Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1043 454 Bizony, bizony sajnos, hogy egy erkölcsi testület nem akar egy évi higgadás után is felemelkedni a nyugodt komoly­ság azon magaslatára, melyről beláthatná, hogy ily lélek­ölő cselekménynyel szemben, nem azt az igen-igen meg­szolgált, panaszos kenyeret siratja az illető, hanem azt a nemesebb valamit, a miről, ugy látszik, némelyeknek, még ha testület is, nem igen van ismeretök, és a kik ugy látszik, valóban nem is tudták és tudják mai nap sem, mit cselekesznek , különben nem űznének gúnyt a nyomorból, melybe juttatának ; igy fejezvén ki becsületem, kenyerem és jövőm elrablásának műtétét: „kicsit megfe­nyítettük !" Egyébiránt, hogy az a cikk az én művem nem le­hetett, azt maga az elöljáróság legbiztosabban tudhatja ; e cikkben ugyanis az elöljáróságnak a jogakadémia szer­vezéséről kiállított vázlata volt közölve. Es a mig egy­részről ezen okmány csakis a befolyásosabb egyének ke­zein forogván, hozzám nem juthatott, addig más részről, egy évi ittlétem alatt sokkal kevesebb ismeretet szerez­hettem az iskola anyagi ügyeit illetőleg, semhogy a hír­lap terén az ügyet szóba hozni merészelhettem volna. Ám az elöljáróság „cinkos társakról" beszél, nagy művelten; de itt sem bizonyít semmit, csak képzelődik, s ennek nyomán gyanúsít. A czikknek általam történt írása egyenes indokául a tanári fizetés felemelésének szorgalmazása állíttatik; — itt is levegőben badonázaz elöljáróság, nem jelölvén, hol? mikor? szorgalmaztam én fizetésem felemelését ? Megérdemli azonban e pont, hogy kissé időzzünk mellette. — 1869-ik év tavaszán, midőn még én az elöl­járóság által akaratlanul dicsért napy befolyásomat tanár­társaimra az uj ismeretség logikai törvényénél fogva nem gyakorolhattam, tehát azokat a fizetésfelemelés kérelme­zésére nem is bujtogathattam. Várady Gábor ur Pestről haza jővén, néhány tanár tisztelgés végett ellátott hozzá. A többirányú beszélgetés folyamán ezt mondá Várady ur: „Biztosítom önöket, hogy fizetésök még ez iskolai év folyamán javíttatni fog, szíveskedjenek folyamodványukat benyújtani, hogy annak alapján intézkedhessem." — Ezek az egyenes felhívás nyomán az elöljárósághoz benyujták fizetésjavitási kérvényöket. — És az elöljáróság ? — a folyamodványt még csak hátiratozásra sem méltatva, szó­belileg szidta el a kérelmezőket, mondván : „mit szemte­lenkednek !" — „a kinek nem tetszik maradni a mostani bér mellett, menjen isten hírével!" — „ha van korpa, majd akad eb, — hehehe!" Hogy ez igy történt, hét tanár fogja felhívás esetén, ha kell, hittel bizonyítani. — Kérem azonban utána nézni, ott van e az én nevem a kérelmező íven? mint olyan uj emberé, ki még ily kérelemre magát jogosítottnak alig érezheté ? Hogy pedig a fizetésfelemelés kérelmezése Várady ur egyenes felhívása eltudása mellett is teljesen jogosult volt, bizonyítja, az, hogy a tanári fizetésnek 800 frtra le­endő emelése már az 1868-iki juliusi nagygyűlésen el­határoztatott. Minden nemes érzelműek méltó megbotrán­kozására azonban, ezen nagy gyűlésnek határozatát, mely gyűlésen több mint 40 vidéki tag volt jelen, egy szeptem­ber havában, az itteni tagokból — nagyrészt rokonság — álló kicsike gyűlés megsemmisité ; még pedig oly sajátsá­gos eljárással, hogy a nagygyűlésnek e tárgyra vonatkozó határozatát másként rendelé a befolyásos elnökség felté­tetni a gyűlési jegyzőkönyvbe, mint sem az a többség ál­tal eldöntve s az elnök által kimondva volt. — Igy val­lotta ezt be a gyűlési jegyző egy alkalommal négy tanár előtt, bizalmas nyíltságában. A gyűlési határozat ilyetén jegyzőkönyvezése ellen