Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 13 Uj termékenyítő eszmék, eddig nem ismert törekvések, inkább merész mint szerencsétlen kísérletek, mindenütt ébredező munkásság, és vállalkozási szellem ! ezek bizonyára nem hanyatlásnak mutatói, sem nem bátortalanitó jelenségek. Mit sajnálunk hát a közel múltban ? Szabadságunkat tán ? Ezt bizony, bizony annyira sem bírtuk, mint ma. Vagy eltűnt jólétünket siratjuk ? Ezt névről is alig ismertük. Yagy tán a közel múltban szerzett dicsőségünket sajnáljuk ? Hisz ennek babérjait idegen hatalom fűzte homlokára. Mi az hát, ami a jelennel oly annyira elégedetlenné tesz ? Semmi más, mint, hogy vérmes keleti természetünk a kezdet némi sikere folytán, erőnket túlhaladó oly vágyakat költött fel kebelünkben, melyeket kielégíteni embernek nem áll hatalmában. Árnyékokat kergetünk, s azért könnyen ugy járhatunk, mint a Phaedrus meséjebeli eb : „quem tenebat ore, dimisit cibum, Nec, quem petebat adeo, potuit attingere." Nem azt mondom, hogy sok mindenféle, máskép és jobban nem lehetne, mint a hogy van, azt sem mondom, hogy derűre, borura az intéző hatalom minden tetteit obligat tapsokkal fogadjuk ; semmisem áll távolabb én tőlemrmint az, hogy kiváltképenhitsorosimban valami különös rokonszenvet vagy épen vakbizalmat akarjak akármely hatalom iránt támasztani. A hatalmat a tetteit ellenőrző oppositió támadásaitól megfosztani annyi, mint azt felszabadítani, hogy a kezében levő messzeható erővel a közönség veszedelmére büntelenül visszaéljen. De legyen mindakét részben kölcsönös méltánylat, és ne akarjon egyik a másiknak tetteiben mindig csak kelepcét gyanítani a jónak, célosnak megejtésére. Ha valaki ismeri az opponálás mesterségét, én mondhatom magamról, hogy hosszas pályámon annak minden fázisait kipróbáltam; de annyira sohasem tudtam menni, hogy magunk fogyatkozásaiért az intéző hatalmat tegyem felelőssé, és mulasztásainkért a kormányon ülő férfiaknak tartsak pirongató leckét. Jól tudom, hogy e nyílt szavam nem fog mindenütt tetszésben részesülni; lesznek, kik jobban szeretnék, ha nagyszavu phrázisokban inkább ellenfeleinket szidnám, mintsem, hogy magunk gyengéit fedeztem fel; ám de nem azért dolgoztam, fáradoztam egy egész emberöltő koron keresztül egyházam szolgálatában, hogy hiú tapsokat arassak, hanem hogy használjak, s azért bármily drága is szivemnek a közönség tetszése, mégis előbbvaló előttem az igazság. S ha igaz, amit Girardin Emil oly találón mond: hogy az igazság nem egyéb, mint az okozatnak oka általi kimagyarázása, akkor én ezúttal tisztelt olvasóimnak nagy igazságokat mondtam. Vajha önismeretre ébrednénk általok, s az ismeretet tett követné. Paxit deus! Ballagi Mór. A vallástan tanitása a népiskolákban és a káté. Istennek legyen hála, megértük azon szivszakadva várt időt, melyben más kérdések mellett a taniigy kérdései is minden oldalról vitattatnak. Részint atyáskodó kormányunk bőkezűsége, részint társulatok, részint egyesek áldozatai folytán több paedagogiai közlönynyel dicsekhetünk, melyek nyitva állanak mindenki előtt, hogy szakmájok tapasztalatait, véleményöket, eszméiket egymással közölhessék. S meg kell vallani tanitóink dicséretére, hogy derekasan használják is a pályatért. Rövid két év alatt -- mert két év egy nemzet életében rövidnek mondható — annyi kincset hoztak napfényre az ismeretlen mélyből, mennyit a létező viszonyok közt alig mertünk reményleni. Mennyire lehetett figyelemmel kisértem a szaklapok cikkeit, s valóban sok jót, szépet, magasztost olvastam, melyek a paedagogia ezer és ezer tárgyait szint annyi tudományossággal, mint belátással s tapintattal tárgyaiák ; de egy fontos tárgyra eddig még nem került a sor. Megnéztem a régebbi szakközlönyöket is, de ezekben is kevés nyomára akadtam ez „egynek". S ez a tárgy a vallástanítás. A Szeberényi által szerkesztett „Néptanítók könyve" 1860. évi folyamában (II. füz. 62 s köv. lap.) Zsindelyi Istvánnak „Egyezményes növelés" című cikkében találtam ugyan erről is valamit, de ez nagyon is magas bölcsészeti szellemben van írva. Gyönyörködünk ugyan benne, de kevés hasznát vehetjük célunkra tekintve. Ez a tér tehát szépecskén el volt hanyagolva. Határozottan nem tudom, mert az illető lap nincs kezeim, között de gondolom, hogy a „Prot. egy. és isk. lap" ez idei folyamának első felében egy erdélyi lelkészi értekezleten feltett kérdésre jelent meg egy cikk ugyancsak egy erdélyi lelkésztől az elharapódzó vallástalanság okai s óvszereiről, miben az illető lelkész, sok szépet és jót elmond, de — ha jól [[emlékszem — bár jó mélyen kutatott, még sem ment le a fenékig— a vallástanítás kezdetéig. Kutatta, kereste a vallástalanság okait a körülményekben, saját magukban, a hallgatókban, csak ott nem, ahol azt legbiztosabban megta lálhatta volna — a népiskolákban.