Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-20 / 46. szám

1444 1604t Az egész intézet Kuratli ur kitűnő igazgatása s vezetése alatt áll, kinek keze alól már több schweici menház jeles igazgatója került ki. A nevelés s tanitás azon Pestalozzi-Währli irányban vezettetik, melynek alapelve: „a munkára munka által nevelni s ennélfogva a munka nemcsak nevelési eszközül*),de az erkölcsi neve­lésnek is legfőbb eszközeül használtatik. A tanitó-képezdei tanulókon felül 45 szegény fiu van az intézetben négy családra oszolva. Minedegyik családnak egy Familien-Lehrer-je van, ki gyermekeivel egy szobában hál, együtt eszik és dolgozik. Gyönyörű volt nézni, hogy a tanitási órákon kivüli időben a tani­tók mily kitartással kapálnak, s szántanak a növendé­kekkel együtt, s mig a tanteremben inkább csak isme­reteket tanitanak, a munka közben tett észrevételeikkel, figyelmeztetéseikkel az életre oktatnak. Ez intézetben ismerkedtem meg a tanitó-képezde egyik fiatal tanárával Weber Eduarddal, kiről Kuratli azt mondá, hogy növendékével magát adja oda azon intézetnek, melyben az szolgálni fog. És ezzel sok van mondva. Eszmecserénk azzal végződött, hogy elválásunk­kor Weber kezet adott reá, miként kész Baselbe való meghivását el nem fogadni, elhagyni anyját, hazáját, megtanulni magyarul, s köztünk megtelepedni azért, hogy segitse Magyarországban létrejőni s terjeszteni a veszendő szegény gyermekeket nevelő intézeteket, s azokban a Pestalozzi-Wahrli-féle nevelési irányt. Igy lőn lehetővé, hogy a közoktatási ügyeinket vezérlő férfiúnak szives bátoritása mellett, a gondvise­lésben vetett hittel, — és a magyar közönségnek em­berszerető részvétében helyezett bizalommal e hó 20-án megnyithatjuk Balaton-Füreden a legelső magyar „sze­retet házat"*). Az első évben (mig t. i. Weber magyarul megtanul) németül is> tudó 5—6 elhagyatott fiút vehetünk fel, de különben az intézet 44 gyermekekre vén ter­vezve, és tannyelve a magyar leend. Ez intézetbe legalább 6 éves, anyagilag és erköl­csileg teljesen elhagyatott, de még nem romlott fiuk**) vétetnek fel, kik kötelesek 15-ik évük betöltéseig ott maradni, — s bár az intézetnek magának is leend né­hány hold, a növendékek által mivelendő földje, de mi­helyt életkoruk és elemi tanultságuk engedi, rendesen be fognak járni 3—4 évig a B.-Füreden már létező szőlő­*) A munka nem cél, hanem csak eszköze a célnak, az egyén erkölcsi s testi kifejlődésének, tehát nem az a céi, hogy a növen­dékek minél többet dolgozzanak, hanem csak annyit és oly módon, hogy testileg ée szellemileg erős és munkás emberekké fejlődjenek *) Magyarul az intézet alajpát, jellegét és célját leginkább kifejezőül találtam a „szeretet Tiáz" elnevezést annyival inkább, mert a német Rettungs-Anstalt, a francia Maison de correction, s az angol Ragged Scool, inkább oly intézetekef jelentenek, hová már vásott gyermeket jaritásra vesznek fel. Ha Yalaki jobb nevet talál, szivesen elfogadom. **)?E fiuk lehetnek akár árvák akár pedig olyanok, kiknek szülői sem anyagilag, sem erkölcsileg nincsenek abbau a helyzetben, hogy gyermeküket neveljék. és gyümölcsfa-mives felső népiskolába elméleti és gya­korlati szakoktatásra; s igy 16-ik évük betöltésével a szőlőszeti s kertészeti' munkákra meglehetős képzett­séggel lépendenek ki az intézetből, melynek elöljárósága iparkodni fog a kilépők számára jó házaknál szolgálatot szerezni. Atyám szívességéből annyi épületet kaptunk, mely­ben az intézet egyelőre elhelyezhető, s a legszükségesebb felszerelés is már megtörténvén a gondolat létesült ugyan, de teljes kifejtésére s biztosítására sem anyagi­lag, sem munkaerőmet illetőleg képe3 nem vagyok, kü­lönben is ily intézet lételének nem szabad egy halandó szegény ember sorsától íiiggeni. Ennélfogva egyfelől a balatonvidéki népnevelési egyletet szándékozom legkö e­lebbi közgyűlésén felkérni, hogy a füredi szeretetházat vegye át, s az én erőtlenségemet gyámolitsa, másfelől a tisztelt közönség részvétéhez fordulok, felkérvén minden emberszerető polgártársamat szíveskedjék könyöradomá­nyával gyámolítani az első magyarországi „szeretet-házat", melyben a hazának szegényei nyelv- és valláskülönbség nélkül fognak neveltetni. Elfoglaltságom lehetetlenné tevén, hogy a begyü­lendő pénzeket magam rendben kezeljem, e fáradságot barátaim voltak szívesek elvállalni, s az iveket kérem vagy b. Eötvös Lorándhoz (Pest. Erzsébettér 10. sz.) vagy Szilassy Aladárhoz (Pest uri-utca 21. sz.) vagy b. Huszár Imréhez (Pest, Tükür-u ca 1. sz.) küldeni. A beküldött ivek nyilvános nyugtául lapokban fog­nak közöltetni. Hasonlóul az intézet elöljárósága éven­kint nyilvános számadást teend közzé az összes vagyon hova fordításáról, és miként kezeléséről. Azonban bármily fényesen sikerüljön a füredi szeretet­ház, de a szükséghez képest ezt csak első kezdetül kell te­kintenünk. Sajátképi óhajtásom az, hogy azon mérvben, amint alkalmas nevelőket szerezhetünk, az ország min­den vidékein állitnánk férfiak és nők számára hasonló „szeretetházakat." Felfogásom szerint ez mindenütt, de különösen viszonyaink között, első sorban a társadalmi tevékenység feladata, melyet az államnak inkább csak támogatnia kell segélyezésével. Bátor vagyok tehát indítványozni, hogy alakuljon e célra egy országos társulat, melynek feladata legyen : 1-ör kezdeményezéseivel, közreműködésével, s a mennyiben szükséges anyagi gyámolitással is az ország különböző vidékein szeretetházak állítását eszközölni, részint az által, hogy közvetlenül e társulat maga állit ily intézeteket, részint az által, hogy erre egyes közsé­geket vagy társulatokat buzdit s erkölcsileg s anyagi­lag segit. 2-szor és mindenek előtt alkalmas nevelők kikép­zéséről gondoskodni, 3-szor gyűjtéseket eszközölni, és szűkség esetén a törvényhozástól is segélyt kérni, és 4-szer általában a szegény munkás nevelés-ügyét, az országban öszhangzatosan vezetni.

Next

/
Oldalképek
Tartalom