Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 1390 elkűlönzötfcnek, sajátlagosnak. stb. „Az ifjúság nevelése a maga egész teljességében s az iskolák elkülönzöttsége épen ugy a lelkiisniéret és a vallás szabadságához tartozik, mint az elkülöDzött templomi isteni tisztelet. Mert a nevelés a szabad vallásgyakorlat forrása és alapja, a mely nélkül ez épségbeu fen nem állhat." (Figyelm. 23. 1.) Révész ezen idézetet, mely annyira tanúskodott őseink ellenszenvéről a közös iskolák irányában, valamint a többit is, melyeket abból a célból hord fel, „Figyelm e z önjében, hogy az iskolát ugy tüntesse fel, mint az egyház szükségesképeni és elválaszthatatlan járulékát, az akkori körülmények minden megvilágítása nélkül egyszerűen közli. És ezzel gem igen kötelezi le maga iránt „a tisztes ősöket." Mert illő lett volna nyomban elősorolni az indokokat is, melyek őket efféle nézetek ápolására indították, melyeket ma nemcsak ő maga nem ir alá minden pontjában, hanem a protestáns közvélemény s minden józan Ítélet egyrészben tarthatatlanoknak nyilatkoztat.*) Korunk tepasztalatai ugyanis kétségtelenné tették, hogy ily elvekei; ma hirdetni annyi, mint szabad tért nyitni vallási nézetek cime alatt az ultramontanismusnak és jezsuitismusnak, annyi miut hadat izenni mindannak, a mit társadalmunk a szellem és lelkiismeret szabadsága, a felekezetek közti egyenlőség és I estvériesség, az értelem felvilágosodása és a tudomány haladása tekintetében, magának sok küzdelem után kivívott; annyi mint az elszigetelés, széthúzás, meghasonlás, versengés üszkeit dobni engedni az állam épületébe. Hajdan azonban amaz elvek igazoltak, s a viszonyoknak tökéletesen megfelelők voltak. Mert nem csupán a hagyomány kedveléséből ragaszkodtak őseink ama nézetekhez, hanem sokkal inkább azért is, mert a kérdés efféle felfogása rájuk nézve az egyház létföltétele vala. Ugyanis mindazon kísérletek, melyek nálunk az iskolaügy rendezésére mint szintén e vegyes és közös iskolák felállítására nézve tétettek egyszersmind a protestantismus elnyomására és a katholikus vallás terjesztésére irányzott törekvések is voltak, s épen azért méltán kitartó ellenállásra találtak. A protestáns egyház és iskola, kivéve azon helyeket, melyek az erdélyi fejedelmek oltalma alatt állottak, kezdettől fogva a klérus szabad zsákmányául voltak kitétetve, mely részint idegen pajzs mögül pusztító hadjáratot folytatott ellenök. Prot, templomok és iskolák erőszakos elvétele, lelkészek és tanitók elűzése, a népnek a kath. hitre kényszerítése, ez volt a szent munka, melyben a klérus Magyarországon, s szintoly hévvel buzgólkodott, mint bárhol *) Szerencsére Kévész Imre az 1869- népisk. törvény irányában nem viseltetik mindig egyforma kegyetlen indulattal és rosz véleménynyel. Volt olyan idő, midőn azt irta róla, bogy „nincs meg benne a piot. iskolák dien] intézett balálos falánk". (Adalékok), midőn tehát még nem szorult arra, hogy a törvény elleni puszta opponalási törekvés miatt őseink isk. álláspontját rajzolja azok indokainak feltárása nélkül. E korból való közleményei a magyar prot. iskolák autonómiájának történetéhez megbecsülhetetlen adatokat tartalmaznak. Mi is használjuk ezeket. másutt Európában. Törekvéseit a legfőbb állami közegek osztották s annálfogva tetszése szerint fejedelmi, országgyűlési s helytartótanácsi határozmányok és rendeletek alakjába tudta önteni. Szóval: „az állam a klérus volt", mely országos törvényt tudott hozatni végre arra nézve is, hogy a prot. vallási sérelmet a hongyüléseken fel se szabadjon említeni. Nem vonjuk kétségbe, hogy azon törekvés, mely a mult század utóbbik felében Europa szerte oly buzgósággal karolta fel a népnevelés ügyét, némely uralkodóinknál és államférfiainknál őszinte és mellék tekintetek néküli volt, mindamellett tény, hogy a kivitel nem felelt meg az eredeti eszmének s különleges irányzatokba fajult el. S z e r e m 1 e i Samu. (Folyt, köv.) \ római zsiiinlről. A zsinat elnapolása. Lesz-c ínég folytatása ? Anastasius elbúcsúzik. Ha ezelőtt háromnegyed évvel meggondoltuk, hogy az ujabb zsinatok szabály szerint mindig hosszabbak voltak a régibbeknél, s a leguiolsó 18 évig tartott, azt hihettük, hogy a mostani 25 év előtt nem éri végét. S ime, már az elnapoló pápai bullát közölhetjük. Az okmány szövege igy hangzik: IX. Pius Pápa, örök emlékezetül. Miután isten jóságától nekünk megengedtetett a vatikáni egyetemes zsinat ünnepélyét a legközelebb elmúlt évben megnyitni, mi azon igen fontos s szent ügyet a világ minden részéről számosan egybegyűlt atyák erőteljes támogatása, bölcsesége, erélye s gondoskodása következtében oly előnyösen láttuk előre haladni, hogy azon biztos reményt tápláltuk, miszerint belőle azon gyümölcsök fognak szerencsésen teremni, melyeket mi, a vallás és Isten egyházának javára s az emberiség hasznára oly epedve óhajtottunk. És csakugyan már négy nyilvános és ünnepélyes ülé3 tartatott meg, üdvös és célszerű intézmények hozattak a hit dolgában ezen szent zsinat megegyezésével, melyek általunk kibocsátva s kihirdetve vannak, és mások a hit dolgát s fegyelmét illetők az atyák vizsgálata alá voltak véve, melyek a tanitó egyház legfelsőbb tekintélyével rövid idő alatt szentesitve s kihirdetve lettek volna. Bíztunk benne, miszerint e munkálatok testvéreink szorgalma s ügybuzgalma következtében gyorsan fognak haladni, s ily gyors s növekedő folyamatban az ohajtott véghez lehetett volna vezetni; de székvárosunk s világi kormányunk egyéb helyeinek rögtöni szentségtörő elfoglalása, mely által minden jog ellenében a mi s az apostoli szék világi uralmának rendithetlen jogai hihetlen hűtlenség s vakmerőséggel sértettek meg, hogy Isten megengedése következtében, kikutathatlan terve szerint égészen ellenséges uralom s hatalom alatt vagyunk. A dolgok ily szomorú helyzetében, minthogy Istentől ránk-89*