Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-27 / 47. szám

1476 1604t nem áll jól nálunk; de ennek szerintem nem annyira a kormány, mint inkább a természet, és más külső körülmény azokat. Mert pl. hogy nálunk a földmüvelés nem a műgazdálkodás elvei szerint folytattatik, s ennélfogva aránylag nem virágzik ugy, mint Európa többi müveit államaiban, azért gazdáinkat nem lehet megróni, s el kell ismernünk, hogy a mi földjeink, a talaj és éghajlat természetes viszonyaitól függvén, ugy műveltetnek, amint e viszonyok megkivánják; más szóval: gazdasági rendszerünk a létező viszonyok közt okszerűnek mondható. Bővebben kellene ez állításunkat kifejtenünk, hatöbb helylyel rendelkeznénk ; de igy kénytelenek vagyunk Dr. Ditz Henrik, bajor nemzetgazdásznak „Die ungarische Landwirtschaft" eimü müvére utalni, mint amelyben mindez bővebben ki van fejtve. A közlekedés szintén rosz lábon áll nálunk. Számos vasutvonalak várnak még kiépittetésre, melyek nélkül Magyarország önálló kereskedelmet nem is űzhet szerencsével. Országutaink és közlekedési utaink nagyrészt európaszerte ismeretesek szégyenteljes járhatlanságukról. A most elmondottakra nézve én azt jegyzem meg» hogy vasutvonalaink száma napról napra szaporodik, s ennélfogva biztosan reméllhetjük, miszerint országutaink is megszűnnek „szégyenteljes járhatlanok" lenni, amennyiben a vasutak segítségével szállíthatók lesznek a magyar síkságra az útépítéshez megkívántató, s ott hiányzó anyagok. A mi pedig felföldi utainkat illeti, azok különben is kielégítő állapotban vannak, legalább én felföldi utazásom alatt ugy tapasztaltam. Ezután szerző a közegészség- és szegény ügyet veszi vizsgálódása alá, s ugy találja, hogy hazánk e tekintetben is felette hátra marad a nyugati müveit államoktól. Az igazságszolgáltatás, s a börtön rendszer szintén gyökeres reformra vár nálunk. Ebben teljesen egyetértek a szerzővel. De már azon állítását nem oszthatom, hogy a kellő reformokat nálunk, addig mig a reálunió fönáll, életbe ne lehetne léptetni. Az igazságügyminiszter ugyanis oly erélyt fejt ki mind igazságszolgáltatásunk, mind a börtönrendszer javítása körül, hogy nem hihető, miszerint fáradozásai a kellő eredményt ne vonnák maguk után. Schwarc ur szerint ez mit sem ér, ha pénz nincs. Szerintem azonban, ha az igazságügy ér főleg a börtönrendszert illetőleg egy célszerű reformjavaslatot dolgoz ki, azon reformok keresztülvitelére megkívántató összeget valahogy csak módunkban lesz elő is teremteni. A hadügyet illetőleg is szerzővel sokban egy véleményen vagyok. A tábornokkar, tagjainak számára nézve akármelyik európai állam tábornokkarát fölülmúlja. Az tény, hogy ezeknek fizetése tömérdek pénzünket elnyeli, s okvetlenül szükség lesz számukat előbb utóbb tetemesen lej ebb szállítani. Abbaa is igaza van szerzőnek, hogy a hadsereg ruházatát egyszerűsíteni kell ; mert pl. csak a különszerü hajtóka 200,000 forintjába kerül az államnak, nem is említve a piros vagy fehér nadrágszegélyzetét, mely oly sokba kerül. Ha önálló hadseregünk lenne, Schwarc ur szerint mind e kiadások nem terhelnének bennünket, s mindjárt többet áldozhatnánk a közoktatás, közlekedés, kereskedelemre stb. Ez mind igaz, de ez idő szerint nem kivihető; s igy jobban tesszük, ha befolyásunkat a „közös hadsereg" költségeinek lehető csökkentésére fordítjuk, (mert ez által mi is nyerni fognánk) mint ha kivihetlen dolog érdekében szélmalomharcot folytatuuk. Ezután szerző adóügyünket veszi hosszabb vizsgálódása alá. Könyvének-e tárgyal foglalkozó részét azonban mellőzzük, mert egyrészt kifogytunk a helyből, másrészt pedig mert az adóügy épen nem való lapunk körébe. Hogy rövid legyek, még csak annyit jegyzek meg, miszerint szerző hazánknak szomorú állapotát, — mint már emiitettem, — a realuniónak tulajdonítja, s szerinte Magyarország nem is vergődhetik föl az európai polgárosodás színvonalára, mig a közte s Ausztria közti jelenleg fönálló unió meg nem szűnik; mert a közös költségek oly súlyosan terhelnek bennünket, hogy saját ügyeink előmozdítására a nevetségig keveset fordíthatunk. Szerzőnek e tekintetben mennyiben van igaza, •mennyiben nem, annak eldöntését a politikusokrabizom. Még csak azt akarom kijelenteni, hogy ha Schwarc ur könyvének némely pontjaihoz jelen ismertetésben egyegy kis megjegyzést csatoltam — mely akaratom és cikkem elején tett Ígéretem elenére is talán politikai színezetűvé vált, — ezt, mint egyik párthoz'sem tartozó, semleges itélő tettem. Ballagi Géza. ISKOLAÜGY. A népiskolai kérdésről. (Folytatás.) 10. A felekezeti nevelés. Előbbi cikkemben a felekezeti iskola-rendszer jogi és történelmi alapját és fejlődését illető több mozzanatokról szóltam. Ezúttal e rendszer nevelési irányeszméit kívánom előadni és vizsgálat alá venni, továbbá az általa eddig létesített eredményeket föltüntetni, s ezekből folyólag azon kérdésre megfelelni: kivánatos-e a jelenkori viszonyok közt e rendszer további állandósítása vagy sem? A felekezetek nem hiába tették egészen egyházi belügygyé az iskolát. Tagadhatatlan, hogy azt merőben alárendelték saját társulati elveiknek és törekvéseiknek ép ugy mint a gyám- szüle teljesen hatalma alá hajtja a mindenkitől elhagyatott árvát, kit csecsemő korában örökbe felfogadott. A nevelési legfőbb vezérelve amaz ős dogma volt, hogyaz emberi természet mindenestől megvan romolva, s annálfogva nem a termószeti képességek és hajlamok fejlesztése és ápolása, hanem azon szokások és