Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-11 / 49. szám

1421 1534 Ez a theologiai tudományról is — mely szintén halad, és pedig oly mértékben és viszonyban, mint a többi, főkép a történeti és a természet tudományok. A. symbolumok szerkesztésétől kezdve, a keresztyénség és annak alapitója történelmi felfogásáig, mily nagy az eszmék változása e téren, mily óriás termeszetü a haladás. Mi viszonyban állunk mi protestánsok ezen haladáshoz? A tulajdouképeni néptömeg a symbolikus hitalapon áll, nem a meggyőződésből de szokásból, és azért is, mivel más hitről mit sem hallott. A miveltebbek félig haraggal eldobták symbolikus alapot, de helyébe a modern tudományon alapuló hitet szintén nem — ismervén és azért nem fogadhatván be, pro testanti smusok=o vagy szóval kifejezve teljes közöny. Mielőtt arról szólnék, hogyan lehetne a protestantismus e nagy bajain segiteni a theologia tudományos fejlődését egy néhány vonásban akarom, jelezni. Strausz Dávid 1835-ben Jézus életét, 1840-ben hittanát adta ki. Első müvében, semmisitö élességgel és ellenállhatatlan hatással bebizonyitá, hogy Jézus élete, a mint az az evangyeliumokban tárgyaltatik nem hiteles és hogy a történelmi keresztyénség a montani felfogásban, az egyháznak csak nagyon is bizonytalan és ingadozó alapja lehet. Második miivében pedig, a hittani formákat, melyek a keresztyénséggel gyakran egy értelmüeknek vétettek, mind halomra döntötte. Ezen két müvében Strausz, az előtte virágzó rationalismus elszórt állitásait terv szerint összefoglalván, éles itészeti tehetségével, a mostanig divatozó történelmi és hittani keresztyénség teljes bukását megcáfolkatlanul kimutatta. Mind a két tekintetben, eltekintve minden, Strauszig elismert tantól, újból kellett épiíeni. A keresztyénség valódi történelmi felfogásának alapját a tübingai Baur vetette meg. Alap — nézete az : a keresztyénség nem valami a priori kész, tökéletes vagy égi csoda-teljes, — hanem inkább lassan fejledező termény. Ezen alapon állottak mindnyájan Baur után is, kik az itészet világánál történeti kutatásait folytatva, a világnak a mythikus Kristus helyébe, a valódi Jézust szép és tiszta emberi alakjában bemutatták. — A hittant illetőleg^ Schleiermacher kezdé a dogmaticai formulákból a tulajdouképeni vallást elválasztani. Legkitűnőbben folytatta és befejezte ezen működést Schweizer „christliche Glaubenslehre" cimü müvében. Szerző itt többé nem tesz hasztalan kisérletet a jelen tudományos öntudat összeegyeztetésére, az elavult és holt dogmaticai tantételekkei, sőt ellenben a modern hitet kifejezi és összefoglalja, mely a legszigorúbb tudomány és legmélyebb miveltség próbatüzét is, bátran kiállja. Ha Baur a keresztyénség történelmi felfogását, ugy Schweizer a modern hitet, mind a kettő pedig a jelen theologia haladását szigorú tudományos uton meginditotta. A haladás ezen vivmányai azonban csak a szakértők é» miveltebbek előtt ismeretesek, a többiek, kik azokat nem ismerik vagy a symbolikus hittel amúgy régi szokásból megelégednek, vagy épen nem akarnak törődni egyházukkal; mivel hitöket már nem képviseli. Hogy lehet e bajon segiteni ? A felvilágosítás zászlóját itt is, ott is fenn kell lobogtatni! a theologiai tudomány haladását a közönséggel is közvetíteni, az életre alkalmazni kell, csak akkor e tekintetben is a tudomány értéke és áldása napfényre kerül, mindenki újra feltalálandja szive hitét, melyet a protestantismusban régen kihaltnak tekintett. Csak az a kérdés, ki legyen a közvetitő e téren a tudomány és az élet közt ? Mindenki a maga körében, a ki tud és bir ez irányban hatni, hasson ! A legtermésze, tesebb közvetitö és kapocs azonban ugy hiszem reformegyletünk lesz; ez, egyházi és világi tagokból állván, és az érintett célnak megfelelő kérdéseket megvitatván, részint élő szóval, részint saját közlönye és időről időre megjelenendő népszerű röpiratai által felvilágositandja a keresztyén népet, melynek szeméről, mint Damaskusnál Pállal történt, leesend a hályog, mint valami halnak a héja, és mindjárt megjövend szeme világa, (Ap. csel. 9, 18) és ha az előtt hitetlen volt most hivő lesz, mert vallásos öntudata, a felvilágosítás utján nyert vallással teljes öszhangzásban álland. Faxit Deus ! Szepes-Bélán, decz. 3-kán. Weber Samu, ev. lelkész. Tudomány-e a theologia?*) Örült lelkem, mikor Ritter ur értekezéséből: „Tudomány-e a theologia ?" (Prot. Egyh. és Isk. L. 44. sz. 1373 köv. lap) láttam, hogy a sok tárgy közül, mely e lap hasábjain megpendittetik, legalább van egy, az ág. hitv. ÖV. theol. akadémia kérdése, mely jobb sorsban részesül a többinél, a mennyiben eszmecserére nyújt alkalmat, és nem osztozik a tökbinek azon keserű sorsában, hogy „agyon hallgattassák." Örültem különösen annak, hogy Ritter ur, ki a vallást nem valami megkövesült dogmák halmazában találja, hanem azt „ugy az egyes ember, mint az egyetemes emberiség szellemi fejlődésének, társadalmi és állami létének titkos műhelyének" állítja, azon következtetést vonja ki ezekből, hogy „azon elmélet, mely a vallásnak az emberi kifejlés, és mivelődés processusában oly nagy fontosságú és jogosult szereplését felismerte, talán már elegendő arra, hogy a theologiának tárgyánál fogva a többi tudományok sorában jogcímét és székét kimutassa." Sajnos, hogy a magyar „vallás" szó, mely mindig a confessio mellék értelmét foglalja magába (vallok = confiteor), sokkal kevesebbet jelez, mint a latin „reli*) Nolia a tárgy érdeméhez iiexii sokat mond: mégis ezt láttam legjobbnak címül venni. 91*