Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-30 / 43. szám

1353 .1329 1353 tartó-szekrényt kijavíthassuk és megaranyozhassuk. E szent régiségnek itten gyönge lábon kell állania, miután az ő profét ál ásá szerint a „mod ern" szellő legkisebb érintésére, mint valami hamuvá össze fog omlani. Ily kétségbeejtő nézetek mellett természetesen aggódik minden ujitási törekvésnél. Rombolási és árulási törekvést lát mindenkinél, ki a pusztulásnak és roskadozásnak indult ügyön radikalis eljárással kívánna segíteni. Szent haragra gyulacl puszta említésénél is ez ártatlan szavaknak „mondern és liberal,"*) bár egy kicsinké igénye nek', is van arra, hogy szabadelvűnek neveztessék. Azonban nagy fallacia rejlik azon alapeszmében, mintha az ősök iránti hűség az ő intézményeiknek és iskolai elveiknek következetes megtartásában állana. É pen olyan ez, mint hogyha a fiút atya iránti hűségből arra köteleznők, hogy egész életén át hordozza atyja holttestét. A régi intézmények és elvek szükséges folyományai valának az akkori időknek, melyek életet kölcsönzének azoknak. De hol vannak most amaz idők ? Az utódokra nézve iszonyúbb sorsot nem lehetne gon*) Közte és a t> pápások" közt e részben is a legszebb öszliangzat fejlődött ki. Tudva van, s a „Syllabusból" meglátható, hogy a pápák korunk legnemesebb vallási és iskolai eszméit részint tévelygéseknek és őrjöngéseknek, részint vétkeknek bélyegezték. Badenben 1865 ben egy kath. vikárius prédikáció után igy szólt hallgatóihoz. „Atyák és anyák ! Leggonoszabb ellenségtek az ördög köztetek jár, keresvén, kit elnyeljen. Értem az iskolai törvényt. Vigyázzatok és imádkozzatok: ,,a vallás veszélyben van." Révész Imre szintén a vallást állítja veszélyeztetettnek az iskolai törvény által s az országgyűlésnek a felekezeti iskolák iránt kevés pártfogást mutató hangulatát ő is „valami démoni forgószélne k tulajdonítja, mely az elméket elragadá" .Adalékok".) Lache in air kath. lelkész ugyancsak Bádenben a népiskolai kérdés tárgyalása alkalmával egyik könyvében (Die Sohulreformfrage. Augt. 6 1865) igy ir : „A 15-dik századdal a humanismusba, a 16-dikkal a bestialismusba léptünk bele. Innét származott egy felől a materialismus, más felől a rationalismus, s e kettőnek íaj zata a hamis liberalism us, mely az egész világot megmételyezte, s mely a népiskola terén felmerült mozgalmak rugója." Y. ö. Révész Imre „Nézeteivel", melyekben ellenfelei liberalismusát csaknem minden lapon fölhányja és gúnyolja s állítja, hogy a mi iskolai törvényünket az osztrák-magyar franczia liberalismus zülte. Schwarz hollandi orthodox lelkész, kinek egyoldalú előadása (Die Religionslose Schule derNiderlande) által R. ur magát a hollandi viszonyokra vonatkozólag félrevezettetni engedé ugyanazon fékvesztett modorban szól a „modern vi lágrészegség legmodernebb bálványáról" továbbá a zsidókról és zsidóbarátokról", a melyen Révész nevezi ellenfeleit minduntalan, „modem liberálisoknak" s a melyen szól a községi iskolában alkalmazható „zsidó és materialista" tanítókról. Én részemről a „modern" és „liberális" szóknak, melyekkel csakugyan sok visszaélés űzetik, semmi különösebb fontosságot sem tulajdonítok, mindamellett ugy hiszem, hogy azokat, miután már a közhasználatba átmentek, s hozzájok egy bizonyos megállapított fogalom van csatolva, ki nem kerülhetjük; s azoknak, kik a