Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-30 / 43. szám

.1329 1346 masabb, paedadogicea legképzettebb egyén bizassék meg a vallástanitással a népiskolában. A tantárgyat illetőleg a vállástanitás alkalmával elvül kellene kimondani, ho ;y minden fogalom, mely elavult, csudát hirdető, és a történet kutatásainak, valamint a természet törvényeinek ellenmondó, — a népiskolában ne forduljon elő, mert ha azt a gyermeki kedély nagy nehezen befogadná is, későbben azt érett és mivelt észszel elveti, minek természetes következménye a vallás iránti közöny, vagy épen vallástalanság. Sajnos, hogy ezen elv szerint alapitott és szerkesztett vallástanitási kézikönyveink még nincsenek E tekintetben arany igazságot foglal magában ezen állítás, mely e lapok 1096-dik oldalán, Szász Domokos „Vallásos eszmék" cimü könyve bírálatánál található és igy hangzik : „mondjuk ki nyíltan, hogy a prot mivelt ifjabb nemzedéknél is ép oly alakban feltünedező vallási közöny, minőben a mivelt katholikusoknál már teljes uralomra jutott, semmi másnak nem tulajdonítható, csak a vallási rosz kézi könyveknek. A tanitó lesütött szemmel magyarázta az isteni igazságokat, mert jól tudta, hogy a megelőző órán a geologia tanára kézzelfoghatólag megmutatta a hatezer évesnél régibb tárgyakat, a tanitvány pedig kínjában földhöz verte a szegény Helveticát," hozzá adhatjuk az Augusztánán alapuló kátét is, „mert ebből egy szót sem tudott érteni." Végül még ujságképen megemlitendőnek vélem, hogy községemben a felekezeti iskolák felekezetnélkiiliekké átváltoztatván, a vallástanítás is rendeztetett a mennyire lehet az előrebocsátott elvek alapján. A vallástanitási munka közös megállapodás utján hetenként öszszesen 12 órában a lelkész és a tanitók közt felosztatott. A tantárgyak következők: az 1—2-ik tanfolyamu tanítványoknál erkölcsi elbeszélések és mondatok ; a 3-ik tanfolyamban a sz. föld ismertetése és bibliaisme; a 4-ik tanfolyamban, kiválasztott bibliai történetek, az 5—6-ik tanfolyamban pedig rendszeres hit- és erkölcstan az ide bevágó bibliai történetek ismétlésével és egyháztörténet. Ezen tanterv megértéséhez még megjegy-., zendő, hogy mindegyik tanfolyamban körülbelül ötven iskolás gyermek külön tanitó vezérlése alatt áll és a vallás, az emiitett tárgyak szerint hetenként két órában taníttatik. Szopes-Bélán okt. 19-én. Weber Samu, ev. lelkész. Könyvismertetés. * Evangyéliomi-keresztyén vallástan polgári iskolák, algymnasiumok, reáltanodák és a confirmatiói oktatás számára irta SztehloAndrás budai ev. lelkész. (Harmadik teljesen átdolgozott kiadás. Pest, 1870. Kiadja Petrik Géza: Egy 48 kis lapra terjedő, könynyli és világos módon irt könyvecske, mely teljesen orthodox akar lenni, s mégis lehetetlen mindeu ponton elfoglalni amaz álláspontot, annyira, hogy az igazán kifogástalan orthodox Knack csak ugy az eretnekek közé sorozná Sstehlo urat is, mint engem. Pl. az úrvacsora fogalmában fenntartja az evang. egyház or thodox nézetét, mely szerint, benne Krisztusnak teste és vére láthatlannl jelen van, s a kenyérben és borban, vele és alatta szentségileg összekötve nyujtatik és vétetik;" s mégis „Jézus halála és az ez által tett áldozat jelképének" is nevezi, mellőzvén azon igazságot, hogy a jelkép nem maga a dolog, hanem csak oly külső cselekvény, mely a dolgot juttatja eszünkbe, a láthatlannak látható jegye. Ha tehát az urvacsorában a Kisztus teste és vére jelen van, akkor nem csak jelkép, hanem test és vér; vagy ha csak jelkép, akkor csak eszünkbe juttatja a testet és vért. Egyébaránt nekem nincs kifogásom senkinek hite ellen, csak következetlensége ellen Az úrvacsoránál a gyónást, természetesen az evang. egyháznál szokásos magán gyónást, oly fontosnak állítja, hogy „az úrvacsorájával való élés csak ily gyónás után keresztyénhez méltó és üdvöslehet." Eltekintve e mondat hibás magyarságától, igazságát a szent Írásból nem lehet megmutatni. Sztehlo ur szerint a bibliát szent Írásnak, „isten igéjének" hívjuk. Valóban még a legigazhivőbbek sem azonosítják már a bibliát isten igéjével, hanem isten igéje alatt értik istennek minden nyilatkozatát a természeti és erkölcsi világban, különösen pedig a Jézus által történt nyilatkoztot, melynek okmánya a biblia. A természetfölötti kijelentés és ihletés képzetét egész terjedelmében fenntartja Sz. úr, s mégis a 10 lapon csak ugy nyilatkozik a bibliáról, hogy az „mindent az istenhez vezet vissza," — holott álláspontján ez nem elég, e szerint a biblia minden szavának, még a Pál apóstól köpenyege históriájának is, (2. Tim. 4, 13.), isten szájából kell származni. Legfőképen nem hagyhatjuk figyelmen kivül azt, hogy ezen orthodox könyvben a szentháromságról szó sincs. Jézusról nem mond többet, (15. 1.) minthogy „ő vallásunk alapitója;" sem istenségét, sem természetfeletti születését nem említi. A szentlélek csak „világosító, erősítő, bátorító és vigasztaló lélek." E hallgatásért helyezné őt pásztor Knack az eretnekek közé. Én pedig örülök, hogy az orthodox álláspontnak némely tételét már lehetetlen kinyomatni 1870-iki datummal. Kalauz a földgömb használatában. Néptanítók számára irta Fábián Mihály, ő s z ö d i ref. lelkész, stb. (Második kiadás. Pesten, kiadja Petrik Géza, i 870.) Igen ügyesen összeállított kis könyv, melyből semmi sem hiányzik, a mit a tanítónak a földgömb használatánál tudni és megemlitni kell. Nem csak száraz ma-