Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-10-09 / 40. szám

1167 1246 Acoséges. nfirmatiora való előkészítés különben is csak betetőzése a népiskolai vallástanitásnak, de mit ér a legmüvészebb fedél is, ha a kontár kezek által épitett fal minden percben összedőléssel fenyeget, hogy magával rántsa a fedelet is ? Óhajtanám azért én is, mint egyházamnak egyik hü tagja, hogy a vallástanítás*, a népiskolákban kezdettől végig oly avatott egyének végezzék, kiknek a tanitás és keresztelés kettős kötelességökké vau téve Málé XXVIII. 19 által, azaz felavatott lelkipásztorok. Igy vélem én a lelkipásztori gondot minden okos lélekre kiterjeszthetni s Kovács Albert úrral együtt igy látom egyházunk egész jövőjét is biztositva; igy látom a Máté XXVIII. 19-ben foglalt parancsot az apostolok hivatalbeli utódai, a lelkipásztorok által teljesen végre hajtva. Református. I gyülekezet befolyása a prédikációra. Minden prédikáció alakját és tartalmát illetőleg lényegesen azon gyülekezet által határoztatik meg, melyhez intézve van. A gyülekezet vallásos tudatának tekintetbe vételét és szem előtt tartását joggal megvárhatja; továbbá a gyülekezet története, szokása, ínely szerént az ige hirdettetett, az egyházban való állása, vájjon rég alakult gyülekezet-e, jelentékeny múlttal, vagy újonnan keletkezett, komoly megfontolást igényel. Még fontosabb a gyülekezetnek az evangeliomhozi viszonya : van-e vallásos hitélete, vagy közönyösség uralkodik benne az isten igéje iránt s minden meghaltnak látszik ? A felelet szerint a prédikáció is másként alakul. És mily nagy árkülönbség az időváltozása folytán ugyanazon gyülekezetben ! Másként kell beszélni béke idején, másként háború alkalmával. A feddés és vigasztalás szava másként hirdettetik a jó napokban, másként a betegség ragály és inség idejében. Még nagyobb befolyással vannak a gyülekezet társadalmi viszonyai e tekintetben. Vannak városi gyülekezetek, hol tudós, kereskedő, mérnök, művész, felsőbb hivatalnok a szolgáló és házi szolgával együtt épülni óhajtanak, vannak távol eső falusi gyülekezetek, hol még most is ugyanazon ősi szokás s a gazdának és szolgának egyforma képzettsége egyenlő gyülekezetet alkotnak. De nem csak városokban és falukon hirdettetik az evangelium, a hadseregnél, fegyházakban, börtönökben is. Vegyük még ehhez a prédikációnak az összes gyülekezetek vagy is az egyház által való meghatározását. Az egyház hitvallása, története, uralkodó szokása, a megállapított isteni-tisztelet-rend, énekes könyv, bibliafordítás és káté oly határokat szabnak, melyeket egy lelkésznek sem szabad figyelmén kivül hagynia. A prédikációnak a gyülekezet által való ezen meghatározása ellenében, melyet csak néhány fővonásaiban jeleztünk, mivé lesz az evangeliumi prédikáció becsmérelt alanyisága? Ha ennyire kötve vagyunk, miként lehetne az evangeliumi szószék fecsegő szekrény, hal mint római elleneink mondják: mindegyik lelkész a szent irás felet való ötleteit hozza vásárra? De sokkal fontosabb ennél előttünk egy másik kérdés. Jogunk helyes tudatában fel vagyunk fegyverkezve minden megtámadás ellen, mely által kiszorittatnék a prédikáció az isteni tisztelet központjából, akár rómaiaktól, akár romaizáló puseytáktól származzék az. Nálunk fő dolog a gyülekezet lelki épülése és a lelkészi hivatal lehetőleg áldásteljes működése. A hitszónoklat minden tankönyvei a prédikációnak a gyülekezet által való meghatározását mutatják. Hol van egy lelkész, ki mindezt nem tudná ? És még is, honnan van — és ez a mi kérdésünk — hogy oly sok lelkész beszél eredménytelenül gyülekezete előtt ? Mi oka annak, hogy az elmondott prédikációk legnagyobb része hatás nélkül vész el. Sok lelkészt mért nem ért meg gyülekezete és mért beszélnek oly dolgokról, melyek hallgatóik kedélyét érintetlen hagyják ? Mért nem nyer a gyülekezet a szószékből azon kérdésekre, melyek valóban érdeklik és foglalkoztatják, gyakran feleletet ? Még is csak különös benyomást tesz, ha egy lelkész gyülekezetét a Krisztus által való bűnbocsánattal vigasztalja, midőn e gyülekezet bűnös voltát legkevésbbé sem érzi és vigasztalást nem óhajt. Csaknem nevetségesnek tetszett, midőn haliám, hogy egy falusi lelkész a csupán napszámosok és ezek családjából álló gyülekezethez igy szólt: „az aggaszt hát benneteket, hogy a sz. háromság titkát nem értitek, imádkozzatok szorgalmasabban és majd megértitek." Nem azt bizonyitja-e mind ez, hogy az elméletnek semmi befolyása a gyakorlatra, hogy a vezér-alapelvek ismeretesek ugyan, de nem alkalmaztatnak? A helyes elméletnek hasznossá tétele elhanyagoltatik, de nem jóakarat hiányából, hanem tehetetlenségből. A legtöbb lelkésznél hiányzik a gyülekezetével való együtt érzés. A csatornák, melyeken keresztül az élet ide-oda szivároghat, bezárattak. E baj gyökeres orvoslása csak az egyház szervezett reformálása és a lelkészi hivatal társadalmi helyzetének emelése által eszközölhető. De nem szabad várnunk, a kár elég nagy, s mindenkinek kötelességében áll oda működni, hogy e bajon segítve legyen. És épen a predikátióra vonatkozólag segithet isten kegyelméből minden lelkész magán. Ezért a következőkben részint azon köteléket akarom kimutatni, melyek hallgatóinkhoz csatolnak bennünket, részint azon utat jelölöm ki, melyet hallgatóinkkal a nélkülözhetetlenül szükséges összeköttetés helyreállíthatjuk. Tekintsük közelebbről a prédikáció közvetlen benyomását. Megtudhatjuk, vájjon figyelmes hallgatókkal van-e dolgunk vagy nem, van-e fogékonyság a gyülekezetben ? Ha nyugtalanság áll be, a zsebkendők gyakran használtatnak, a hallgatók helyeiken ide-oda mozognak, szunyókálnak vagy fecsegnek, ha a templomon kivül történő legkisebb zaj is mindjárt figyelmet kelt, predi-