Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-12-11 / 49. szám
Tizenharmadik évfolyam. mi 11. m Pest, november 20.1870. PROTESTÁNS r \ ELOFIZETESI DlJ: HIRDETÉSEK DIJA: ® SZERKESZTŐ- és KIADÓ- \u . . . ,. , ,, . , HIVATAL: i f f f Ä^^Ä 4>sabos petit sor t^s^b^a* Mária-utca 10-ik szám, első emelet. 1*« minden Hr, poLhivatalnál; helyben a tasanal 5 k,, egyszer^ 7 so,a . kiadóhivatalban. Bélyegdij külön 30 kr. Pár szó Magyarhoii tfjii protestáns papjaihoz, Szeretett testvérek s tisztelt társak ! Ugy hiszem, hogy majd mindnyájan olvastátok a „Protestáns Egyh. és Iskl.ö -ban ama jeles cikket, melynek cime : „A második római hadsereg kivonta a fegyvert/ S olvasva ezt, tudhatjátok, hogy eljött az idő, mikor nekünk is — egyenként és összesen fegyverkeznünk kell a sötétség és ármány ellené • ben, nehogy a vallásos világosság újra, végkép kioltassák s a Jézus Kr ísztus által hirdetett lelkiszabadság messze száműzve : jo gtalanság, lelki zsarnokság, ijesztő sötétség és minden magasztosnak enyészete üljön diadalt negyedfél század óv szellemi vivmányai felett. A zászló, mely alá sorakozni hívlak benneteket — még csak félig van ugyan kibontva, de oly hatal mas kezek tartják azt, hogy én percig sem kétkedem, miszerint — ha egészen kibóntatik is — elég erősen fenn fog az tartatni a legnagyobb viharok között is? — sőt meg vagyok győződve, hogy a legkedvezőbb szél lengeti azt, ha mi — magyar hon ifjú prot. pap* jai — egy szívvel és lélekkel röktön beadjuk lemondásunkat az orthodoxiáról önnön magunknak, s követve szivünk legbensőbb szózatát: nyilt sisakkal várjuk az ellent s állunk az uj, szellemi reformatio eszméjétől oly annyira át meg át hatott kitűnő vezérek zászlója alá, melyre e szók vannak irva : Szabad keresztyénség.® Nekünk — nem azért, hogy ifjak vagyunk, — mert hála az égnek ! magyar protestáns papjainknak szinte legvénebbjei is csak nem mindnyájan — távol az orthodoxiától — ifjúi tűz és lélek vezérelte, szabadságszerető férfiak; nekünk — mondom — nem azért, hogy ifjak s igy minden ujitásnak már annálfogva hivei vagyunk, kell hatnunk, alkotnunk, gyarapitanunk, hogy a haza fényre derüljön ; hanem azért is, mert az ily egyesülést, a szabad keresztyénség melletti im ezen általános szellemi fegyverkezést saját önző céljaink is követelik, mi levén azok, kik az ekként, nyerende t vívmányok által eszközölt lelki nyugalom, boldogság és földi jólét áldásítt minél tovább élvezhetni reményijük. Mig tehát idősb lelkészeink valamit tesznek az ügy érdekében, mert tenni szeretnek : addig nekünk tenni kell, mert a körülmények kényszeritnek ! De mit tegyünk hát ? Tömörüljünk egy pagy egészszé, — adjunk testet az igének,— nyilatkozzunk egyes kisebb körökben, magunk között, azután az egyházi lapban, a nyilvánosság terén, hogy mi a megpendített eszmét magunkénak valljuk, hogy a prot. szellemet kiakarjuk ragadui százados bilincseiből, óhajtunk egy reform egyletet, melynek célja leend : a római egyháztól félők, vagy az egyiptomi húsos fazékok, a római pap uradalom boldogsága után viszszavágyók által, a reformáció szülte szabad szellemre rakott terheket egyenkint leszedni s Nt. Szeremlei ur szerint, a vallásos mélységre bensőségre. a sziv és lélek nemesbbé, erkölcsösebbé tételére, — szóval: a lélek gyümölcseire tenni át! Szeretett testvéreim és tisztársaim, ifjú lelkészek ! vallásunk roncsolt alkotmányát látva, de felétek fordulva — ugyanannak szebb jövőjét reménylve szólok hozzátok. A sötét áramlat — mint tudjátok az ellentáborban megindult, s ez magával akar ragadni minden elemet, iszappal akarja bevonni a társaság minden rétegét s Ésaiás próféta szerint azt mivel i, hogyanépnek szive kövérea j ék meg, fülei dugassanak be, szemei fedeztessenek be' 98
