Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

.1329 1294 Kőzetünket az abbsn legújabban történt, intézkedésről. Ballagi Mór. Debrecen okt. 10. 1870. (Zsinat a kálvinista vati kánban.) F. hó 6-án s következő napjain tartatott Debrecenben a tiszántúli ref. egyházkerület közgyűlése, melynek egyik legnevezetesebb tárgya volt a h. m. vásárhelyi ref. lelkészválasztás. Az egyházkerületnek ez ügyben hozott határozatáról akarok jelenleg e lapban, mely a megtámadott népjogoknak mindenben védelmezője volt, rövid előterjesztést tenni. Előzményül a következőket emlitem fői. H. M. Vásárhely városának érdemekben őszült 52 éven keresztül közszeretettel karolt ref. lelkipásztora, Tóth Ferenc ur mult évben meghalván, a vásárhelyi ref. presbyterium egy 1862-ik évben hozott egyházkerületi statutumra hivatkozva lelkészt akart, a nép megkérdezése nélkül választani; a nép ellenben óhajtotta, hogy ő, ki fizeti a lelkészt, s ujabb időben tetemesen fölemelt egyházi adójával fedezi az egyháznak mindennemű szükségeit, önmaga választhassa lelkészét, mely óhajtása a népnek egyébiránt a protestnntismus általános elveivel, sőt a kánonokkal is megegyező. A presbyterium ennek ellene mondott; minek következtében f. év tavaszán 1800 aláírással ellátott folyamodvány küldetett az egyházkerülethez , melyben kérik az aláírók : engedtessék meg nékik, hogy lelkészeiket szabadon választhassák. Az ügy a békés-bánáti egyházmegyéhez tétetvén át, melynek Lónyay Menyhért, közös- pénzügyminiszter a segédgondnoka, ez ^égzésileg kimondotta, hogy a presbyterium eljárását helyesli, s a nép ohnj tását nem tartja helyesnek és megadhatónak, minek folytán ez ügy a tiszántúli egyházkerületi közgyűlés elé került. Felolvastatván az egész ügyfolyam, Révész Bálint debreceni lelkipásztor, s egykázkerületi főjegyző emelt szót, hosszan és gyönyörűen ecsetelvén az általa nagy gonddal, s páratlan behatolással tanulmányozott ügyet s előadván, mennyire igaza van a népnek, s mennyire nem méltányos s eszélytelen téren áll a presbyterium, s mint látszik, a nép közohajával ellentétben ; hivatkozott egyszersmind több előző esetekre, midőn a népnek megengedtetett a lelkész szabad választása és pedig több népes egyházakban. Ajánlja ennek folytán : mondja ki az egyházkerület, hogy Vásárhelyen a nép, canonaink értelmében szabadon választhatja lelkészét! — Bezzeg nem ily véleményben volt Hajnal Ábel bánáti esperes, ki pro domo sua, elkezdé mutogatni, minő jogos téren áll a presbyterium összesen 74 személy a nép ellenében ; igen sajátságosnak tűnt föl minden elfogulatlanul itélő előtt, hogy a nagytiszt, esperes ur ez ügyben, melyben ő az első forumon biró volt, itt mintegy informáló diktiót tart. hol tulajdonképen helye sem lenne jogi fogalmak szerint, nem engedhetvén meg ugyan is a jog, hogy ki az alsó forumon Ítéletet hozott, ugyanaz bíráskodjék a felsőbb forumon is. Egy két jelentéktelenebb diktió után Tisza Kálmán ur ő nsga méltóztatott felállani, s lön mély csendesség a szent zsinatban, s mindenkinek szemei reá lőnek függesztve, a népjogok fölkenetett vezérére s szószólójára; és ő megnyítá vala ékesen szóló ajkait s beszélt : egy uj minisztériumról, melyet tisztelt barátja Lónyay Menyhért leendő magyar miniszterelnök fog alkotni a jobb és baloldal vezéreiből egyiránt, s melyben neki körülbelől a belügyminiszteri tárca fog jutni, minek folytán épen nem helyesli, hogy a nép zug a presbyterium ellen, mely történetesen tisztelt barátja házának egykori nevelőjót akarja lelkészévé választani; mit is akar mindig ez a nyugtalan szellemű nép, s minő badar gondolat, hogy midőn terheket visel, még jogokat is merészel emlegetni . . . azaz 1860-dik év, midőn az uralkodó előtt magunk hangoztattuk a cánonban alapuló vallásos népjogokat, nagyon régen vol>, akkor még tisztelt barátom Lónyay Menyhért nem volt in spe Magyarország miniszterelnöke, s én in maxima spe belügyminiszter az az ilyen fonna gondolatjai csak lehetnek ő Nagyságának, miket azonban szóval nem nyilvánított, mert lassú, alig hallható hangon, mintha maga is röstellené, csak azt mondá, hogy nem helyesli a nép választást (legjobb lenne, ha ő nevezné ki Gesztre és Vá-árhelyre meg az egész eg}r

ház kerületbe a lelkészeket) ragaszkodik nem a régi elavult kánonokhoz, hanem az ujabb statútumokhoz, melyek a lelkész választást a presbyterekre ruházzák Utána Lónyai Menyhért ur emelt szót, mosolyogva biztosítván tisztelt barátját Tisza Kálmán urat az álmodott miniszteri tárcáról, átveheti ne m sokára a holdban, vagy is világosabban szólva elmondván mennyire osztja mindenben előtte szóló tisztelt barátja nézeteit. Nagy elmék összetalálkoznak. Éljenek ! És fölállott a ref. vatikani zsinat bibornoki karának több szent tagja, buzgó áhítattal függesztvén szemeiket urak és mestereikre (gyöngébbek kedveért kijelentjük, hogy csak azon mestereket és urakat értjük, kiknek ajánlataik folytán zsiros eklézsiákhoz és nagytiszteletü esperesi székekhez juthatnak az illetők) s magokat porig alázva, kezeiket mellőkön keresztbe vetve zugák ! Amen ! ! háromszoros Amen!!! Feszíttessék meg a lázadó demagóg, ki a nép jogai mellett merészel szót emelni! Hasztalan küzdött ez infallibilis bibornoki kar ellen a szent vaticánnak több érdemetlen tagja, mint Révész Bálint debreceni ref. lelkész és esperes, Nagy István nagyváradi lelkész és esperes, Pápay István böszörményi ref. lelkész és esperes, K. Tóth Mihály karcagi lelkész és esperes, Batizi István técsői ref. lelkész esperes, Littkey Péter szabolcsmegyei egyházi ülnök és lelkész és még többen, hiában, hozlak föl ellene hason előző eseményeket, melyek alkalmával mindannyiszor megengedtetett a népnek a lelkész szabad választása, a ref. bibornoki collegium szótöbbsége kimondá, hogy a nép óhajtására mit sem ad'! H.-M-Vásárhelyen a presbyterium választ papot a népnek ! Hogy ne lenne aztán boldog ez a szegény nép, midőn még a lelki üdvösséget és igy erőszakolják reá! Még a gyűlés folyama alatt kérdés támad : ugyan mi oka lehet, hogy Lónyai Menyhért közös pénzügyminiszter, egyszersmind egyházmegyei segédgondnok ur, ki különben igen ritkán szokott a szent Vatikánban meg 83*