Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-11 / 49. szám

i 537 1538 zelni a jó egyházat jó papok, igazság után törekvő gondolkozó vezérférfiak nélkül. Szerintem jó pap és jó egyház viszonylagos kölcsön hatással vannak egymásra. Ugyanis csak közönséges vasárnapi szónoklatainkat vegyük: vájjon nem tapasztaljuk-e, hogy feszült figyelmű, buzgó hallgató közönség fokozott szorgalomra hangolja a papot is beszédeinek mind kidolgozására mind előadására nézve; valamint ismét jó pap képes magának buzgó hallgató közönséget teremteni. Fájt lelkemnek, midőn a legújabb időben ezen, ifjúságomtól ápolt, meggyőződésemet egy hajdan ájtatosságáról nagyon hires városi egyházközségnél, a tapasztalás által, megingatva láttam. Két kitűnő papot, ki minden szorgalmat fordított volt beszédének mind kidolgozására, mind előadására, majdnem — üres templomben hallottam beszélni. Faluhelyen sem mondhatjuk éppen, hogy mindig teltek volnának templomaink; de csak nincsenek egészen üres székek, és ezek nagyobb száma mégis meg van telve, holott azon városi egyházban egyetlenegy egészen megtelt szék sem volt látható. A nagy közönség t. i. azon előítéletben szenved, hogy a mit mi ott mondunk, csak együgyű embereknek, nőknek és gyermekeknek való. Itt a fő rejtély azt kitalálni, minő utakat és módokat keressünk, hogy közönségünk országszerte az egyház és ennek ügyei iránt érdeklődjék. Azonban igy, a hogy vagyunk, még messze állunk a céltól. Ha magyar theologiai irodalmi mű, vagy pókhálók közt mint kézirat heverni kénytelen, vagy — ha kiadóra talál is, már előre biztos a vállalkozó bukása, vagy a mint Kovács ur Schwarz világhírű és horderejű müvét a theologiai irodalomban le szerette volna fordítani, a vállalat, részvét hiánya miatt, még meg sem indítható: nem vagyok képes felfogni, mikép, mi uton, módon tehessünk szert önálló független, theologiai irodalomra ? Yajjon ezen a bajon segíteni fog-e egy theol. akadémia ? Nem tudom : de minden helyes eszközt szeretnék felhasználva látni azon cél megközelítésére. Azért soha a célt magát szemelől nem tévesztve, ugy hiszem^ addig, mig az létre jön, legelső feladatunk, a meglevőt megtartva, ezen intézeteinket akképen szervezni, átalakítani, tökéletesíteni, hogy hazai viszonyainknak megfeleljenek. Ha sikerülend mind a főtanodákban mind az egyházban a nagy közönségben érdeklődést kelteni és áp ölni ezen legszentebb és legemberibb Ugy iránt, — ezt minden esetre el kell ismerni, mint Ritter ur érdemét, hogy ezen ügy fontos voltát értekezésében kimutatta : remélhető, hogy már a legközelebbi nemzedék elegendő számú tudományos vezérférfiakkal fog birni a protestáns egyházban, hogy azoknak segítségével eleven pezsgésü, egészséges egyházi és vallásos élet jöhessen létre. Petz Gyula. Könyvismertetés. Bátor i Schulc Bódog emlékiratai a z 1848/9-ki szabadságharcb ól. Kiadta és sajtó alá rendezte Eger váryÖdön. Pest, 1870. Második kiadás. Á r a 1 frt. 30 krajcár. Bátori Schulc az 1848/9-iki szabadságharc csaknem minden nevezetesbb csatájában részt vett, még pedig nem mint alsóbb rendű tiszt, hanem mint vezér, kinek ügyességétől vagy ügyetlenségétől függött a csata jó vagy rosz kimenetele. Ezt előre bocsájtva, ha azt állítjuk, hogy Bátori emlékiratai felette érdekesek, azt hiszem nem állítunk valószínűtlenségét, mert kétségtelen, hogy olyan ember, — ki a leghíresebb csatáknak egyik fő tényezője volt, — azokról érdekesebb részleteket közölhe még a szemlélőnél is, ki mindent csak a távolból lát vagy mint egy alsóbb tiszt, ki a harc hevében még a maga századának mozdulatait is alig kisérheti figyelemmel. Schulc emlékiratának másik érdeme, hogy a történettel sehol sem jön összeütközésbe. Ha még ehhez hozzáadjuk, hogy a kiadó elég ügyesen rendezte azt sajtó alá: az ajánlás fölösleges. A lovagkor és hősei. Regényes korrajzok a történetből, tekintettel Magyarországra is. B.MednyánszkyL., Knauz Nándor, PestyFrigyes, Weber C. J.F. v. Falkenstein s több mások munkái után S. J. F. Pe s t. Az Athenaeum kia dás'a. 1870. A lovagkor a világtörténelem legérdekesebb, legregényesebb részét képezi, aki tehát e kor megírására vállalkozott, a lehető legháládatosabb munkát vállalta magára. Mert hiszen kit ne érdekelnének Nagy Károly, Cid, László király, s más azon időszakban élt lovagok kalandjai, viszontagságai ? Nem örömmel olvas-e ama férfiakról, kik a vitézség, akaratszilárdság és tetterő eszményképei valának, s e tekintetben máig is példányként vehetők, — gyermek, ifjú és felnőtt egyaránt ? Ilyen tárgyról irni, mely annyira érdekes, hogy akarja sem adható elő szárazon, — mint emlitém, — kifizeti magát. Meg vagyok ugyanis győződve, hogy az előttem fekvő e tárgygyal foglalkozó könyvet sokan már csupán a címéért is megveszik. Azoknak azonban, kiket a cim nem csábit, szükségesnek tartjuk e munkát megszerzés végett ajánlani. Ami tartalmát illeti, az a következő : Nagy Károly császár és lovagjai. Cid, el Campeadori. Szent László király és lovag. A keresztes hadjáratok. A három nagy lovagrend: a templáriusok, a Johanniták és a német lovagrend. A nagy lovagjátékok és tornák. A kóborlovagok kora. Az istenitélet és törvényszéki párbajok. A rablólovagok kora. A titkos büntörvényszékek. A lovagok szövetsége. A lovagrend ki-