Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-30 / 43. szám

.1329 1342 van nemzetünk kebelében is. mely uj eget fog magának teremteni, velünk, ha kezet fogunk, nélkülünk, ha ellene szegülünk. Ezek után már, azt hiszem, nincs miért mondjam, hogy én azok közé tartozom a kik kezet akarnak fogni a mozgalom részeseivel, nem azért, hogy feltétlen átadjuk magunkat az áramlatnak, hanem, hogy tehetségünk szerént segédkezzünk a mozgalomnak helyes és jó irányban való vezetésére s erre nézve igen talpia esett és jó gondolatnak tartom a Weber Samu ur által indítványozott reformegylet alakitását; mert meggyőződésem szerint is egy ilyen reformegylet hasznosan munkálkodhatnék az eszmék tisztázá sára, a vallásos fogalmak tökéletesítésére. Egy tért lehetne itt nyitni, melyen különböző vallásfelekezetek tagjai találkoznának, gondolataikat kicserélhetnék s legalább a szabadelvűek kölcsönösen támogatnák egymást. Itt ismernők meg a különböző véleményeket s azokat a szabadság védpaizsa alatt megvitatva, megrostálnék s mint az apostol kívánja a j ó t b előlök megtartanók. Szóval egy reformegyletnek üdvös következményei bizonyosan el nem ma radnának. Mi uton és módon lehetne már e reformegyletet megalapít aní, azt könnyű lesz kitalálni, csak egyszer azzal jöjjünk tisztába, ha vájjon pártolásra talál-e az eszme? Hol kell ennek működését megkezdeni, azt meg lehet akkor határozni, ha egyszer megalakult. Én most csak azért szólottam hozzá, hogy ne ejtsük el a jó gondolatot. Ferenc József, Myilt levél Ferenc Józ*el, kolozsvári uiiltárius theologiai tanár és lelkészhez. Kedves barátom ! Fennebbi cikked semmi meglepetést nem okozott nekünk, mert épen vártuk tőled, vagy igy kezdeményezésképen, vagy válaszul azon levélre, mely eddig már kezeid közt van ; de azért határtalan volt örömünk a miatt, hogy te és környezőid is ugyanazt tartjátok most szükségesnek a protestantismus, sőt helyesebben szólva a vallásügyének felemelésére, a mit mi, a mit számos hazai elvrokonaink. és a mit az egész nyugat-európai szabadelvű vallasos elemek. Igenis alakitni fogunk egyházi reform egyletet, mely a vallás terén mindenik fele kezet keblében hangosan nyilatkozó reform törekvéseknek szervezett kifejezője legyen; mely a vallást kibékítse a tudománynyal és a társadalom vívmányaival, s visszahódítsa számára azon tiszteletet a népek szivében, melyre szüksége van, hogy az erkölcsökre javitólag hathasson. Mert ki tagadhatná, hogy mai nap igen sokan vannak minden felekezetben, de különösen kath. atyánkfiai közt, kik a vallásnak egyikmásik elavult formája miatt magával a vallással hasonlottak meg, s gondolatjokban ugy kezd feltűnni az, mint a haladás gátja, sőt mint oly eszköz, mely csak a papuralmat mozdítja elő, Ez pedig roppant tévedés, mert a vallás elválhatlanul az emberi természethez tartozik, s habár formái elavulnak is az idővel, de lényege örök igazság. Törekvésünknek tehát oda kell irányulni, hogy a lényeget külön válasszuk a régi alaktól, mely keletkezése korában kétségkívül hű kifejezője volt a lényegnek, de ma már nem az. És oda kell törekednünk, hogy egyházunk alkotmánya lehető hiányaitól megszabaduljon, s a tökély azon fokára emelkedjék, hogy benne a legszélesebb szabadság párosuljon a legszebb renddel, s erősbüljön az egység érzete. Örömömre szolgál téged azon hirrel meglephetni, hogy mi a tervezgetésen már tul vagyunk, s ez alkalommal egy annyira elkészített tervvel állhatok elő, a menynyire csak egyeseknek magán beszélgetés alapján clkészitni szabad. Természetesen még csak arról lehet szó, hogyan indítsuk meg és ápoljuk a mozgalmat ; de azt, hogy az egylet minő célt tűzzön maga elé, csakis egy közgyűlés határozhatja meg köiülményesen. De az egylet alakulásának még a közgyűlés előtt, még most meg kel! kezdődni, és saját céljának tisztázására saját organummal kell bírni. Sokakkal közöltük már c tárgyra vonatkozó nézeteinket, s mindnyájan készeknek nyilatkoztak mind az egyletbe lépni, mind annak ügyét az irodalom terén előmozditni, úgyannyira, hogy az egyházi reform egyletet megalakultnak tekinthetjük! Kis körű még az első kezdet, — hiszeu a legnagyobb élő fa is egykor kis mag vala; de valóban oly erőteljes elemeket foglal magában, hogy a folytatás csak jó reménységre jogosíthat. Előbb mintsem zajt ütnénk a sajtó terén, értekeznünk kellett elvrokoninkkal, nehogy indítványunk oly sok elődének szomorú halálára jusson. Hogy az egylet minő célt tűzzön maga elé, s minő eszközöket válasszon céljához, azt csak saját 86*