Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-02 / 1. szám

103 16 Látom a megdöbbenést, a gúnyt az arcokon e pa -radoxonnak látszó állításért. Lehetséges volna ez ? Tehát a vallástalanság terjesztői a népiskolák ? ! így hát legokosabb volna az iskolákat bezárni! — A világért sem! Csak hadd terjesszék ezután is az iskolák a művelődést, a vallásosságot. íme itt van e néhány szóban a paradoxon megfejtve! Az az: az iskola terjessze a vallásosságot s ne tanítson vallástant, vagyis ne csak tanítsa a vallástant, hanem terjessze, eszközölje is a vallásosságot. Mi türés-tagadás ! nemcsak a Királyhágón túl, hanem innen is terjed a vallástalanság tüze annyira, hogy elmondhatjuk a lantot királyi pálcával pengető Dáviddal: . . . „Elfogyott a szent, elfogytak a h ivek az emberek fiai közül" ... S ez különösen az istenkáromlásban nyilatkozik, mert kell, nem kell, annyira és szüntelen káromkodnak, hogy a jobb érzésit ember elborzad ennek hallatára . . . Visszatérve a vallástan tanításához : hogy a pardagogiai szaklapokban erről legkevesebbet olvashatunk, nem csudálkozom, mert a vallástan a felekezetek dolga; a paedagogiai lapok pedig nem akarják magokat — s nem is szabad — a felekezetesség szük korlátai közé bilincselni, ha céljoknak igazán meg akarnak felelni. És igy az egyházi és iskolai lapok azok, melyek hivatva vannak, hogy e kérdés körül az eszméket tisztázzák annyival is inkább, minthogy a tárgy egyházi is, iskolai is, az az : a v a 11 á s t an egyházi, tanítása pedig iskolai. Midőn az egyházi lapok a vallástalanság mellet feljajdulnak, legtöbbnyire a kort okozzák. Én pedig, nem tehetek róla , de nagy mértékben az iskolákat is okozom. Ha ugyanis tagadhatatlan az, miszerint valamely tantárgy sikerére nagy befolyása van az előadásnak, modornak, melyszerint taníttatott: ugy a vallástanra is, mint tantárgyra s illetőleg a tanitás sikerére befolyással kell lenni az előadásnak. Az előadásra pedig — és igy a sikerre is befolyással van a tankönyv, mely szerint a tárgy taníttatik Ez állítást igazolja legközelebb a tankönyvekre nyitott ministeri pályázat, régebben az egyetemes tanügyi bizottság pályázatai is ; — mert érezték és érezik, hogy jó tankönyvek hiányában a siker igen kétes. A vallástan tanításának célja : gyermeket Istennel, az ő tökéletességeivel, az üdv intézményével ugy megismertetni, hogy ez által ő az isten iránti szeretetre, tiszteletre, hálaadásra, imádásra és az erényes élet gyakorlására buzdittassék — saját egyháza hitelvei szerint. Ezen cél elérésére használtattak eddig a következő tankönyvek: Bevezetés a vallásra, Sáros-Patak, — Útmutatás a ker. vallásra, Debrecen — Rövid útmutatásra ker. a valláselőadására, Pest, — Tóth Ferenc két kátéja Ezeket ajánlja ideiglenesen a prot. népiskolai szervezet is, addig mig a pályázat utján tökélyesebb készülne. A pályakönyvek közt azonban minden van, csak vallástani kézikönyv nincs, s maradtunk a réginél, jóllehet —• mint par excellence protestáns pályázatnak épen ennek kellett volna legelsőnek lennie a pályázat eredményei közül. A fentebbi kézikönyvek közül vegyük a pesti „Útmutatást" — mint amely vidékünkön legjobban van elterjedve — egy futalógos szemle alá külsőleg és belsőleg, hogy eként megítélhessük és meggyőződhessünk, mennyire szükséges volna itt is egy uj, célszerűen berendezett kézikönyv ! A szemle alá vett könyv, melyet közönségesen csak káténak mondanak,összesen 103 lap s felosztatik a következő 3 részre: 1. Vallás históriája. 2. Hittudomány. 3. Erkölcstudomány. Az első rész vallás históriája cim alat 43 lapon át tárgyalja a zsidó nemzet történetét szárazon, krónikái modorban; a második rész 44— 76 lapig előadja a ker. hittant; a harmadik iész végre a ker. erkölcstant — szárazon, hidegen, néha értelmetlenül. A 3. rész a tanterv szerint 3 tanfolyamra osztatott. (Közbevetőleg megemlítem azon paedagogiai és didacticai képtelenséget, melyszerint néhol 8—9 éves gyermekeknek ugyanazon időben valláshistóriát, hittant és erkölcstant tanítanak. Nem kinnal tanulja-e s vájjon megértheti-e a gyermek az igy összezavart tárgyakat? Lehet-e igy vallásos embereket képezni ?!) Első tanfolyam : vallás históriája, tanulják 8—9—10 éves gyermekek ; — második tanfolyam: hittan, tanuljuk 9— 10—11 éves gyermekek ; — harmadik tanfolyam: erkölcstan, tanulják 10—11—12 éves gyermekek, s ezt így, mint le van irva, el kell végeznie, be kell tanítani, ha törik, ha szakad, s vele együtt még, mint szintén a vallástanhoz tartozót — a zsoltárokat és dicséreteket, S ezt annyival inkább kell tenni, minthogy az iskolai relatióknál a döntő suly a vallástant illeti,,— a szülőknél pedig egyedül csak ez, és előttük minden más tárgy haszontalan, — s igy a tanítónak oda kell törekedni minden áron, hogy tanítványai a kátéból fényes (!) sikert mutassanak fel, mit csak ugy eszközölhet, ha a fősúlyt ő is erre fekteti olyanformán, hogy minden nap a délelőtti órákat egészen erre szenteli, s ez a megfejtése annak, hogy az úgynevezett real tanok annyira elhanyagoltainak, — mert kényszeríttetnek, — mint szinte annak is, hogy dacára a sok vallástanitásnak, az iskolákból még sem kerülnek ki vallásos egyének; sőt épen ez a sok tanitás oka ennek; mert a gyermekek előtt végre közönyössé, unalmassá válik a tárgy, hidegen s csak kötelességből foglalkoznak vele, sőt sokszor kényszeríteni kell, hogy foglalkozzanak, nein egyszer büntetni kell, hogy kötelességüknek megfeleljenek, pedig a vallástanért büntetni soha sem volna szabad, mert ez a legképtelenebb paedagogiai contradictió! De ha még is megtörténik, okai nem annyira a tanítókban, mint inkább a körülményekben s a tankönyvben rejlenek. Gyermekeknek szánt könyveknek könnyen folyó és érthető irálylyal Írottaknak, a meghatározásoknak