház, hogy a tartalom háttérbe szoritatott, Az egyház ezen eljárással nem gondolt. Pedig a dolog természetében áll, hogy mentől jobban merül el a lélek a formában, annál jobban el kell felejtkeznie a tartalomról. Igy az egyházban magában, a nélkül, hogy *) rationabili necessitate intelligere, esse oportere omnia jlla, quae nobis fides catholica de Christc credere praecipit. ez azt észrevette volna, fejlődött ki a rationalisticus gondolkodásmód. Szóval maga a dogmákkala

ilyetén foglalkozás terelte oda az egyházat a reformatio korszakában, hogy csak a tudománytól várjon újjászületést. S következetesen vizsgálva a reformátorok törekvését, reá fogunk akadni arra, hogy csak a tudomány volt az a hatalom, mely az egyházat képessé tette Róma bilincseit lerázhatni. Ezzel pedig el van ismerve a tudomány jogosultsága, az igazság kiderítése érdekében, a protestáns egyházban. A mint a szabad kutatás, a tudomány jogosultságát a prot. egyházban tagadjuk ; egyenesen oda tereltetnénk, hogy a só, mely egészséges pezsgést van hivatva fentartani az egyház életereiben, elizetlenedjék. Tehát nálunk is csak ugy fog egyházunk virágzásnak indulhatni, ha a szabad vizsgálódásnak mindig tér biztosíttatik és a tudományt, mely az igazság kiderítésében találja feladatát, veszszük kiinduló pontul.*) Ritter ur azzal vádol, hogy én az acsai tervezetben alapvonalozott theol. akadémia ellenében, meglevő theol. intézeteink bővített kiadása mellett nyilatkoztam volna, kárpótolván magamat azon vigasztaló tudattal, hogy azok a bécsi theol. facultas módjára elég jó papot adhatnak az egyháznak. Ezek ellenében egy részt az a megjegyzésem : ugy látszik, elkerülte Ritter ur figyelmét értekezésemben ez a pont: „Ismételve mondom, az acsai értekezletben ki -fejtett eszmét tökéleteseu osztom; sőt mint kitűzött célt oly eszmének tartom, melynek létesítésén minden egyházát szerető evang. keresztyén legszentebb feladatának tartsa fáradozni. Csakhogy ez idő szerint még azon reménynyel nem merem magamat biztatni, hogy az oly hamar, mint magam is kívánnám, létre jöhessen.*) Más részt az egyetemes gyűlésből a theol. akadémia ügyében kiküldött bizottságban is „a kormány által országos pénzerőből a pesti egyetemben felállítandó prot. theol. facultas eszméje" mellett nyilatkoztam; miután a tudománytól soha sem féltem egyházunkat, és azt hiszem» akárki által tartassék fen a theol. facultás már magában a tudomány lelkiismeretes ápolásában az egyház mindig bir correctivvcl botlások és jogcionkitások ellen. A mi pedig autonomiánk őrzését illeti, ugy hiszem, annak kielégítő kifejezést adott a bizottság munkálatának bekezdésében. A bizottság tagjai arról nem tehetnek, hogy az egyetemes gyűlés a bizottság munkálatával ellenkezőképen határozott. Továbbá nem tagadom, hogy maga az egyház emberekből állván, csakugyan nem tudom magamnak kép*) Nagyon csudálkoztam, hogy ne mondjam botránkoztam, midőn egyik városi egyházunkban egyik kitűnő paptársunkat a szószéken a tudomány ellen hallottam polemizálni. *) Itt látom helyén, hogy egy lényeges sajtóhibát, mely nevezett értekezésembe becsúszott, az 1220 lap 9 sorában, kiigazitsak : „Bevezetés az ó test.-ba hetenkint (nem 1, mint hibásan nyoma; tott) de 4 az az : négy óra. E nélkül nem is jönne ki a hetenkint1 2 óra.