Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

1383 .1329 1383 ha a görög és. római atyák csak igen ritkán éltek e törvénnyel ? A tudomány embere, milyen Sybel ur, tudja, hogy az emberi viszonyok nem csak a törvény paragrafusai, hanem még más tényezők által is határoztatnak és hogy a legroszabb törvények sem képssek megsemmisiteni az emberi kebelbe plántált erkölcsi eszményt. Csak igy lehet megfejteni, hogy az ember házassági, családi, baráti viszonyai majd minden időben és a legkülönbözőbb törvényhozások alatt az eszményit meg nem tagadták; ugy hogy minden mélyebben látó előtt a különböző miveltségü népek ama benső viszonyainak szemlélésénél, annyira ellentétes különbségek nem tűnnek fel. Dacára ennek, méltán jogos és korunkhoz illő oda igyekezet, hogy a törvények erkölcsi tudatunkkal öszhangban álljanak. Épen nálunk moderneknél, hol a viszonyok eszményi felfogásánál a valódi és nem ritkán előforduló félreértések egymással élesebb ellentétben állnak, mint valaha, csaknem vakmerőségnek látszik, ezen eszményi felfogást ugy érvényesíteni, hogy a naponként felmerülő eltérésekért a következményeket csak az egyik éspedig a gyengébb félnek kell szenvedni. Sybel ur megengedi: „Nem minden férfi és nem minden nő viseli magát ugy, mint a házasságnak eszményi feladata követeli" A közelség és szorosság gyakran a legrosszabb bánásra használtatik fel a gyengébb és jobb kedélyű fél ellen. Ezután folytatja. Mily feladat vár a törvényhozóra? Vájjon e vissza élések miatt a házassági viszonyt átalában megtiltsa-e? Vagy, ami körülbelül tényleg ugyanaz volna, aina mindenoldalú és felbonthatlan közösségi jellemétől megfoszsza-e ? Szavakkal jelesen lehet vitatkozni, a hol épen szavakról, elméletről van szó ; de oly esetekben, a hol életkérdések forognak fenn, gyümölcstelen és tények bizonyitnak. Ha a házastársak szövetségének egy mindenoldalú és felbonthatlan közösség jellemével kell birnia, mint áll a dolog a következő esetben : „Egy férj elhagyja nejét és gyermekeit, évekig utazik a nagy világban a nélkül, hogy törődnék azokkal. Hirtelen levelet ir nejének, hogy utánna jöjjön; a nő elveszté bizalmát férjéhez és nem akar menni. A férj követelőbb lesz és fenyegeti, hogy törvényszerüleg is kény szeri teni fogja. A nő ügyvédhez folyamodik és ez azt mondja : Adjon férjének jó szót, mindenesetre joga van kegyedet törvényesen is, vagy mint mondani szokták, toloncképen is magához kisértetni. IIa a házasság egy minden oldalú, felbonthatatlan közössége mind a két félnek, mért nem áll jogában a nőnek férjét törvényesen kényszeriteni a hazamenetelre, ha az ő dolga, mint Sybel ur mondja : „A házat kívülről képviselni, az ifjú anyának oltalmat és védelmet nyújtani, a gondos házinőnek a mindnyájuk fentartására szükségest beszerezni? Mért áll a férjnek jogában, még ha kalandor, kóborló természetű is, nejét gyermekeit ily nyugtalan életbe belevonni? A fentemiitett eset nem feltevés, hanem megtörtént dolog, valamint a legközelebbi, mit elmondsni akarok. Az angoltörvény, mely Sybel szerént, elvileg annyira helyes, következő esetet teszi lehetségessé. „Egy nő, kinek egész vagyonát természetszerént való oltalmazója eltékozolta, és sem a nő, sem gyermekeinek fentartásáról nem gondoskodik, az irói pályán igyekszik magát és gyermekeit fentartani. A férj ezt megtudja, elmegy a kiadóhoz s megtiltja, hogy a nő munkájáért járó jutalmat annak kiadja, sőt követeli a nő keresetét és e mellett a törvényre hivatkozik. Sybel ur ugy vélekedik, hogy ily kivételek miatt ne homályosítsuk el a szabályszerű házasság képét; hogy az előforduló szabálytalanságok miatt ne sértsük meg az érzést törvény által. Do vájjon nincsenek-e minden törvényeink az élet és tulajdon oltalmazására szabálytalanságokra alapítva ? A becsületes férjek megsértve érzik e magukat méltóságokban ezáltal ? Vagy a tolvajok és gyilkosok elleni törvények megszüntetik-e az emberi életnek és a jogosan szerzett birtoknak erkölcsi tudatát? Nem logikaibb és humanusabb következtetés volna-e: „mivel az együttlét kötelesége ós szorossága a gyengébb fél bántalmazására vezethet," ezért a törvény oltalmának a gyengébb fél részére erősebbnek kellene lennie, ezért minden sérelemért az erősebb félt nagyobb felelősség illesse. És, hogy ez az életben az erkölcsben ezen folyamat szerént történik, nem tagadható ; az erkölcsileg érző férj tudatában is van kettős kötelezetségének, Épen ezért szükséges a törvények reformálása, melyeknek erkölcsi tudatunkkal nem ellenmondásban, hanem öszhacgban kell állniok. Nagyon messze vezetne, ha rámutatnék a törvényekre, melyek Sybel ur gyengéd érzelmű felfogásával, a nőnem oltalomszükszükségére vonatkozólag, a legélesebb ellenmondásban vannak. Ha nincs is meg nálunk Napoleon Code-jának barbar törvény- paragrafusa: la recherche de la paertnite, e tekintetben még is van nálunk oly szokás és törvény, mely messze távol áll a gyengébb tekintetbe vétele, valamint a erősebb fél felelősségétől. Sybel ur, ki a nőt a családi életben jogi személyiségnek nem ismeri el, magától érthetőleg ellene van, hogy a nép állami életében is résztvehessen. Pedig van az államéletnek egy oldala, hol a nők részvétét belátás- teljes férfiaknak követelniök kellene; értjük: a gyülekezeti életet. Óhajtandó volna, hogy a nő a polgári a népéletben honos legyen. Ha a nő 40 éves koráig anyai kötelmeinek teljesítésével van elfoglalva, mi teendője lesz ezután ? A tehetős, müveit nő, kinek teljes odaadását felnőtt gyermekei többé nem szükségelik, életének legerőteljesebb korszakát semmit tevéssel töltse-e el? Vagy mint leggyakrabban történni szokott, műkedvelői élvekben, kávétársaságokban és más komámasszony szokásokban ismerje fel isteni hivatását? A nők erkölcsi befolyását társadalmi állapotaink é3 viszásságaink érdekében fe^