Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-16 / 41. szám

1165 1278 zönyösségig fajuljon el. Yallás nélkül az állam ne^ volt eddig soha, és nem lesz ezentúl is soha, noha a kettőnek egymástól szabadnak és függetlennek kell lenni. De épen azért, mivel az állam vallási, tehát egyházi élet nélkül sem lehet el, az államnak köte­lessége az egyházat, ha ez a maga céljaihoz nem bir elegendő eszközökkel, gyámolítani, kötelessége neki, a szűkölködő egyháznak, hogy ez jövendő lelkészeit saját hite, szelleme szerint kiképeztethesse, segédmó­dot nyújtani. Igazságtalanság, a keresztyén vallás örök igazságaival, az észjog elveivel merőn ellenkezik azon eljárás, hogy az állam csak egy vallási közsé­get gyámolitson anyagilag, a többieket egészen a magok sorsára hagyván akkor is, ha ezek legszentebb céljaik kivitelében az anyagi erők hiánya miatt aka­dályoztatnak. Ezen elveinkből kifolyólag érintetlenül nem hagyhatunk egy kellemetlen pontot, azért, hogy akép álljunk tisztán a haza szine előtt, miszerint senki se mondhassa, hogy az ország pénzét olyanra akarjuk fordíttatni, mi a semmivel határos. Midőn a miniszter urnák a pesti egyetemben felállítandó nem katholikus fakultások kérdése felmerült, ily intézetek felállítását a sajtó, nevezetesen oly lapok is, melyek máskép a felvilágosodás mellett harcodnak, azon oknál fogva ellenezték, hogy a theologia nem tudomány. Nem akarjuk azon nyilatkozatokat frivolitásnak te­kinteni, s hiszszük, hogy azok az obscuritás elleni visszahatásnak kifolyásai. Ha megjegyezzük, h >gy alaptalan beszédekkel az obscuritást legyőzni soha nem fogjuk és hogy azon férfiak, kiktől az ily nyilat­kozatok erednek, meg nem gondolták szavaik veszé­lyességét, meg nem gondolták, hogy a népeknek a nagyon becses politikai szabadságon és anyagi jóléten kivül más érdekeik is vannak. Az egyetemes gyűlés által egy, ugy az országos mint az egyházi életre nézve fontos kérdés megfejtésére lévén kiküldve, bátran szembe kellett szállnunk azokkal, kik véle­ményadásunkkal egészen ellenkező álláspontot foglal­nak el, s csak azt sajnáljuk, hogy azon nyilatkozatok ferde ségét tudományos szzmpontból itt nem fejte­gethetjük. Midőn a minister ur által elfogadott s más mivelt államokban már régi idők óta életbe léptetett eszmét mi is előadott okainknál fogva és a felhozott feltételek mellett elfogadni készek vagyunk, teszszük ezt csak azon feltevés mellett, hogy a minister ur által indítványozott elv minden részleteiben is olyan leend, hogy a pesti eyyetemben felállítandó protestáns theologiai fakultás mind általában a theolog ú tudo­mányok fejlettségének színvonalán álljon, mind pedig különösen, hogy azon fakultás a magyarhoni pro­testantismus viszonyainak és nyelvi érdekeinek meg­felelő legyen. Ha egyedáruság valahol veszélyes, bizonyosan ilyen az azon téren, melynek feladata az igazságokat terjeszteni ós azokat fejleszteni, tehát a tudomány terén. Hogy a protestáns hittudomány nálunk egyed­áruság sohase lehessen, célszerűnek véljük kimondani, hogy a már létező hittani intézeteink a felállítandó mel­lett tovább is fennáiljanak, és hogy, ha idők folytával vagy egyházunk érdekei azt kivannak, mi egy teljesen szervezett theologiai academia felállításához a jogot magunknak mindig fenntartjuk. Ez különben is ma­gától értetik. Mindezeknél fogva hiszszük és meg va­gyunk győződve,hogy,ha a pesti egyetemben országos költségen fog egy prot. theologiai fakultás felállíttat­ni, az általunk felhozott feltételek mellett mi egyházi érdekeinket minden veszélyes és idegen befolyás ellen elegendőkópen biztosítottuk és nyerni fogunk egy oly intézetet, milyennek felállításához egyelőre anyagi erőnk nincs. Mélyen tisztelt egyetemes gyűlés! A kormányok és a kormány formák változnak és igy megtörténhe tik, hogy szeretett hazánkban sem fog mindig oly férfiú a Közoktatás élén állani, kinek szabadelvűsé­gében jogaink és legszentebb érdekeink megóvásának biztosítását láthatnék. Ellenben az egyháznak azon elvei, melyeken az, mint isten országa a- földön, mint a szeretet és szellemiség országa nyugszik, mikép maga az isteni ige, változhatatlanok és örökkévalók. Ha tehát volna némely buzgó protest, kebelben ag­godglom azen oknál fogva, hogy jöhet idő, midőn a lényegesen megváltozott politikai élet és irányok folytán emberi szenvedély vagy vakság változást akarna tenni a változhatatlanon és az igazságot miután ez is, mint jelenség a változásnak ki van téve, meg akarná rontani: azt legyen szabad részint azzal megnyugtatnunk, hogy a rosz akarat az igasságot csak is mint jelenséget ronthatná meg egy ideig, de maga az igazság enyészhetetlen alapjából annál di­csőségesebben felemelkednék, részint azzal, hogy a ne talán bekövetkezhetendő rosz akarat elleni harcban oldalunkon állanának mind azok, kik protestáns szellemünkkel rokon gondolkozású szabadságot és haladást előmozdítani életök legszebb feladatának és az isten parancsának tekintik. 75*

Next

/
Oldalképek
Tartalom