Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-13 / 45. szám

.1329 1409 alkalmazott vegyes iskolákkal is, melybe különböző hitfelekezetü gyermekek együtt taníttattak volna. Ily szorongatott helyzetben őseink mit mondhattak mást, mint hogy a protestáns iskolák felett a prot. egyház rendelkezik, melytől a békekötések által nyert jogokat egyoldalú kormányi intézkedések el nem vehetik, hogy ők a normát vagyis a kormányi tantervszabályzatot nemcsak azért nem fogadhatják el, mert „az alkotmányos jog és szokástól eltérni nem akarnak," nehogy kormányi önkény alá jussanak, hanem azért sem, mert iskoláikat, melyekben a tanítás hitelveikkel Össze van forrva, ugy sem tehetik egy formákká a katholikusokéival, hogy az egyház és iskola ezen együvé tartozása folytán sem szavazhatnak a vegyes iskolákra, annyival kevésbé, miután azokat a klérus kivetett hálóinál egyébnek nem igen tarthatják ; s hogy az olyan kormányi directiót és iskolainspectorokat, kiknek az ő helyi egyházi hatóságuk a tanügyekben alá van vetve, el nem fogadhatják, „mert ugy a mi directoraink csak kormányoztatni de nem kormányozni fognának" s ez által ,iskolához való minden jogukat elveszítenék." „Superintendenseinket, curatorainkat, tanítóinkat szabadon választottuk eddig; mért fosztatnánk most meg ezen jogunktól? nem lehet az nagy romlásunk nélkül, hogy szabad vallás gyakorlatunk egyik alkatrészét tevő iskoláink igazgatása, az irántunk sokszor ellenséges indulatu rom. katholikus egyének kezébe adassék." De a prot. vallású iskolafelügyelőkhöz sem lehet bizodalmuk, mert azokat nem ők választották, azok előtt törvény sem áll, hanem hivatali alárendeltségűknél fogva mindenben a norma és felsőbb utasításaik szerint kénytelenek eljárni. Egészen hasonló indokokból szavaztak bizalmatlanságot őseink a második (1806-diki „Ratio Education i s"-nak is, melyet országgyűlési bizottság dolgozott ugyan ki, azonban melynek kötelező érvénjét a kormány az 1791. törvény célzata ellenére terjeszté ki a protestánsokra is. A tiszántúli e. kerület többek közt 1809. ján. 15-ről készit fölterjesztést e szabályzat ellen. Aggódik azon, hogy miután a „Normát" és a „Ratio Educationist a kormányhatóság bocsátotta ki, vájjon mit nem foghat még jövőben „az idegen önkény" a tantárgyak közé csúsztatni ? Nem tetszett neki a „Ratio" azért sem, mert abban a r. kath. vallás előnyösitését ismorte fel, a mint hogy az tulajdonkép a r. kath. iskolák számára is készült. Mingy árt a nyomtatott könyv címlapján a X. parancsolat r. kath, felosztás szerint jelképeztetik.- A hazai történet előadásánál a tanitó alkalmilag a kath. egyháztörténet főbb tárgyainak beleszövésére utasittatik. A célba vett közös iskolák a II. József alatt meggyűlölt vegyes iskolákra emlékeztetek őket Azokra nézve oly intézkedés állott a„Ratióban/ hogy ott, a hol kath. és ev. gyermekek egyesittettek, egy iskolában, a közös iskolai tanitó csupán r. kath. vallású lehetett, ki az ev. gyermekeknek a bibliai történetet is tanitá (R. Ed. 19 1.) A katholikus gyermekek a prot. iskolákba nem léphettek, a protestáns iskoláknak pedig kath. tanitók tétettek fejeivé. A nemzeti iskolák igazgatója hivatalánál fogva a plebánus volt, s a kath. püspökök kötelességei közé számláltatott „ezen iskolákra is mindazon gondot és vigyázatot kiterjeszteni, melylyel a magok nyája iránt kötelesek." Az egyházkerület annálfogva ezen „Ratio" s az ebben körülirt közös iskolák ellen méltán idegenkedését fejezte ki s az utóbbiakat teljes joggal ugy tekinté, mint a melyeket a a klérus térítési mezükül fog felhasználni. S ily körülmények közt nem mondhatott mást az iskolaügyre nézve, mint a mit az elődök hason ^körülmények közt mondtak, hogy t, i. rájok ezt a tervet törvényszerint szabni nem lehet, hogy ők saját iskolatarthatási és — kormányozhatási jogaikat ugy tekintik mint vallásszabadságuk egy részét, hagy közös iskola nekik nem kell, mert a vallást nem lehet a többi tantárgyaktól elválasztani, s hogy a közös iskolák számára vallástanitókat sem állithatnak, mert a papok dolga nálunk nem tanítani, hanem felügyelni az iskolában, és igy tov.*) Vonjuk össze eddigi történeti vizsgálataink eredményét: Mit látunk tehát a mult idők folyama alatt? Attól fogva, hogy a magyar állam a tanügyet gondjai közé felvette, a népnevelés rendezésére vonatkozó intézkedések országgyűlésen kivül bocsátt atván ki, a törvény tekintélyével sem bírtak, hanem oly kormán yi kísérletek voltak, melyek részint ál -utakon, részint erőszakosan akarták intézeteinkbe becsempészni a kath olieismus szellemét, s átalában prot, vallásunk és egyházi törvényes jogaink ellen minden lehető ponton ellenséges indulatot tüntettek elő. Ily intézkedések ellenében a prot. egyház méltán követhette a tiltakozás és passiv ellenállás politikáját. Hanem nézzünk szét a mai viszonyok közt. Hol fog lalják most el a klérus és a kormány zsoldosai a prot. templomokat és iskolákat ? a magyarországi összes iskolák igazgatója az esztergomi érsek-e most? a protestáns népiskolákra a kormány -rőszakol-e most tantervet ? a helyi egyházmegyei és kerületi prot. iskolai igazgatóságok közvetlen alá vannak-e vetve a kormányi direktiónak? bántja-e valaki azon jogunkat, hogy superintendenseinket, kurátorainkat és tanítóinkat szabadon választhassuk ? a tanfelügyelök előtt csupán kormányi rendeletek és utasítások állanak-e most is ? népis kolai kézikönyveinket fel kell-e Budára küldenünk a klérus censurája alá ? kényszeríttetnek e tanítóink, hogy 3 év alatt németül tanuljanak és tanítsanak? „idegen önkény" és a nemzetnek nem fe. lelős kormány szabja-e meg, hogy iskoláinkban mit tanítsunk ? a községi iskoláknál van-e előnyösitve valamiben felettünk a kath. felekezet? kath. tanitók tanithatják-e ezekben a bibliai történetet evang. gyermekeknek is ? ki vannak-e tiltva a kath. gyermekek a mi iskoláinkból ? a *) Ezen felirat nyomtátásban megjelent a tiszántúli reform, egyházkerület 1856. aug. 10. jegyzőkönyve kapcsában. Némi kivonatot közöl belőle Révész ig „Adalókjaiban."