Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

.1329 1292 P á 1 a dolog természetéből merített érvekkel, s mondhatni indignatioval kel ki Szontagh indítványa ellen; ennek dacára a határozat szóról szóra e lett: „miután az egyetemes gytilés érdemileg nem határozhat ily nagy fontosságú tárgyban az egyházhivek meghallgatása nélkül, a beadott vélemény az egyházkerületekhez és esperestségekhez oly végből küldetik le, hogy lehető észrevételeiket e kérdésben a főfelügyelő úrhoz mielőbb beterjeszszék, hogy azokból az egész egyház egyesült véleménye alakuljon ; kijelentvén egyébiránt, hogy az egyetem egy önálló theologiai akadémia felállítása iránti eddigi törekvéseit ezután is folytatni fogja tekintet nélkül a miniszteri javaslat kedvező vagy kedvezőtlen sorsára." Ezzel a második nap tanácskozása, miután még elébb Hodzsa a jegyzőkönyvnek tótra való fordításával meg lett bizva bezáratott. A gyűlés harmadik napján a tót imádságos és énekes könyv (a „Zpesnik és Tranoscius") kiadatásának kérdése intéztetett el. Utána a gymnasiumi újonnan dolgozott tantervre nézve a kiküldött bizottság oda utasíttatott, hogy aztminden intézetnek több példányban beküldvén, az a felett kidolgozandó véleményes nyilatkozatokat beszedje. Ezek után szőnyegre került a válasz megállapítása, melyet a convent a pápa azon körlevelére szándékozott volt adni, melyben a reformatio követői, mint a krisztási hittől elszakadt tévelygők az egyedül üdvözítő római kath. egyház kebelébe való visszatérésre és arra szólittatnak fel, hogy a képviselők által a zsinatban részt vegyenek. De mielőtt a kérdés tüzetes tárgyalás alá vétetett volna, b. Prónay elnök ur figyelmeztette a gyűlést, hogy ez már superált dolog, s hogy a legtalálóbb válasz arra a körlevélre adva van már azon levél által, melyet a segélyért esedező pápa Vilmos porosz királyhoz intézett, melyben az elébbi levél szerint a Krisztusi hittől elszakadt tévelygő „kegyeshitü és istenfélő fejedelemnek" mondatik. A convent az elnök e nyilatkozatát élénk helyesléssel fogadta s az ügyet abbahagyta. Hosszabb vitára adott alkalmat az országgyűlés által megállapított államsegélyből a négy ág. hitv. superintendentiára esett 20,000 ftnak azok közt miként történendő felosztása. A mult évben egyenlő részekben osztoztak, de ezt többen azért nem találták igazságosnak, mert egyik egyházkerületnek nagyobb terhei vannak, mint a másiknak, egyik jobban szorult segélyre, mint a másik stb. — Tétettek ennélfogva indítványok az iránt, kogy mikép lehetne a felosztást igazságosabban megejteni; mig Székács superintendens ur általában a felosztás ellen nyilatkozott és az államsegélyt egy közös alap alakítására kívánná fordíttatni. Végre Z s e d é n y i indítványára az lett a megállapodás, hogy kiküldetett egy bizottság, mely, mig egyfelől ez ügyet bővebben megvizsgálván, jelentését beadandja, más felől az országgyűléshez intézendő kérelmezést teend fel az iránt, hogy az államsegély összegét fölemelni méltóztatnék. Az ág. hitv. tanárok számára alakítandó nyugdíjintézet alapszabályairól adandó jelentéstétellel C ék u s István hely. superintendens ur bízatott meg. Élénk vitát támasztott még a Hodzsa esperes urnák a tiszai egyházkerület azon intézkedése ellen emelt panasza, mely szerint a n.-rőcei gymnasium utasittatik, hogy iskolai bizonyítványait nem csak tót, hanem magyar nyelven is állítsa ki. Hodzsa állítása szerint, ha a gymnasium arra köteleztetik, félő. hogy annak gyámolitói akkor pártfogásokat az intézettől megvouják, kéri tehát az egyetemes gyűlést, hogy az egyházkerület abeli intézkedését hatályon kivül tegye. Hurbán tót nyelven tartott hosszú beszédben Hodzsa előterjesztését pártolja; Cékus ellenben határozottan ellene nyilatkozik. — Jó soká tartott vitatkozás után magok a panaszosok is beleegyeznek abba, hogy a bizonyítvány rovataiban felsorolandó tantárgyak és az osztályzat magyarul is ki legyenek fejezve. Ez volt utolsó tárgya a három nap tartott nagyérdekü gyűlésnek, melyet b. Prónay elnök ur rövid szívélyes beszéddel berekesztett. Tisztújítás Felső-Baranyában. Felsőbaranyában a tisztújítási gyakorlat szempontjából lemondott tisztviselők helyébe megválasztattak : Főssperesnek Munkácsi Albert, — alesperesuek Alföldi Sándor, főjegyzőnek Hamar Pál, aljegyzőnek Bajó Károly, — Tanácsbiróknak Kimiti László, Bátori István és Szűcs János lelkészek. Segéd gondnoknak : Gózon Lajos, világi tanács bíróknak : Ráski Mihály, Nagy László tanfelügjelő, — Szikszai János, Thali Sándor, Vajda János, és Gyenes Pongrác urak. Az elválasztott tisztviselők közül azonban nem fogadta el a választást, jelesen a főesperes és két tanácsbíró. Mindegyik körülményeivel mentegette magát. A prot. egyházi ügy a ,,Magyar Újságban". A „Magyar Újságban* megjelent következő cikket curiosum gyanánt a végett közöljük, hogy lássa a mi t. olvasóközönségünk, mely alakot Öltenek az egyházi ügyek, ha oly téren vitattatnak meg, hol egyéni vetélkedések szolgálatába szegődött tollak által az egyik fél egyoldalú ügyvédkedése törvénylátó tekiutélylyel ruháztatik fel és párlcé^zatok elfelejtetik az emberrel a vallási dolgokat megi'lető tiszteletet. Lapunk olvasói emlékezhetnek rá, mi véleménynyel voltunk mi e kérdésről, midőn kifejlése első stádiumán voit, a jövő számban pedig ki fogjuk fejteni