Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-04 / 48. szám

ibii 1512 az olasz nemzeti kivánatok nevében vezérelt királyi haderő által legyőzetett. A tiszt. orsz. bizottságok teljes joggal kérdezhetik, hogy az osztrák-magyar kormány, ezen oly fontos érde­keket érintő és követkeményeiben figj elemre méltó fordulat ellenében mily állást foglalt vala el ? Erészben az alább következő okmányok teljes felvilágositást nyújtanak, és a külügyminisztérium ami­dőn itt azokra hivatkozik, csupán azon szempontokat kivánja e helyen ujolag röviden előadni, melyek által a kérdéses irányban követett eljárásánál vezéreltetett. A cs. és kir. kormány valamennyi hatalmaknak és az összes pártok mérsékelt részének abeli óhajtását osztotta, hogy a pápának világi hatalma és az olasz nemzeti törekvések között felmerült viszály, az idő hatása és békés eszközök által nyerje egesztelő megoldását. Valahányszor az ily kibékülésnek kedvező esélyei kínálkoztak, kötelességének tartotta azt, hogy a cél érdekében szorgosan közreműködjék. Erészbeni eljárását még akkor is folytatta, amidőn 'kitűnt, hogy Olaszor­szágnak Franciaország irányában elvállalt kötelezettségei minden irányban elvesztették értéköket. Mélyen sajnálta az akaratától teljesen független körülményeket, melyek a jelenkor legnagyobb fejtmé­nyének végre is erőszakos megoldását idézték elő. Soha sem vállalkozhatott a jelen viszonyok közt olyasmire, mit tőle IX. Pius maga sem kért: hogy ugyanis a francia zászlóaljakat osztrák-magyar csapatok által helyettesítse és ekép erőszakkal fentartsa azt, minek erőszakos fordulástól! megkiméltetését szivesebben látta volna. A pápai kormány csupán azon óhajtását fejezte ki, hogy mondaná ki ő felsége a császár és király kor­mánya, miszerint a római terület elfoglalását roszalja. De az önmegtagadáát ezen óhajtásnak teljesítésére is ki kellett terjeszteni; mert nem érezte magát arra hivatva, hogy egy idegen kormánynak, mely a helyzet szülte kényszerűségeknek vélt csak engedni, eljárását roszalja, s hogy egy előreláthatólag eredménytelen lépés által saját tekintélyét és egyszersmind Olaszországhozi viszonylatainak örvendetes alakulását is veszélyeztesse. A katholikus egyház fejének jövendő állását és fejedelmi jogainak nemzetközi kifejezését illető kérdések, melyek Európát államilag és társadalmilag egyaránt érdeklik, Rómának megszállása által még eldöntve nincsenek. E kérdések rendszeres megoldásra várnak és ennek eszközléséhez az osztrák-magyar monarchia előkelő er­kölcsi közreműködésével fog járulni, melyet mind ezavá­nak átalános súlya és a katholika egyház feji dése iránti külön állásánál fogva, mind főleg az olasz kormánynyal háboritlanul megőrzött barátságos viszonyainál fogva, tőle megtagadni nem lehet. Reményű a cs. és kir. kormány, hogy azon politikai irányokra nézve, melyeket Róma megszállásának kérdé­sénél követett, a tiszt. or. bizottságoknak helyeslését elnyerendi. öntudatával bir a kormány an oak, hogy a -monarchia érdekét folytonosan szemei előtt tartotta, és ezáltal az osztrák-magyar monarchia katholikus lakossá­gának hitfelekezeti érdekeit is lehetőség szerint öszhang­zólag képviselte. Minden kitelhető gonddal fog a jövőben is arra törekedni, hogy ezen öszhangzást megóvhassa, s ugy vélekedik, hogy amidőn az osztrák-magyar mon­archiának politikai jelentőségénél fogva őtet megillető tekintélyét föntartani eltökéllette, ezen elhatározásában mindenkinél megegyező értelemmel fog találkozni. (F.*J.) A régóta ismeretes poseni érsek, Heinrik dicséretea kivételt képez a német püspökök közül. Leg­újabban clerusához intézett beszédében a következőket mondja : „Évek óta nevettetek, gúnyoltatok, és árulta­tok el engem. Tanítóitok arra taniták növendékeimet, hogy miként legyenek engedetlenek a püspök iránt. Ti nem vagytok többé Krisztus és az apostol be-zéde és példája szerint való papok, mert ezek szegénységben , alázatOBságban és tisztaságban éltek. Ti korcsmákban és dáridókban dőzsöltök és dobzódtok, nem éltek ma­gányban és szegénységben, hanem ide s tova utaztok az országban, bele ava'játok magatokat politikájába és izgatjátok a népet; lázítók vagytok az állam hivatal­nokai ellen. Tekintsetek azon országokra, melyekben az egyház az állammal összeütközésbe jöbt, egy toll­vonás elég volt, hogy az egyház érdekei a legbor­zasztóbb módon megsértessenek. Ismeritek ezen szót: világiasodás ? Tekintsetek Olaszországra stb. (F. J.) Vendecfoan egy felhívás jelent meg, mely a vallásháború tüzét akarja felizgatni az „eretnek" poroszok ellen. Hogy megmutassuk a francia fanatismus minő kárhoztatható eszközhöz nyúlt, szorul szóra közöl­jük: Vendéiak! Franciaország megtámadtatott a pro­testáns Németország vad csordái által. Nem sokára 120 század uhlanus az ellenséges hadsereg által küldetve fog betérni megyétekbe, hogy azt a rablás 03 zsákmá­nyolás színhelyévé tegye, nőiteket meggyalázza, gyer­mekeiteket lenyakazza, aggastyánaitokat lelövöldözze harcképes férfiaitokat fogságra hurcolja, házaitokat ki­zsákmányolja falvaitokat felgyújtsa, templomaitokat fel­dúlja, szűz Mária szobrait összetörje, és a hadi foglyo­kat legyilkolja. Ez ajporoszok hadviselési rendszere. Már a mi tartományunkkal ugy bánnak, mintha meg lenne hódítva. Vendeiek! Emlékeztetni fogjátok őket, hogy ti sem őseitek vallásától, sem hazájok hő szerete­tétől soha el nem tértetek. [< Fegyverre hát! (F. 0.) London összes katholikus templomaiban vitás beszédekre szolgáltatottt okot Romának az olasz csapatok által való elfoglalása. Manning érsek a Ken­singtoni ideiglenes székes-egyházban ezen thémáról be­szélt és a kővetkező textust vette fel: L á t v á n pe­dig Pilátus, hogy semmit nem használna az o beszéde, h&aem aaaii sagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom