Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-11-20 / 46. szám
1438 1604t és a casino ncv nálok csak a külső takaró, mely mögött titkos politikai célok rejlenek. Egyházi és politikai sötét reactio fészkei ezek; az ultramontanismus vak eszközei a vallási és társadalmi szabadság a láaknázására! Németország most a legféktelenebb ultramontán garázdálkodás szinhelye. A papok a szószéken fanati zálják hallgatóikat, s tüntető bucsujárásokat rendeznek. A püspökök reversalisokat küldenek az egyetemi theol. tanárokhoz aláirás végett, melyek szerint elfogadják az infallibilitas dogmáját, s kik az aláirást megtagadják, hivatalaikból kitétetnek. Bonnban ezen ügy már be van fejezve, Melchers kölni érsek eltiltotta a papnövendékeket K unpschulte történelmi ós Hüffer egyházjogi tanár előadásai hallgatásától, megnehezitette nekik az akadémiai olvasó terembe járást; Knoodt bölcsészeti tanárt eltiltotta a papi functiok gyakorlásától és Dieringer, Hilgers, Reusch és Langen kath. theol. tanárokat hivatalokban felfüggesztette. A lángoló fáklya tehát feldobatott a német kath. egyház bástyájára! Fog-e gyújtani? Fel fog-e lázzadni a német gondolkozó világ a tudomány és lelkiismeret szabadságának ilyen megsértésén, hogy széttiporja a szentség megfertőztetőit ? A közel jövő meghozza e kérdésekre a feleletet. A szabad irányú mozgalomnak a római egyház mivelt elemei közt, a józan, munkás közép osztályban kell megindulni, s a protestanstismusnak, ha világtörténelmi hivatásáról lemondani nem akar, a lelkiismeretek szabadságáért küzdőknek segitségére kell sietnie. A német protestantismus a nemzet jelentékeny többségét foglalja magában, s számos bajai dacára is, melyek hibás kormányzási viszonyaiból folynak, erőteljes belső, vallásos-erkölcsi életnek örvend. Ha képes lesz felemelkedni a helyzet magaslatára, ha felismeri és megragadja az alkalmas pillanatot*) az ultramontanismus megkezdett nagy harcát az első ütközetben eldönti ugy, hogy a többi népekre csak a harc végső befejezése jut néhány kisebb ütközetben. És mi történik nálunk ? A mi ultramontánaink még csak a kezdetnél vannak ; de az első lépést már megtették, s a folytatás ép oly gyorsan fog következni, mint Németországon. A kérdés nálunk is egy*) Lásd mai külföldi rovatunkban. „Egy német protestáns szózata a német katholikusokhoz" cimü cikket. K. A. szerűen az, hogy „minő állást foglalnak el a magyar püspökök a zsinati határozatokkal szemben?" Négy hónap óta váija rá a világ a feleletet, melyet mi e lapokban már kétszer négy hónap előtt megmondtunk, fájdalom, süket, vagy hallani nem akaró füleknek. Most már indirect uton meghallhatjuk az esztergomi érsek szájából is. Ugyanis, a Pozsonyban megjelenő ultramontán „Deutsch-ungarische Monatschrift"-ben Dr. Lang előadja, hogy egy óránál, tovább beszélgetett a prímással, s beszélgetése tartalmát nyilvánosságra hozza. E cikket a „Csanád" cimü clericalis lap egészen átvette, az infallibilista „Religio" pedig elmélkedést irt fölötte. Az utóbbi ugy véli, hogy Dr. Lang „nem egészen hi ven adta elő a prímás szavait, s tudósítását csak cum grano salis lehet elfogadni" ; mindazáltal nem kétkedik, hogy ő hercegsége igy szólt, s hogy Dr. Lang a következőkben hiven, pontosan tudósít : „Meg kell különböztetni a fegyelmi határozatokat a hitbeliektől. Az előbbiek érvényességéhez okvetlenül szükséges a püspöki kihir detés, mert a zsinat csak általános elvekeí; állit fel" .... „Ellenben a zsinat hitbeli határozatai eo ipso kötelezők s érvényességükhöz legkevésbé sem szükséges a püspöki külön kihirdetés. Mihelyt a zsinat hitbeli határozatot hozott végleges kimondatásának pillanatától fogva azonnal érvénybe lép s minden katholikust lélekismeretében kötelez, feltéve természetesen, hogy a zsinat valóban egyetemes, oecumenicum volt s az occumenicitas minden igényei teljesíttettek légyen." Ugy szintén hitelesen előadottnak fogadja e nyilatkozatot is: „Mainapság már egy mivelt katholikus sem menthetné magát azzal, hogy a dogma tartalmát, s kimondatásának ténylegességét nem ismeri"; miként azt is : „Miután azonban a zsinat a kisebbség püspökeinek ellenszavazatát figyelmen kivül hagyva immár határozott és beszólt, neki, mint püspöknek, nem marad egyéb hátra, mint aggodalmait alázatosan elnyomni s a többség határozatában felismerni az isteni gondvisel és müvét, melynek kifürkészhetlenek mélységei s megvizsgálhatlanok utai. A mindenható isten, ki megígérte egyházának, hogy nála marad a világ végezetéig, tudni fogja miért történt, hogy e kényes kérdés épen ily értemén yben lőn eldöntve; neki, mintpüs-92*