Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

1295 .1329 1295 jelenni, most itt van, és Tisza Kálmán tisztelt barátja nézetei mellett oly erélyesen küzd. Némi kósza hir következő oedipusi mesét tett föl ennek meg fejtésére : A vásárhelyi presbyterium a dobozi ref. lelkészt Kéry Kálmán urat a Lónyai családnál egykori nevelőt, akarja, mint halatszik ref. lelkészszé választani, a dobozi szent egyház pedig az esetben Hajnal Ábel esperes ur fiát saját lelkészül, hogy azonban mindezen dolgok miképen függenek össze Tisza, Lónyai és Hajnal urakkal, avagy összefüggenek-e valósággal, nem tudhatni, s helyes megfejtésére fölajánljuk azon ref. P é t e r-F i 1-1 ó r e k e t, melyeket H.-M.-Vásárhely ref. hiveinek nagy része saját körében e Sphynxszerü talány megfejtőinek jutalmul fog összeszedni. Igy végződött a vatikáni akarám mondani debreceni szent zsinat oktober 6-án 1870-ik évben! Október 6-dika émlékezetes nap, a nép jogai e napon gyilkoltattak le 21 év előtt. E napon mondá ki a szabadelvű Debrecenben ösz* szegytilt szent synodus többsége is a pereatot a népjogok fölött. S bizhatni- e a népjogok ily védelmezőiben ? v - Látó. fiülíölcli egyház és iskola. * Római dolgok. E héten már kevés történt Rómában, mi egyházi szempontból is fontos volna. A plebiscitum összes eredményét ismerjük már, mely az egész pápai birodalomban a következő": 167,548 beirt szavazó közül 135,291 szavazott; ezek közül 133,681 igen, 1507 nem, 103üres szavazó-cédula adatott be. Az eredmény hirét egy küldöttség vitte meg Florencbe a királyhoz, s a királyi ház valamennyi tagja jelenlétében nyújtotta át. A király a küldöttség előtt ezeket mondá .• A haza végre ujjá van alakitva. A király constatálta a plebiscitum egyértelműségét és az egész királyság örömét. Továbbá igy szólt: Ha nem keveset kell köszönnünk a szerencsének, másrészt sokat köszönhetünk ügyünk jogosságának, a beleegyezés őszinteségének és a hű igéret beváltásának. Ezek azon erők, melyek Olaszoiszágot alkották. Az olaszok most saját sorsuknak urai, a mennyiben annyi évszázadok után ismét azon városban gyülekeznek, mely a világnak fővárosa volt. — Mint király és katholikus — midőn Olaszország egységét proklamálja — megmarad azon feltevésében, hogy az egyház szabadságát és a pápa függetlenségét oltalmazandja. Az elfogadás után az olasz hivatalos lap egy rendeletet közölt, mely Rómát és a római tartományokat az olasz királyság kiegészítő alkatrészeinek nyilatkoztatja. És ezzel a pápakirályság megszűnése az uj közjog minden formaságai szerint bevégzett ténynyé vált, a legveszedelmesebb zsarnok letűnt a trónról! Ezzel búcsút is vehetnénk e tárgytól, mert az ügy históriai mozzanata eddig terjed. De a jelenkor részletesebb érdekeltségének is nyujtsunk némi táplálékot. Mult számunkban jeleztük, hogy ő szentsége minden protestáló kedve mellett is elfogadta az ötvenkétezer tallért az olasz kormánytól. E hirt az „igazság journalisticája", t. i. a Magyar Állam szabadon koholmánynak állította. Most már olasz hivatalos lapok szerint is igaz, hogy elfogadta. Hasonlólag járt az „igazság journalisticája" azon másik hírével is, hogy a pápa az osztrák követet nagyon roszul fogadta. É hirét is hivatalosan megcáfolja a „Wiener Abendpost." A pár:a levelet intézett bibornokjaikoz, melyben elpanaszolja, hogy most nem birja azon szabadságot, melyre az egyház kormányzásában szüksége van ; hogy a közoktatást nagy vesiély fenyegeti, mert bizonyosan gonosz tanítókat neveznek ki, a kik majd hamis tanokat adnak elő, hogy az egyházi javakat saecularizálni készülnek, s emiatt most csak röviden, később pedig terjedelmesebben fog tiltakozni. Ezen kivül Antonelli bibornok is kiállított, a pápa megbízásából egy tiltakozó körsürgönyt a bitorló hatalom ellen, s legújabb bir szerint a ravasz, cselszövő oly iratokat szándékszik közzé tenni, melyek az olasz kormányt a német szövetséges hatalmak előtt compromitálják. Talán ezen uton reményli megnyerni Bismarck pártfogását saját nemzete fiai ellen. a jezsuitáknak rossz napjaik vannak Rómában, a nép minden alkalmat felhasznál bántalmazásokra. Nagy e miatt a jajjveszékelés az ultramontán táborban. Persze a gyermek meg szokta mondani, hogy megverték de az okát bölcsen elhallgatja! Néhány római lap jelenti, hogy a jezsuiták még mult hó 20-án távoztak az örök városból. Vannak azonban oly egyének is, kik azt állítják, hogy a jezsuiták már e nap előtt elmentek Frascati közelébé, hol saját villájukban tartózkodnak. A társaság legfőbb tagjai a vaticanban maradtak. Még csak azt említjük meg, hogy most is mind untalan merüL eli fel hirek egyezkedések felől a pápaság és az olasz kormány közt, és hogy még nem bizonyos Rómában marad-e a pápa, vagy elmegy valahová. * Külföldi lapok a római dolgokról. Bajos volna mindazon érdekes részleteket felsorolni, melyeket a nagyobb külföldi lapok római levelezői, mint szemtanuk megírnak. Öszhangzó áz állítás az iránt, hogy a plebiscitumnál az olasz kormány semmi erőszakot nem alkalmazott és. hogy a nép a legnagyobb örömmel szavazott mindenütt igennel. Erre vonatkozólag a „Daily News" magánlevelezője okt. 2-ról a következő érdekes részleteket közöl: Mint szemtanú, jól emlékszem a ílórenci, velencei s más nagy olasz városok plebiscitumára. A nápolyiak lerázván a Bourbon-jármot, a velenceiek örvendre visszanyert szabadságuk fölött, a modénaiak és pármaiak büszkéi), hogy többé nem holmi apró hercegecskék alattvalói, megelégedést sugárzó arcokkal vetették egyesülési szavazatukat az urnákba. De soha nem hajtott végre ily tényt