Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-12-04 / 48. szám

1508 önállóságot és felelősséget teljesen száműzte. Olvassuk meg a confessiókat s a régi magyar prot. cánonokat, s látni fogjuk azokban, bogy a megállapított hitnézetektől való eltérés nyilvános kárhoztatás"-ban és „anathemában" részesül! A 16. és 17. század gyűlölködő és türelmetlen hitvitái kiátkozással fujtottak mindenkit, a ki megszavazott dogma ellenében „egyéni szabadságára" mert hivatkozni, mely módon akkor számtalan prot. lelkész és tanár kergettetett ki hivatalából! Lehetett e szó „szabad vizsgálódásról" ily körülmények közt; lehetett-e „egyéni felelősségről" oly időben, midőn ha valaki a hivatalos alakzat ellen vétett, péld. a kultust elhanyagolá, ugyancsak a confessiók ós canonok szerint egyházi fenyiték alá vettetett; midőn a bevett dogmákkal nem egyező irodalmi müveket, a prot. egyházi cenzúra világra jövetelök előtt agyonfojtással fenyegette; midőn a szószék szababsága tönkre volt téve afféle szabályok által, hogy „a hamis tanitókat semmi esetre sem kell tűrni" (íielv. Conf. XVIII. 14.) és hogy ,,senki se merészeljen önfejüleg ujitani." (Can. M ajor. V) ? És igy tov. Van, igen is, egyházunk régibb okmányaiban, még a legtürelmetlenebb orthodox szerzőknél is szó „szabadságról." Melyik felekezet ne beszélne erről? A „tudományok szabadságát" a pápa is hirdot: (Hase Handb. der Prot. Polemik. Leipsz. 1865. 612.) s az ész és az egyéni szabadság előtt a vizsgálódás terén a hivatalos római hittan is nyilt utat mutat ki, (P e r r o n e, Praelectiones Theologicae. Paris 1861. II- 1257. s köv. 1.); de a r. katholikusoknál szintúgy mint nálunk előre ki volt s ki vau tűzve, hogy mi lehet e vizsgálódás eredménye s megállapittatott köztudomásilag a „novatorok" és „haeretikusok" elleni rendszabály. Ily módon aztán vájjon micsoda gyakorlati értéke lehetett annak a híresztelt „szabadságnak" ? Végjük péld. a vallásnak a teimeszet tudományokhoz való viszouyát. Révész Imre szerint a prot. „felkezet" azt vallja, hogy „maga a nagy természet is Istennek egyik kijelentése, mely nincs lényeges ellenkezésben az irott igében hirdetett kijelentéssel" s annálfogva vallási elveiné) fogva szorosabb viszonyban van a természet tudományokkal mint a r. kath egyház,s azokra az iskolai képzésnél nagyobb gondot is fordit. Ám de nem láthatni-e be az első pillanatra, hogy mihelyt az egyház oly szellemben tanítja a természettudományokat, s azzal a korlátozással, hogy azok az irott igében hirdetett kijelentéssel ne ellenkezzenek : rögtön vége van a természettudomány önállóságának s vége van a tudományos vizsgálódás szabadságának is. És akár Révész Imre állítsa, hogy „a vallás és hit tételei ném ellenkeznek a természet törvényeivel;" akár a skót szabad egyház tanitassa a maga uj collegiumában annak bebizonyítása céljából a természettudományokat, hogy a természetvizsgálat eredményei nem ellenkeznek az isten kijelentett igéjével, akár Knack lelkész hirdesse a prot. Németföldön a biblia nyomán, hogy a föld egy helyben áll, akár a r. kath. egyház állítsa végezetre, hogy „sem a geológia természettani, sem csillagászati tapasztalatokból nem lehet semmit kinyomozni a mi által a „mózesi cosmogonia meggyöngittetnék" (Perroné I. m. I. 680.) : az tökéletesen egyre megy; az orthodoxia Rómábanugy mint Debreczenben és mindenlttt csak orthodoxia marad, s a prot. „felekezetnek" nincs joga azt állítani, hogy neki vallásánál fogva különös viszonya van a természettudományokhoz, annál kevesbé miután nincs oly vallás, mely ha egyszer azt tanítja, hogy a világ iäten munkája, el ne ismerné hogy a természet is az 6 kijelentése s annál kevésbé, miután az elég hosszú történeti tapasztalat nálunk kézzel fog hat ól ag megmutatá, hogy egyházunk, melynek népiskolai jogát Révész most a természettudományok hoz való nagy ragaszkodása által akarja megerősi teni, e tudományokat eleitől kezdve mostanig, még érdemlett tekintetbensem részeltető. Föl lehet járni 10 -20 prot. falusi iskolát napjainkban is, mig egyre találunk, hol természettant tanítanak, s régebben még szomorúbban állott a dolog, mert péld. az 1812-diki tiszántúli tanterven. (A tanitók kötelességei stb. Debrecenben 1812.) nemcsak az alsó osztályokban, de sehol a gymnasiumban sincs szó természettudományokról, ha csak a földrajz egy részét annak nem veszszük; a hol pedig mint Tiszán iunen is, a természettan a tantárgyak közé felvétetett, ez a kormányi e r e d 8 i ü „R&tioEducationife" hatásaként tekinthető, meiy a természettudamányokat sokkal nagyobb figyelemben részesité, mint a prot. latin iskolák. Legyünk kímélettel hát az orthodoxia iránt; ne hívjuk fel mellette bizonyságot tenni a tudományokat arra nézve, hogy minő méltánylatot és szabadságot élveztek védszárnyaialatt, annál kevésbé mert Servet, Keppler, Egri, Lukács, Tolnai nem a legkedvezőbb ajáulatot tehetnék felőle. Nem tagadjuk, hogy utóbbi időben nálunk az orthodoxia ritka türelmességet tanusi ; örömmel constatáltuk, hogy magok egyházi főhatóságaink az egyén ós a lelkiismereti jogok érdekében oly magasztos nyilatkozatokat tettek, melyek méltók valának a korszellemhez, mely azokat sugallta vala; jle minő jogon beszél Révész Imre a tudomány és a gondolat szabadságáról, ki „a modern és liberal urak" ellen nyakrafőre szórja szent nyilait; ki nekünk, ha oly nézeteket fejtegetünk, melyek 300 évvel ezelőtt nem voltak még nálunkdivatosak azzal felel: hogy a nép a maga „k e n y e r é t. a z ő v a 11 ásátéshitétigazánszerető és tisztelő lelkészekkelés tanítókkal" fogja megosztani ; s ki azoknak, kik a felekezeti hivatalos tanokkal mindenben egyet nem értenek, nem tud más tanácsot adni, minthogy lépjenek ki egyházukból (Figy. 135. ós 165.) ? s kérdem, miképen lehet oly nyilatkozatok után neki még *) 1795-ben a rhetorikába Tiszántúl is bevitetett a természettan, de 1806-ban a tantervből ismét ki tör ültetett! (S*ilágyi, a gymn. okt. története *tb. Sárosp. Fűz. 1861. 219.).