Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1248 kacionk nem köti le a hallgatókat. Ennek okát ma­gunknál, a prédikáció alakjában vagy tartalmában ke­ressük. — Igyekezzünk tehát mindenek előtt egy nyu­godt, figyelmes, érdekkel hallgató közönséget gyűjteni magunk körül. — Szellemi és nem képmutató eszközök által kell ezt elérnünk. Ismertem egy lelkészt, ki min­dig sirt, valahányszor készületlen állt fel a szószékbe ; de az ért a hivek legkevésbbé sem illetődtek meg siró hangon elmondott beszédén s rendesen ezt szokták mon­dani: már megint nem készült. Némelyik egyházfi biz­tosan megtudja mondani, vájjon lelkésze készült-e vagy nem. Ha nyugodtan és egyformán beszél, akkor fogal­mazása rendben van, minél hangosabban kiabál, minél keményebben fedd és dorgál, annál gondolkodóbban rázza fejét belátásteljes hallgatója Őrizkedjünk a tettető szenvelgésektől szellemi munka és lelki élet nélkül. Hol mindkettő megvan, a jótékony melegség, a gyújtó tüz sem fog hiányzani. Az élénkségen, melylyel a gyülekezet Amen után imára emelkedik,az örömön, melylyel a "pré­dikáció után az éneket elkezdi, észrevehető valami, és ritkán csalódunk, midőn vidám hálaérzettel vagy elé­gületlen hagyjuk el a szószéket. Istenitisztelet után ta­nulószobánkban egyedül magunkra hagyatva nézzük át még egyszer figyelmesen az elmondott beszédet,magunktól is észreveszszük,hogy ez vagy amaz intésünk mért nem ha­tott,mig ama felhívásunk lelkesített., mért volt ez a rész figyelmetgerjesztő, mig amaz untató, szóval, mi sikerült és hol hibáztunk. Óhajtva várjuk a jövő vasárnapot, mi­kor majd isten segedelmével jobban végezhetünk. Nagyon érthető hangon beszél a gyülekezet láto­gatása vagy elmaradása az istenitiszteletről. Sokat kel­lene itt beszélnem a gyülekezethez, hogy miként kény­szerítse lelkészét, hogy az isten igéjébe behatoljon; de mivel ezt e lapot kevés gyülekezeti tag olvassa, csak magunkról akarok most őszinte vallomást tenni. A ha­nyag templombajárásokat először is saját működésünkben keressük és igyekezzünk nagyobb közönséget gyűjteni magunk körül az által, hogy isten igéjéből nyujtsunk valamit a gyülekezetnek, mi neki életet ad, 113 hogy a számos hallgatók ugyan annyi vádlóink legyenek isten előtt. A gyülekezet e kéréssel közeledik a szószékhez : „Mindennapi kenyerünket add meg ma." Jaj nekünk, ha kenyér helyett köveket nyujtunk neki. Ha most már a prédikáció további hatása után kérdezősködünk, a természetes felelet az lesz, vájjon ne­vekedett-e általában a lelki élet a gyülekezetben. Azonban a gyümölcs sokszor nem látható mindjárt, talán csak ha­lálunk után mutatkozik, midőn végünket megtekintvén, tanításunkkal az megegyezőnek találtatott. Működésűnk­ben irányadóval kell bírnunk, mit azonnal használhassunk. Némely esetben, midőn a prédikációnak rendki­vüli célja volt: gyűjtés eszközlése, egy társulat alakí­tása s.t.b. az eredmény vagy eredménytelenség azonnal látható. De ezek csak egyes esetek. Hoj tudhatjuk meg keresetlen is a gyülekezet Ítéletét prédi­kációnkról ? Legközelebb a beteg ágyánál. Ha a beteg­nek velünk való társalkodásában, saját állapota megíté­lésében, a vigasztalásban, melylyel környezői körülveszik prédikációnkból semmi visszhang sem található fel, ez nagyon aggasztó. Az egész lelkészi közlekedésben felis­merhetjük, vájjon ment-e át valami prédikációnkból a gyülekezet vallásos életébe, ki vas áinapi predikácionkbó valóban épült, az beteg ágyáhan sem fogja azt nélkülözni, a templomból hazatérő övéi által elmondatja magának a hallot­takat. Igy visszhangzik a valódi evangeliumi prédikáció a gyü­lekezet vallásos életében. Ha prédikációnk nem képezi a beszéd tárgyát, ha soha senki sem kérdez, mint értettük ezt vagy amazt, ennek okát bátran kereshetjük predik a­ciónkban ; vizsgáljuk meg komolyan, vájjon nem üres szalmát csépeltünk-e ? Sokszor a gyülekezetnek egyes, egészen esetleges megjegyzéseiből is tiszta, világos Ítéletet nyerünk prédi­kációnkról. Előbb a gyiilekez etnek kell fiatal, tapasztalat­lan lelkészét nevelni, csak midőn már Krisztus kipró­bált harcosa lett s az utat gyülekezetéhez megtalálta, vele egybe kelt, képes a gyülekezetet nevelni. Ugy, a mint legtöbb fiatal lelkészeink az iskolából kikerülnek, egy gyülekezet által sem használhatók. A legtöbb ifjú theologus ugy bánik isten igéjével, mint gyermek a számla pénzzel: alig van sejtelme tartalmának súlyáról. Hogy a bün általános elt erjedését kimutassák, kímélet­lenül feltakarják Ábrahámnak, Dávidnak egész meztelen­ségét; hogy a pünkösti sz. lélek téritő hatását helyesen megvilágosítsák, a tanitv ányokkal ugy bánnak, mint bár­gyú iskolás gyermekekkel ; ez egy valódi evangeliumi gyülekezetnek nem tetszhetik, mely tiszteletet követel a bibliai személyiségek iránt, kik a vallás ügyének fáklya­vivői voltak. Mi eszközli a lelkésznek magasabb képzettségét ? A gyülekezettel való élő összeköttetése. Minél több igé­nyekkel lép fel lelkésze irányában a gyülekezet, rá nézve annál jobb; minél többet követel tőle, annál többet nyer a lelkész istentől, ha őt és az ő igéjét igazán keresi. Korunkban sok gyülekezet minden esetre nagyon sokat vár lelkészétől: a jótékonyságra kifogyhatatlan erszény­nyel birjon, díjmentesen tanítson stb., de csak az oly gyülekezetek bírnak jeles lelkészekkel, melyek a lelki­ekre vonatkozólag vannak nagy igényekkel. Ezek mint­egy kényszeritik a lelkészt, hogy isten igéjébe mind inkább mélyebbre hatoljon, alaposabban tanuljon, hogy magával mind inkább tisztába jöhessen az ut, igazság és élet felől. Ily gyülekezet, bármiféle alakban, naponként intéz kérdéseket lelkészéhez, melyekre a feleletet a szó­székből várja. De nem elég megmondani, hogy mint kellene lenni, hanem keresni kell a lelkésznek gyülezete befolyá­sát prédikációira és miután az esetleges jelenségekből nem elég biztosan következtethetünk prédikációnk hatá­sára, nem marad egyéb hátra, mint hogy magunk tuda­kozódjunk ez iránt. Ez természetesen kényes dolog,kivált a hol több lelkész is van egy gyülekezetben, a hiúság könnyen előtérbe nyomulhat, az ál-szerénység tartózko-

Next

/
Oldalképek
Tartalom