Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

Uil 1412 a Wzfégi iskoláknak liivíi alánál fogva igazgatója-e a plébánus ? a kath. püspökökre van-e bizva, hogy ezen intézetekre mint magok nyájára ügyeljenek fel ? S ha e kérdésekre nemmel kell felelnünk, ha annálfogva tagadnunk kell, azon föltételek és alapok létezését, melyek őseink nézeteit az isk. kérdésben szabályozák: akkor méltán mondhatjuk, hogy a nézetekhez való ragaszkodás ma annyit jelent, mint „pártolni a régit csak azért mert' régi, őseink vész kiáltásait utánmondani, holott a mi hajlékainkat senki sem bántja, s tetőtől talpig fegyverbe öltözni a legbékésebb társaságban ; annyit jelent, mint egy üres táblát hordani, melyből a könyv kiesett, rágódni a hüvelyen, melynek tartalma elenyészett, oly tojásokon ülni, melyekből a madárfiak már rég kirepültek. S ez az a szerep, melyet köztünk Révész Imre viszen, s egyik tévedése onnét ered, mert ő, daczára mélységes tudományának, a dolgok mélyére nem pillant, s a régi és az uj állapotok közti lényeges különbségéről ugy látszik, mintha sejtelme sem volna. Mint egy krónikás csak a száraz tényeket registrálja, az események lelkét azonban nem látja és a tényezők rá nézve alárendelt értékűek. Igy figyelmén kivül esik, hogy prot. őseink az állam iskolaügyi intézkedéseit azért utasították vissza, mert azok átalában nemcsak törvény erejével nem bírtak, hanem egyszersmind oly kormánytól származtak, melynek, miután a r. kath. hitfelekezet érdekeit pártolá a protestánsok rovására, nem volt joga és hivatása e kérdésben minden felekezetet közösen illetőleg. S ennélfogva nem fér fejébe, hogy épen azért az Ősi protestáló álláspontnak minden értelme és igazoltsága megszűnik akkor, midőn a törvényesen nyilatkozó állami akarat az iskolaügyet oly szempontból rendezi, honnan minden felekezetnek ugyanazon egy közös mértékkel mérnek. Tudva van, hogy az 1848. szeptemberi egyetemes prot. értékezlet is határozottan kinyilatkoztatá, hogy „a közös iskolák ügyét, oly értelemben, hogy az ilyes iskolákban minden hitfelekezetü iskolák s amiéink is szükségkép beolvasztassanak, jelen értekezletünk törvény kijelölte tárgyai közé nem sorolhatjuk; jövendőre is pedig, mindaddig mig az idézett (1848: XX) t. czikk 2. §-ában kimondott egyenlőség és viszonyosság minden tekintetben életbe léptetve s ily módon állásunk, ugy az állam mint más hitfelekezetek irányában teljesen biztosítva nemleend, e tárgyról, felekezeti lételünk veszélyeztetése nélkül nem tanácskozhatunk." Már e nyilatkozat involválja, hogy ha az emiitett „egyenlőség és viszonosság" életbe léptettetni fog, a prot. egyház kész egyezkedni azon közös iskolákkal, „melyekbe minden hitfelekezetü iskolák s a mieink is szükségkép beleolvasztassanak.Azonban régibb időkből is maradtak fenn még világosabb nyomok, melyek azt mutatják, hogy az egyházi iskolai ősrendszer korántsem tartatott oly föltétlenül változhatatlan és örök intézménynek, minőnek azt némelyek képzelik. Az 1777. évben oly értelmű beadyányt nyújtottak be a két prot. egyh. képviselői a kormányhoz. melj bői kitetszik,hogy ők nem volnának idegenek az áliami directiótól, ha prot. egyének neveztetnének ki iskoláik directoraivá, sőt ezen beadvány szerkesztése alkalmával kitűnt, hogy az ev. testvérek hajlandók voltak a már kinevezett kath. directoroknak is alá adni magokat. II. József trónra lépte után bölcsész-uralkodó iskolaügyi célzataival, melyek ellen a reformátusok mindvégig a leghatározottabb ellenzéket képezték, az evangélikusok ismét készeknek látszottak megbarátkozni. 1791-ben a tiszántúli kerület oly isk. utasításokat ád zsinati követeinek, melyekben ez 179% : XXVI. 5. pontjának „coordinate "-ját az eddigi autonomia meglehetős nagy megszorításával magyarázza, a tantárgyak, tanfolyam, órák és szünidők egy formaságát értvén azalatt. Az egybegyűlt budai zsinat magarészéről önként elfogadja az 179%. XV. azon hatarozatát, hogy „a nemzeti közoktatás egyetemes elveinek rendszerét" az országgyűlés állapítja meg. Ezen adatokból kétségtelen,hogy őseink a népnevelés felemelhetése végett az államnak mint uj tényezőnek erőteljes beavatkozása szükségét elismerték; s azok e célra még oly körülmények közt is készek voltak az ügy iránti lelkesültségből kezet fogni, midőn még ama hatalom nyíltan ellenséges érzelmeket ápolt hitelveik és egyházuk iránt. Révész Imre ezen lépésekre azt mondja, hogy „a nagy szenvedések és hosszú küzdelmek alatt sokan kifáradának," s hogy azok: „gyarló felfogása és zavaros magyarázata a törvénynek. Már látjzik a félelem és szédelgés felhője a jó atyák lelkén." (Adalékok SPF. 1769. 224. 281.) szelídebb formában ugyan azon ítélet ez, melyet ő ma mai kortársai felett ejt, kikre azt mondja : „Valóban igen fáradtak és éhesek vagyunk mi is, mint Ezsau volt" stb. továbbá: „Megindult a harc a felekezeti iskolák ellen s a toborzás a községi iskolák érdekében. Lőn iszonyú bábeli zavar, súrlódás, szédelgés, gyanúsítás, ingerültség stb." (Figyelni, 1870. 134. 9.) Mi most az elődökről, kiket R, I. ha vele egy nézeten nincsenek, ugy látszik kevésbé „tisztes ősöknek" tart, nem akarunk véleményt nyilvánítani, s különösen nem nyomozzuk, időszerű volt-e hajdan törekvésők, melynél fogva tért akartak nyitni az állam előtt a nemzeti nevelés terén: hanem csak emlékezetbe akartuk hozni azt a körülményt, hogy az eféle törekvések mai pártolóit nem lehet az egész múlttal szembe állítani, de még azon mérték szerint megítélni sem, melylyel egykori elvtársaikat. Az állam az a tényező, melynek befolyásáról szó van, csak névleg az, a mi egykor volt, szerkezetére és törekvéseire nézve — pedig lényegesen átváltozott. Hajdan az állam kiváltságos urak egyesülete volt, melyben a misera plebs contribuens kivülállott az alkotmány sáncain; ma a nép millióinak érdekszövetsége, melyben minden tag jogegyenlőséggel bir. Hajdan az állam előnyt nyújtott s befolyást engedett csaknem minden intézményeire egy uralkodó vallásnak, ma mindazon kiváltságok és kitüntetések, melyekkel ezen felekezet részesült vagy