Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-11-06 / 44. szám

.1329 nan szívta, nem mervén leszakadni az anyai emlőkről, hogy önmagából merített életelvei szerint önálló életet kezdjen, és hazai viszonyaink közt elég kiható erőt fejtsen ki. De a mi e pontig természetes életfeltétel volt hazai egyházunkra nézve, az, meg vagyok győződve, ezentúl, az önálló, és hazai viszonyaink közt természetes életkifejlés stadiumában, nem csak hogy nem szükséges, hanem koros abnormitás, valóságos morbus mortifer. Hiszen, ha már az állami és társadalmi viszonyok egészséges és éltre való kifejlése alig gondolható merő kölcsönként importált, és idegen geniúsban fogamzott, más életviszonyok közt kifejlett theoretikus elméletekből; bizonyosan még kevesbé lehető az egyházra, és legkevésbé a prot. egyházra nézve, mely lét gyökereit az embernek leginvidualisabb természetébe bocsátván, fejlése indáival az egyéni genius életviszonyaihoz simul. A minden egyéni sajátság,és individuális színezet egyformásitása értelmében a protestantismus nem igényel magának katholikus egyetemes jelleget. A prot. egyház mindenütt, ahol uralomra jutott, a nemzet geniusával össze olvadván, bizonyos mértékben nemzetivé, localizálttá lett. A prot. egyháznak ezen életfeltételei a theologia, mint szabad tnclomány, mely az egyházat az élethez közelebb hozza, és ezeknek egymásra hatását közvetíti. És ilyennek kifej lését hazai ev. egyházunk épen a külföld iránt eddig fentartott viszonyánál fogva a legújabb acsai kezdeményezésig meg sem kisérlé. Theologiai intézeteink részint gymnasialis szabású szervezetük, másrészről tanerő hiánya miatt a papnevelő praeparandiák magaslatán tul az akadémia színvonaláig nem emelkedhetvén, csak hivatalra képesítő formális ismereteket nyújtottak, a theologia tudományos mivelését és tovább fejlesztését egész nyugodt lelkiismerettel a külföld egyetemeire bízván, a honnan aztán vaskos füzetekben, és tudós foliansokban importált — ha ugyan importált — tudományos ismeretek, mint idegen szellemvilág terményéi, és mint ismét csak formális és theoretikus ismeretek, egyházunkra jótékony élet szervi hatást nem gyakorolhatnak. Nem csudálatos-e, hogy a protestantismusnak oly hatékony és önmagukat folyton regeneráló eszméi, melyek Némethon, Schweichs Hollandiában oly magas hullámokban járnak, és az eszmék körében magokat a vizszinen tartva oly intensive, és irányelvileg hatnak, hazai prot, egyházunk ereiben mégis oly aléltan vernek, és oly kevéssé hatnak? Egy rakás gyuanyag még nem tüz, ha a gyújtó szikra bele nem pattan. Egyházi életünkre nézve ezen életanyag a gyujtószikra, a szabad tudomány, mely az eszmék egymásraható súrlódásával önmagában meleget, érdeklődést ver, és életet gyújt. A külföld nevesebb prot. egyházai pezsgő vallásos életüket, és hitérdeklődós tikét egyetemeik tűzhelyein szítják. 1382 Pec Gyula ur legközelebb az „Egyh. és Isk. Lap" 36-ik számában e tárgyról tüzetesen értekezvén, a gyakorlati kivihetőség, és egyházunk nyelvviszonyai szempontjából az acsai tervezetben alapvonalozott theologiai akadémia ellenében mostani theol. intézeteinknek némileg bővített kiadásban lehető föntartása mellett nyilatkozik,és ezeknek elégtelensége bevallása mellett még is ugylátszik kárpotolta magát azon vigasztaló tudattal, miszerint ezek, amint azt a bécsi theol. facultásróf megjegyzé, elég jó papot adhatnak az egyháznak. Szerintem előbb jó egyházra, életerős, eleven pezsgésti, egészséges egyházi és vallási életre volna szükségünk, és majd ez teremt aztán magának elég j ó papot. Nézetem szerint nem a pap szüli az egyházat, hanem az egyház a papot. Részemről a tudománytól várván egyházunkban ezen erjesztő hatást egy kellőleg felszerelt önálló theol. akadémiának felállítását, egyházunk egyik élet kérdéséül tekintem. Gyönk, okt. 25-én 1870. Ritter István. A nők emancipálásáról. (Sybeltől — Goldschmidt után.) Hogy a nőkérdés mindinkább általánosabbá lesz egy tekintet ama látszólag egészen különböző téren forgó pártok beszédeire, írásaira és értekezéseire, melyek e kérdéssel foglalkoznak, eléggé meggyőzhet mindenkit. Nem jellemző-e, hogy az evang. egyházi lap (Metzner) és Sybel vele foglalkoznak? És nem épen oly jellemző-e, hogy e kérdést illetőleg mindketten egyenlő téren állnak? Sybel ur azt véli, hogy a biblia szava: „uralkodjék feletted" többé kényszeritőleg nem léphet fel, de azért iratának 23. lapja még is csak értelmezése ezen kifejezésnek. Eszünk ágában sincs Sybel ur felfogását és az egyházit összehasonlítani. Sybel tanár ur szavaihoz ragaszkodunk és tökéletesen igazat adunk neki, midőn a házasságot egy teljes, egész és holtigtartó közösségnek nevezi." És ennélfogva sacramentumi jellemet tulajdonit neki. Bizonyára, ha nem is egyházi, de vallásos értelemben a házasság minden erkölcsös emberre nézve sacramentum marad, és sem a polgári házasság, sem bármiféle forma által ezen jellemét nem veszti el. Nem is egyetlen viszony ez, mely legmélyebb gyökereiben oly érzelmekkel függ össze melyek a törvényes formák és szabályoktól függetlenül, emberi létünkön alapulnak. Nem szent és felbontathatatlan-e a szüléknek gyermekeikhez való viszonya, és nem volt e bensőleg mély amaz időkben is, midőn a gyermek kitevést a törvény is megengedte az atyának? A görögök és rómaiak nem szerették-e gyermekeiket barbar törvényeik dacára is? De megtartjuk e törvényeket, mivel bennök tulajdonképen csak a korlátlan atyai hatalom képe tükröződik vissza