Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-11-27 / 47. szám
Tizenharmadik évfolyam. mi 27. m Pest, november 20.1870. SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : Mária-utca 10-ik szám, első emelet. PROTESTÁNS GYHAZI E ELOFIZETESI DIJ : \ Helyben házhozhordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: 4 hasábos petit sor többszöri beiktatásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. Bélyegdij külön 30 kr. NI* lehány igéi yteleo szó a létesítendő egyházi reíormegylei ügyében. Valódi benső örömmel olvastam Wéber Samu, Ferenc József, Kovács Albert és Ballagi Mór uraknak a „Prot, egyh. és isk. lap 39. 43. és 44-ík számaiban egy hazánkban létesítendő egyházi r eform-egylet érdekében tett korszerű indítványát és felszólalását. Soha tán indítvány alkalmasabb időben nem volt téve. A pápaság megalapításától a reformációig, s a reformációtól mostai.ig, a pápaság bukásáig, a föld soha sem volt ugy elkészítve a tiszta evangéliumi magvak befogadására, mint jelenleg. A jelen idő különösen kedvező arra, hogy az ur szőlőjének az igazság ismeretének munkásai, kitisztítva a gyomot az urnák kertéből, tisztább keresztyén vallást nyújtsanak az orthodoxia eddigi hitcikkeinél az emberiségnek, s ebben hazánk polgárai külön osztályainak. Tudatom és tapasztalatom szerint, tán soha sem volt ekkora törekvés az emberekben a valódi szabadság után ; nem érezték ekkora hiányát a szellemi és erkölcsi szükségeknek; nem esengtek soha oly komolyan a vallásos világosság után, mint ma. Háromszáz év óta nem volt oly általános ama komoly kérdés: „ki vezet minket a jó útra?" Nem, mert az emberek minden törekvéseik mellett sem tudtak amaz értelmi és átalános mi vei tségi magaslatra emelkedni, a melyen a mai kor áll. Azonban ne higyjük, hogy az emberiség elérkezett a haladás ama pontjáig, a mi az evangelium tiszta követőit kielégíthetné. Még nem ; de folytonosan ha~^ lad, s különösen józan eszű magyar népünk, a mely * már többször oly hangos kifejezését adta haladni vágyó lelkének, bir annyi ismerettel, hogy kész elfogadni amaz igazságokat, a melyek iránt eddig süket vala, s már is többre kezdi becsülni saját józan eszét a szentírás magyarázását illetőleg a beléje oltott előítéleteknél és a szenvedélynél. E körülmény kedvező alkalmat nyújt az igazság barátainak arra, hogy egymáshoz simulva és vállat vetve közös erővel munkáljanak, Jézus magasztos eszméinek a kor kívánalmainak megfelelő alakba öltöztetésén a mi eddig egj^esek minden törekvéseinek nem sikerült. Indítványozók e kedvező alkalmat, az idők jeleit ismerték fel, midőn egy létesítendő egyházi reform-egylet érdekében felszólaltak s annak valósításán fáradoznak. Meglehet, hogy a nemes ügy, a melyért ok most sikra szállottak, s a mely által uj életet akarnak önteni Jézusnak ama magasztos vallásos és erkölcsi elveibe, a melyeknek eddigi téves orthodox alakja iránt a köznépnél meglazult a tisztelet, a mely érzés, a műveltebb osztályoknál pedig épen közönybe sülyedt, — mondom, meglehet, hogy e törekvésök sokak részéről megtámadást, vagy ami még rosszabb lenézést idéz elé. Az is melehet, hogy egy refcrinegylet alakitóit újítással vádolják, mert az egyház és az emberek nem szívesen válnak meg régi szokásaiktól ; nem szeretik, ha tétlen nyugalmukat valaki háborgatja. Az ember physikai természetében van, hogy még akkor is ragaszkodik avult ruhájához, a mikor már a foltot nem állja. Igy ragaszkodnak sokan a hagyományszerü, örökölt régi dogmákhoz, pedig némelyek azoknak nem melegét szeretik, hanem csak antique külsejét. Én azonban mindezek lehetősége dacára is azt hiszem, hogy most, midőn az emberiség kezd kivetkőzni ama szellemi szolgaságból, a hová 11 száz esztendő tudatlansága és dogmatikai uralma sülyesztette; midőn az emberiség gondolkozásmódja lénye-94