Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

1167 1276 hogy ügyeinket saját magunk által hozott törvényeink szerint igazgatjuk, ezen jog megbecsülhetetlenségénél fogva szintén le nem mondhatunk. De a bizottság tagjainak többsége teljesen meg van győződve, hogy ezen legbecsesebb kincseinkből sem veszítünk semmit, ha a kormány által országos pénzerőből a pesti egyetemben felállítandó prot. theol. facultás eszméjét elfogadjuk, részünkről azon feltételt kötvén ki, hogy a kormány csak a magyarhoni prot. egyetem által ajánlott férfiakból nevezhet ki tanárokat a prot. theol. os^átyba. A prot. egyetem legjobban ismervén tanférfiait,ilyeneknek csak olyanokat fog ajánlani, kiknek a protestáns szellemtől áthatott érzületében biztosítékot, kikben érdekeinek védőit, virágzásának előmozdítóit látja, s kiknek tudományos képzettsége neki díszére és büszkeségére válik. Ez által a prot. egyetem befolyása a legfelsőbb theol. intézetére meg lesz óva, s minden lehető aggodalmának alapja elvétetik, különösen pedig az, hogy azon faeultásban prot. ellenes szellem terjesztethetnék, s a tudomány az igazságnak nem kedvező gyámkodást elfojthatná. De a kormány érdeke is kívánja, hogy csak a prot. egyetem által ajánlott férfiak sorából alkalmazzon tanárokat. Kívánja ezt érdeke nem csak azon oknál fogva, hogy egy nem csekély számú felekezet igazságos kivánatainak eleget tegyen, hanem azon okból is, mivel & szabad gondolkodás elvén nyugvó felekezet kebléből kiválasztandó férfiak közvetve előmozdítják azon kormány törekvéseit, mely az államot az igazság és felvilágosodás alapjára fektetni, és ezen kormányozni akarjak. Ha a pesti egyetemben a már létező kath. theologia mellett a keleti vallásúak számára és a mi részünkre is be fognak rendeztetni theol, osztályok, ez nem csak a hittudomány mezején, de a tudomány mezején általában versenyt fog szülni, s mi a tudomány hatalmában bizva csak nemes versenyre gondolhatunk. Ez pedig nálunk a theol. ismeretekre, a theol. fogalmak tisztázására jótékonyan fog hatni, mert az, mi a különböző felekezetekbe! közös, lassanként tisztábban fog felismertetni, s a tudomány ak ezen di adala a felekezeti merevségeket is, ha ilyenek még léteznek, szelídíteni fogja. El van ismerve, hogy fennálló theol. intézeteink a hittudományok mostani fejlettségi fokát tekintve, kívánalmainknak azon mértékben meg nem felelnek, hogy azokból ifjaink rendszeres és harmonicus kimiveiteiűöt vigyenek az éleibe. Ennek oka részint az, mivel elegendő tanári erőkkel nem rendelkezhetünk, ós mivel a már magábau véve is csekély számú theol. tanáraink más nemű, különösen gymnasiumi elfoglaltatás által vannak igénybe véve. Ennek egyik, ránk protestánsokra nézve valójában szomorú eredménye az, hogy mi theol irodalommal nem birunk. Ezen kopárságot virágos vallási irodalmi mező csak akkor válthajtja fel, ha oly theol. intézetünk lesz, melyben a fejlett theol. tudományok előadásához elegendő tanárokkal birandunk, s ők az órák nagy számával elhalmozva nem lesznek. Ei nem mulasztjuk felhozni azon kérdést is : célszerü-e, hogy theologusaink Pesten az egyetemhez kapcsolt prot. faeultásban nyerjenek jövő életpályá -juknak megfelelő kiképeztetést ? Azon nehézség, hogy theologusaink nagyobbára szegények levén, a költséges városban annál nagyobb akadályok közt tanulhatnánakj mivel alig van kiáltás, hogy a kormány által felállíttatni szándékolt prot. facultás tápintézettel is birandna valaha, mondjuk, azon nehézség elenyészik, midőn felgerjed bennünk a remény, hogy ily célra lelkes ós vagyonnal bíró prot. férfiaink bizonynyal fognak áldozni. Egy feltétel, mely mellett a pesti egyetemben felállítandó theol. facultást elfogadhatónak véljük az, hogy az ily célra a már meglevő pénzalapszabad rendelkezósünkrekezünkben maradjon, hogy igy belőle, másnemű tanintézeteink szükségeinek fedezésén kivül, a pesti prot. theol. faeultásban tápintézetetet és ösztöndijakat alapithassunk. Ágostai hitvallású ifjuságunk elismert tanítási képessége, nem egyoldalú képzettsége és ügyessége elég zálog azon reményhez, hogy ifjaink a drága városban is folytathatják tanulmányaikat. Az pedig kétségbe nem vonható körülmény, hogy oly városban, mint Pest, és az egyetemben, több képzettségi eszköz ós alkalom kínálkozik a theologus számára is, mint kisebb városokban. Mivel a közoktatási miniszter ur törvényjavaslata csak is javaslat, az a törvény erejére csak akkor fog emelkedni, ha azt a törvényhozó testület is elfogadja. A mennyire ily tárgyakban a gondolkozási iránylatokat ismerjük, bizonyosan lesznek annak ellenzői is azon elvnél fogva, hogy a szabad államban szabad lévén az egyház, és hogy az államnak az egyházhoz semmi köze sem lévén, ez utóbbi gondos • kodjék oly intézetekről, melyekben jövendő lelkészeit kiképezheti. Való igaz elv „szabad egyház szabad államban.* De lehetetlen, hogy ezen szabadság a kö-