Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-20 / 46. szám

1445 1604t A második pontra nézve megjegyzem, hogy Bernben megkértem Kuratli urat, kész volna-e tanitó-képezdéjébeu magyar ifjakat is felvenni ? s ő azt feleié, igen szivesen, de csak kipróbált jellemeket, miután itt fődolog nem annyira az oktatási talentum, mint a nevelői jellem, a bebizonyított odaadás, humanitás, türelem és munkásság. A füredi szeretetház vezetője Weber, Kuratli képezdéjében tanár volt, s igy a tanitók képzéséhez is értvén, a vállalkozó ifjakat első évben Füredre lehetne küldeni, s az ott magukat kitüntetteket második évbe Bernbe. Eként Füreden kicsibe tanitóképezdénk is lenne. Tisztelettel felkérem mindazokat, kik az ügy iránt érdeklődnek, legyenek szivesek ez mditványomhoz sajtó utján hozzá szólni, hogy az eszme tisztáztassék, még mielőtt valósításához fognánk. Budán, nov. 10. 1870. Molnár Aladár. Midőn néhány héttel ezelőtt Molnár Aladár barátom most közlött tervét előttem fejtegetvén, nézetemet kívánta megtudni az iránt, vájjon kockáztathatja-e Weber urnák önszakállára való behozatalát : őszintén megvallom, én voltam az, ki a meg gondolatlanságra, amint a világ nyelvén ily lépést címezni szoktak, a szenteszmétől már amúgy is föllelkesült Molnár barátomat, még jobban neki buzdítottam ; mert teljes meggyőződésem az, hogy mindaddig nem fogunk a mivelt nagy nemzetek sorában méltó helyet foglalhatni, mig minél nagyobb nem lesz azok száma, akik elég akaraterővel birnak, hogy a mit egyszer a közre nézve üdvösnek ismertek fel, még ha nagy áldozattal jár is, létesíteni készek. Dimidium facti, qui coepit, habet. Jobbat és szebbet pedig aligha kezdett valaki hazánkban, mint amit Molnár Aladár most kezdeményezett. Hiába szereztük és hiába biztositgatjuk magunknak a polgári szabadságot, ha azt mindenekelőtt arra nem használjuk, hogy aki vele élni fog, azzal ugy tudjon élni, hogy ugy magának, mint a társadalomnak javára legyen. A szabadság csak az egészséges levegő, mely nélkül igaz, hogy nem élhetünk ; de a levegő maga még nem elég a megélhetésre, ehez még kenyér is kell, és ez a társadalmi életben az ésszel folytatandó munka, amelyre az embert csak az észszerű nevelés képesítheti. A szabad államban minden polgár föltétlen ura személyének és vagyonának, jogosult egyéniség; de épen azért szükséges, hogy minden polgár teljes ismeretével bírjon jogainak és az ezekn ek megfelelő kötelességeknek. A hol a viszonyok ugy alakultak, hogy a társadalomnak egy része gondolkozik, élvez és nem dolgozik, a másik része pedig dolgozik, nélkülöz és nem gondolkozik, ott társadalmi érdekegység nem alakulhat, s csakhamar olyan osztály is keletkezik, mely sem nem gondolkozik, sem nem dolgozik, hanem mint ingyenélő földterhe, magának is, a társadalomnak is ostorává fajul. Az ily szerencsétlenekről való gondoskodás előbb utóbb mindég reánk, dolgozó tagjaira a társaságnak rovatik; előbb mint gonosz tevők élnek a mi rovásunkra és veszedelmünkre, később, ha sikerül őket ártalmatlanokká tenni, börtönökbe élnek, a mi erszényünkre. E szerint tiszta nyereség, ha a miveltebb államokban a polgárok a pénzt, melyet gonosztevők fentartására kellene forditaniok, arra használják inkább föl, hogy a bajt megelőzzék, és oly egyéneket,kik elhagyatott viszonyaiknál fogva nevelésben nem részesülhetvén, csavargókká, később gonosztevőkké válandók, gyermekorukban veszik gondozásuk alá és a társadalom munkás tagjaivá nevelik. Ez adott léteit a kis Schweitzban annak a 80 menháznak, és hogy azok mily sikerrel működnek, mutatja az a tény, melyet e napokban, szerencsém levén a Schweitzból bejött Weberhez, nekem elbeszélt, hogy t. i. legközelebb a 600,000 lakossal biró Glarus kanton elöljárósága azzal lepte meg uj évre a lakosságot, hogy ávi kimutatásában jelentette, miszerint a kantoni börtönökben egyetlenegy fegyenc sincs. Jó isten! mily messze állunk mi e boldog állapottól, és mily könnyű volna azt megközelíteni, ha szilárd akarattal hozzá látnánk a munkához. Uraim! ha igazán szeretik a szabadságot, melyre emberi méltóságunknál fogva hivatva vagyunk, ne vegyék csekélybe az eszmét, melyet a fentebbi sorok oly lelkesen tolmácsolnak. Sursum corda! Emelkedjék kiki lelke nemesb sugallatainak magaslatára és tegyen mindent, ami tehetségében áll, e szent eszme minél erélyesebb előmozdítására. A jót, amit ez uton tesztek, nemcsak az égben'nyeri jutalmát, hanem itt e földön már magatok hasznára fordul! B a 1 1 a g i Mór.