Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 1392 bízott legfőbb tekintély szabad s korlátlan sokszorosan akadályozva vagyunk s minthogy belátjuk, hogy a vatikáni zsinat atyáinak számára, ezen városbnn, mig az emiitett helyzet fenforog, a szükséges szabadság, biztonság s béke nem volna biztosítva, hogy velünk az egyház fölött illetékesen tanácskozzanak, és különben is a hivők szükségletei nem engedik meg, hogy Európa köztudomású szorongattatása és megrázkódtatásában oly sok főpásztor nyájától távol legyen, s ép azért, miután a dolgokat legnagyobb szomorúságunkra oda jutni látjuk, hogy a vatikáni zsinat ily időben épen nem folytattathatik, saját belátásunk szerint apostoli tekintélynél fogva a jelennel a vatikáni egyetemes zainat ünnepélyességét felfüggesztjük jobb s alkalmasb időig, mely ezen szentszék által tudomásul adatik s kihirdettetik ezen felfüggesztés, miközben kérjük Istent, mint anyaszentegyházának alapitója s fentartóját, hogy elhárítva végre az akadályokat hü jegyesének mielőbb szabadságot s békét adni méltóztassék. — De minthogy annyival inkább kitartóknak kell lennünk, éjjel nappal az imádságban Istenhez, Jézus Krisztus atyjához, az irgalom s vigasztalás Istenéhez, mennyivel számosabbak a veszélyek s bajok, melyekkel az egyház sanyargattatik: azért akarjuk s határozzuk, hogy az, a mit mi mult év april 11-ik apostoli iratunkban, mely által az egyetemes zsinat alkalmából minden keresztyén katholikusnak teljes bűnbocsánatot engedünk bucsu alakjában, tőlünk elrendeltetett s meghatároztatott, — ugyanazon iratban meghatározott módon teljes erőben s érvényben megmaradjon, épen ugy, mintha a zsinat ünnepélyessége folyvást tartana. Igy elhatároztuk, tudtul adjuk s elrendeljük, a nélkül, hogy bármi is ellene s útjában lenne, s mindazt érvénytelennek s semmisnek nyilvánítjuk, mi bármiféle tekintélytől tudatosan vagy tudatlanul ellene máskép kiséreltetnék meg. Senkinek sincs megengedve felfüggesztésünk okmányát, akaratunk, parancsunk s határozatunk nyilatkozatát átlépni, vagy vakmerőleg ellene tenni; ha pedig valaki ezt megkisérlené, ugy tudja meg, hogy őt a mindenható Isten s Péter és Pál apostolok haragja fogja érni. Hogy pedig e jelen irat, mindnyájoknak, kiket érdekel, tudomására jusson, akarjuk, hogy az, vagy lenyomata, a Lateran egyház, az apostol fejedelem basilikája, valamint szinte a sz. Mária Maggiore egyház ajtajára Rómában kifüggesztessék, nyilvánittassék, s hogy az igy nyilvánított s kiszegezett irat, mindnyáját és valamenynyit, kiket érdekel, ép ugy kötelezzen, mintha nekik személyesen s egyesleg kézbesittetett volna. Kelt Rómában sz. Péternél a halászgyürü pecsétjével okt. 20-án 1870. pápaságunk 25-dik évében." Ezen okmány ugyan nem zárja be, hanem csak elnapolja a zsinatot ; de mégis joggal tehetjük fel a kérdést, hogy vájjon lesz-e még folytatása? Nem akarok jövendölésekbe bocsátkozni; de miután a zsinat egész folyama alatt oly pontosan találtak hozzávetéseim, talán nem veszik rosz néven olvasóim, ha itt is kockáztatok egy okoskodást. Az elnapoló bulla a politikai eseményeket hozza fel okul, s ezek valóban elég fontosak is; de mégis csak ürügyül szolgálnak, a zsinat ezek nélkül is végét érte volna most. S ez természetes, mert miután, dogmává emelte a pápa csalhatatlanságát, megszűnt a törvényhozás egyik factora lenni, s puszta beszélgető és alázatosan engedelmeskedő gyülekezetté törpült. Még a püspöknek adhatnak tanácsot papjai a megyei zsinaton» mert habár a püspök, mint joghatósággal egyedül biró, nem tartozik is tanácsokat követni; de azért ép ugy tévedésnek van alávetve, mint a szegény plébánus, s más ember tanácsán is okulhat. De ki elég» vakmerő, hogy tanácsolni merje a csalhatatlan istent? A pápa közvetlenül az istentől veszi a tanácsot, ép oly jól tudja a hitre és erkölcsre tartozó dolgokat, mint maga az ur isten, mig a püspökök tévedhetnek, s isten ellen való vétek volna részökről tanácsadásra gondolni. Igy tehát az egyetemes zsinat nem csak fölöslegessé, hanem képtelenséggé és bűnné vált a római egyházban. Ez az egyik, a főok, a miért én azt hiszem, hogy a zsinat nem fog többé összeülni. A másik a rendkívül megváltozott politikai viszonyokban keresendő. Nem csak a pápa világi hatalmának bukása, hanem az ultramontanismus fő védőjének is bukása, s egy protestáns népnek első hatalommá emelkegése szerepelnek itt. Igy hát ^kedves olvasóm, alkalmasint nem látod többé az én nevemet e lapokon ! Ha némi hasznodra lehettem ; meg vagyok jutalmazva, s ha untattalak megbocsáss, nem történik többet. Ne törődj sokat az öreg Anastasiussal, inkább velem együtt emeld fel kezedet az égre, s adj hálát az úristennek, hogy omladozik Babilon a nagy város, s ama pusztitó utálatosság elenyészik e földnek szinéről. Élj boldogul. Anastasius. fiiiiíölrii egyház és iskola * Római dolgok. Róma bevétele után csak két kérdés érdekelhet minket, hogy minő állása lesz a pápának, ha Rómában marad és hogy marad-e vagy távozik, — a többi csak mellékes körülmény. A másodikra most sem birjuk a feleletet, az elsőre azonban már olvastunk néhány hiteles tervet, mig az itt következő csakugyan hitelesnek látszik. E szerint „Olaszországban a pápa és a szentszék minden politikai fönhatósága megszűnik." „A pápa teljesen korlátlan jelenleg élvezett egyházi jogainak gyakorlásában: mint a katholicismus legfőbb feje, mindazon tisztelet- és szabadságban részesül, melyek a souverainitási előjogokkal együtt járnak. Saját udvarával tökéletesen szabadon és önbelátása szerint rendelkezik. „A szentszék területi immunitásban részesittetik, hogy szabadon es függetlenül, benn, ugy mint kifelé,