Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

1885 1386 kell élesztenünk. Nincsenek-e számos intézeteink, hol a nők családi körükben szerzett tapasztalataikat a nagy népcsaládra nézve is értékesithetnék. Nem helyes oly időben, midőn a nők erkölcsi befolyása még igen szerényen nyilvánul, azt elzsibbasztani. Nem is szép dolog, oly fegyvereket használni, melyek tulajdonképen az ellenfélé. Nevezetesen Hetzendorf ur ugy vélekedik, hogy a férfiak a nőkérdésre vonatkozó tanaikat a „gyengédérzetnek" egyedüli jogosultságára alapitják. De itt a férfiak megvesztegetett birákat találnak, miután a nők nagyobb része is hasonlóan gyengédérzetére hivatkozik, ha mulasztási biint k ell elkövetni. E gyengédérzetet helyesen irányozni, helyesen használni, a nőket ezen előitélettől megmenteni, mintha „a semmitevés" egy jelentésű volna „a jótevéssel" — gondolkodó emberekhez méltó feladat volna. Szászi István. ISKOLAÜGY. A népiskolai kérdésről. (Folytatás.) 9. A magyar prot. egyház iskolai álláspontja és küzdelmei a múltban. Tökéletes igazság foglaltatik Révész Imre azon állításában hogy : „egy elvhez sem volt hivebb a magyar prot. egyház, mint ahhoz, mely szerint a felekezeti iskolák birtoka és autonómiája, a lelkiismeret, a vallás és az egyház szabadságának elmúlhatatlan föltétele." Ezen elvet másutt ő igy formulázza: „Az iskolák a szabad vallás gyakorlatnak lényeges föltételei, az egyházszervezetnek mintegy kiegészitő részei s igy azok ügye egészen egyházi be 1-ü g y". S ha a bölcseség abban állana, hogy változatlanul visszhangozzuk azt, a mit őseink száz évvel ezelőtt mondottak, akkor egyebet sem kellene tanulnunk, mint a históriát, s igen könnyű volna a legnehezebb kérdéseken is eligazodnunk. Előbbi cikkemben fejtegettem, hogy mit kell Ítélni e kényelmes állapotról. Azokhoz, a melyeket ott elmondék, itt csak azt kivánom még toldani, hogy a történelem tanulsága nem ezen gépies utánzásban áll, uj dolog ugyan nincs a nap alatt, de a jelenkor mégsem puszta másolata a réginek. Ki az ősök szava után válogatás nélkül elindul, hasonlit ahhoz az utazóhoz, ki más időben valami régi térkép szerint akarná be utazni Európát s Páris városát péld. egy mult századi tervrajz szerint feljárni. Mennyi bolyongásnak, és csalatkozásnak fogja magát igy kitenni! Előttem ugy látszik, hogy Révész Imre ily régi térkép után tette meg sajátságos útját a népiskola terén. Ő a legnagyobb alapossággal jár-kel a régiségek közt, s az aprólékosságra terjedő jártassággal tudja magát tájékozni a történelmi nyomokon. Olvasóinak mondja „Nézeteiben*, hogy mint vélekedtek a protestánsok a kérdéses dologban „eleitől fogva az ujabb időkig"; azt azonban, hogy mint vélekednek a felől ugyanazok az ujabb és legújabb időkben, hallgatással mellőzi. Előtte szabályozó a prot. egyház tekintélye a régi időkből, az ujabbakban már kevésbé vagy épen nem. A tisztes ősök harcolnak iskolai autonomiájokért „elszántan és fényesen mint valami erős angyalok" ; a mai utódok „chaotikus zavarban", „szédelgésben", „egyptomi sötétségben" steff vannak. Tekintsünk át röviden és elfogulatlanul azon elveken, melyeket őseink az iskolaügyben vallottak, s e végett használjuk ama hivatalos nyilatkozataikat, melyekben azokat ők a kormánynyal való küzdelmeik közben formulázták. Vegyük elő péld. azon két feliratot, melyet 1780-ban és 1788. aug. 16-án a kerületek a kormányi tanterv és főigazgatás ellenzése tárgyában Bécsbe küldöttek, s melyekben, az isk. autonómiára „vonatkozó" nézeteiket indokoltan és körülményesen kifejtik. Az utóbbi felirat különösen egy teljes programm gyanánt tekinhető, Révész Imre ugy nyilatkozik felőle, hogy „a magyar prot. iskolák autonómiája mellett ennél nyomósabb és hatályosabb védő szózat sem előtte sem utána ennek nem emeltetett."*) Bennök a következő alaptételek vannak kifejtve és alkalmazva: a) Az egyházi és iskolai autonomia a békekötések által szereztetett, melyek mint kétoldalú szerződések az egyik fél által felbonthatatlanok; b) Az iskola az egyháztól elválaszthatatlan s az egyházi szervezet s a szabad vallásgyakorlat kiegészitő része; • c) A vegyes iskolák irányában bizalom nem költhető ; d) A kormány tanrendszerét és főigazgatását nem lehet elfogadni. Lássuk röviden, minő körülmények által volt igazolva ez elvek helyes volt a továbbá hogy megállhatnak-e egész teljességökben mai napság is ezen elvek, melyek egyszersmind Révész Imre nézeteinek is kifejezését s alapját képezik. Hogy a vallási szabadságnak nálunk főbiztositékát a békekötések alkotják s hogy ezek érvénye épen azon szabályok alá esik, melyek a kétoldalú kötésekre nézve állanak, az kétséget nem szenved. Nemcsak a protestánsok, hanem uja

bb időben a katholikusok is (Irányzatok stb. 9.) hivatkoznak a bécsi békére, mint amely vallásuk szabadgyakorlatát biztosítja. A mi az iskolai autonomiát illeti, a katholikusegyház e részben isteni rendeletre, és a kanon jogra hivatkozik, a protestáns egyház pedig 1791. előtt leginkább a békekötésekre, saját symbolicus könyveire és kánonaira továbbá az „ususra". Átalában mondhatjuk, hogy mig a vallás szabadsága a leghatározottabb törvé*) Az előbbik okirat kivonatilag közölve van Révész „Adalékjaiban", az utóbbi nyomtatásban megjelent a tiszántúli ref e. kerület 1856. aug. 10. jegyzőkönyve kapcsolatában, midőn a debreceni főgymnasium autonom lábra visszahelyezése alkalmával arra egy az akkori helytartótanácshoz intézet feliratban hivatkozás történt. Révész Imre újra kinyomatta mind „A d a 1 é k j a i"-ban, mind a „FigyelmezŐben." 89