az 1869-ik évi hason nagygyűlés néhány vidéki tagja felszólalt, de az ügy ez alkalommal túlnyomó számmal levő helybeli tagok által elsimittatott, eredménye csakis annyi lett, hogy a vidéki igazi pártfogók az iskola ügyek­től továbbra teljesen visszavonták magukat; elannyira, hogy az 1870-ik évi közvizsgai nagygyűlésre már csak három vidéki tag jelent meg. — Hogy pedig, a vidéki valódi pártfogók s a helybeli adomány-kezelök között van egy kevés különbség, eléggé igazolja azon körülmény, hogy mig az iskola a vidéki pártfogók áldozatkészsége által tartatik fenn, addig a helybeliek ezen „intézet fenntartó testülete" (!!) az 1869-ik évi nyilvános számvizsgálat ta­núsága szerint 13 ezer frt kamathátralékkal kezelik a pénzt, melyből jelentékeny summácska épen a tisztelt elnök ur zsebeiben várja a kipereltetés nagy napját. Azon körülmény is érdemel egy kevés gondolkozást és következtetést, hogy az elöljáróság elnöke, tehát a hely­beli tagok legérdemesbje, Szilágyi János ur, még egy krnyi alapítványt sem tőn az iskola részére; sem egy krnvi bárminemű segedelemmel annak javára nem járult, nem csak, de sőt mint gondnok és elnök, a vezetése alatti iskolát, még egyetlen közvizsgán lett megjelenésére sem méltatta. — Hanem aztán otc, a hol azt kell mutatni, hogy ki légyen ő? — azt tudja! — „Az isten sem csinál rendet köztetek, mig hetiteket el nem csaplak" — mondá egyik tau árnak egy hivatalos megkeresés alkalmával. Bizonyítsa be ezek közül csak egynek is ellenkező­jét a t. elöljáróság; — de nem ám egyszerű „rágalom" — szóval, hanem adatokkal, és én, az általa kívánt bármi­nemű elégtétel adására kötelezem magamat. — Nem fogja megkísérteni, mert nem lehet! Sokat lehetne itt felemlíteni ilyen visszaéléseket, ha épen azok bemutatása végett irnám e viszonválaszomat. Érdekes tárgyaknak bőve áll rendelkezhetés alatt! Igy például a H. Z.-féle ügy, midőn a tanonc a tanári gyű­lést szemtüt szemben atya istene és Jézus Krisztusa ká­romlásával összeszidja, s az elöljáróság a fiút a tanári kar által e botrány miatt reá szabott büntetés alól feloldozza! — felemlitésre méltó az is, hogy a törvénykönyvileg en­gedélyezett 30 órai igazolatlan mulasztás némely tanít­ványnál 200 órán is felül rúgott; mégis a tanári kar sür­getése dacára, az év végéig magánál hevertette elintézet­lenül az ügyeket, hogy a növendék a vizsga letételével szabadulhasson, mert „a tanítvány nekünk: fizet, a tanárt pedig mi fizetjük, igy inkább 66 tanár pusztuljon, mint egy tanítvány." — Ily eljárások és elvek diadala nyilvá­nul aztán az ifjúság olyatén magaviseletében, hogy egyik tanárjának ablakait veri be, másikat az utcán hajigálja meg kövekkel, a harmadikat az iskolában köpdösi le, s az elégtétel iránt az elöljáróság nem mutatkozik bő­kezűnek Szomorú dolgok ezek uraim! melyeket az iskola és protestantismus érdekéből nagyon kívánatos lenne, hogy meglássák azok, a kiket illet! főleg annak figyelembe vé­telével, hogy a kormány Szigeten három irányú iskola felállításán működik, mely körülmény még normális ál­lapotban is némi gondolkozást költhet az iskola jövőjét illetőleg. Hanem kissé tova tértem tárgyamtól. Az elöljáróság, kézalatti nyilatkozatában azt mondja, hogy én tagadván a czikk szerzőségét,' e tagadásomat irá­silag kiadni megígértem s meg nem tartám igéretemet. Nem tagadom hogy igy történt; hanem jó lett vol­na az elöljáróságnak a magyarázó körülményt is felemlí­teni, mely röviden ebből áll : — Midőn a hírlapi cikk ügyében Várady ur által hivatván, nála megjelentem, „Isten hozta druszám !" — kézszorítással fogadván, leg-

Next

/
Oldalképek
Tartalom