puszta elnevezésekben megbotránkoznak, ajánlom figyelmébe Hohenlohe bajor miniszterelnök szavait, melyeket az 1868-diki kamrában a népisk. törvény tárgyalásakor a klérushoz intézett : ,,Jól tudom, hogy ez e kifejezés „modern állam'" bizonyos körökben borzalmat költ, de semmi más nevet nem tudok adni azon államnak, mely az egész kulturá és országos életünk védelmét és alapját képezi, s mely a keresztyén hitet nem veszélyeztető, hanem előmozditá" stb. (Wolframnál 1870.89.) dőlni, mint őket arra kényszeríteni, hogy midőn körültök minden változik és uj alakot nyer, ők a régiben maradjanak. Ily módon minden fejlődés és haladás, és minden élet lehetetlenné tétetnék. Vannak kétségen kivül az emberiség benső életében törvények, melyek minden időkre nézve igazak és a melyek változás alá nem esnek. Ilyenek péld. az erkölcsi alapelvek. De a közélet és annak adott viszonyai által föltételezett intézményeket azokkal egy sorba tenni nem lehet. Ezek olyanok, mint a harczászati positiók. Jók mig számunkra előnyt nyújtanak, túlszárnyalva nincsenek, de veszedelemmel járnak, mihelyest nem szükségesek. Egyházi intézményeinknek s iskolai hagyományos elveinknek nincs benső és örök érvényök, hanem csak külviszonylagos becsük. Örök egyedül Isten s a szellem, mely tőle származik, minden egyéb pedig változékony; s jó, hogy az, mert ebben van fejlődése. IIa az ősi intézmények ama változhatatlansága eleitől fogva elfogadtatott volna: mi még ma is a katholicismusnál vagy még inkább a Hadúr imádásánál állnánk. A protestantismus létalapjánál fogva „liberal" és modern irányzatú, mert a hagyomány elleni tiltakozásból indult ki. Egy még ma is törvényes igénynyel biró kánonjogi rendszert bontott fel s a kor szellemére támaszkodva tette első lépéseit, melyektől kezdve máig folytonos fejlődésben volt és van. Aki a hagyományokat jobb .szereti mint a fejlődést s folyvást egy azon alakzat mellett akar vesztegelni, az okvetlen a katholicismus malmára hajtja a vizet. Nálunk nincs változhatatlanság, sem csalhatatlanság.. Révész Imrét, mint ez előbbi cikkemben kimutattam, a hagyományok túlbecsülése az iskolai kérdésre nézve abba a táborba sodorta, melytől lelkében idegen. Nézetei és törekvései a leglényegesebb válpontokon öszszeesnek a katholikus kléruséival, a mi mindenesetre szomorú dolog rá nézve, ki épen azért lett ellenzék, mert a katholicismus hódításaitól fél. Olyan ez, mint mikor az ember megázás elől a Dunába ugrik. Révészt mi lelkületénél, egész szellemi irányzatánál s eddigi törekvéseinél fogva buzgó protestánsnak tartjuk, még pedig olyannak, ki a protestantismust nem a stagnalásban helyezteti. Nyomtatásban megjelent eddigi müvei, bármit hirdessen is „Nézeteiben", kizárják azon lehetőséget, hogy' ő az orthodoxok közzé számittassék, sőt inkább be lehet bizonyítani, hogy számos olyan egyházjogi és theologiai véleményt nyilvánított, melyekre nézve a „tisztes ősök" máskép értettek s melyeknek fele is elég lenne, hogy érte ugyanezen „tisztes ősök okvetlen az eretnekek közzé sorozták s vele mint ilyennel bánjanak el. Irodalmi összeköttetései is azon egyénekhez fűzték, kiket most gúnyosan nevez „modern" és „liberal uraknak," s tudunk rá példát, hogy maga kereste ezen „uraku-nak írói szövetségét, kik előtt most, mielőtt zörgettek volna, bezárta a „Figyelmező" ajtait. A ki, mint ő, protestáns egyházunk 87