Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1077 1078 először is szivarral kínált meg. — Közömbös tárgyakról beszélgetvén, beleszőtte a cikket is, kérdezvén nem sejteme ki irbatta ? — vagy épen nem én irtam- e ? — Én tagadólag válaszoltam; erre ő felhívott, hogy e tagadó válaszomat óhajtaná, ha írásban is kiadnám, mert ő ezt minden tanártól fogja kérni. — Megígértem. — Midőn az illendőség távozást parancsolt, kérdést intéztem Várady úrhoz, hivatalosnak tekintsem- e ezen beszélgetést vagy sem? Várady ur igy válaszolt: „ez oly privát beszélgetés volt, melyről Várady qua Várady, tudomással bir, de melyről Várady, mint gondnok mit sem tud." — Ezen nyilatkozatra irtam aztán azon levelet Várady úrhoz, hogy miután a kihalgatás nem volt hivatalos, engedelmével visszavonom igéretemet, melyet azon hiszemben adtam, hogy kihallgattatásom hivatalos, mert egyes ember mint magam személye előtt nem akarom becsérzetemet annyira lealacsonyítani, hogy szóbeli nyilatkozatomat előtte irásilag hitelesítsem, — kijelentéin egyébiránt, hogy hivatalos kihallgatás esetén, ha kívánják tőlem, irásilag fogok nyilatkozni. Nem kívánták tőlem soha sem. Egyébiránt, ha a t. olvasó, kegyeskedik egybehasonlitani az elöljáróságnak jelen nyilatkozata és az elmozdittatásomról felvett hivatalos jegyzőkönyv idevágó pontjait, azonnal belátandja, hogy a kettő között igen lényeges eltérés van, — az én állitásom előnyére ugyanis, mig a jegyzőkönyvben igen erősen van hangsúlyozva ezen kihallgatás hivatalos volta, addig már a mentegetődző nyilatkozat az ellenkezőt hagyja sejtetni, habár határozottan ki nem mondja is. — Bizony bizony , ha most egy éve, egy ujabb mentegetődző nyilatkozatot készitend az elöljáróság, abban már teljesen be lesz ismerve általa is azon állilásom, hogy a „tessék gyújtson rá druszám"-féle kihallgatás hivatalos nem lehet! — Már annyit most is elismer, hogy „kihallgatása törvényszerű eljárás jellegével nem birt" (a 847-ik lap 3-ik kikezdés.) Egyelőre ennyi elismeréssel is beelégszem, melylyel azt bizonyítja az elöljáróság, hogy: Tehát egy törvényszerű eljárás jellegével nem biró kihallgatás alapján csaptak el hivatalomból, — becstelenitettek meg s vették ki családom szájából a kenyeret.— Mert kérem tudomásul venni azon állításomat, mit a nyilatkozat is — legalább hallgatagon beismer, — hogy én vádolva nem voltam; önigazolásra fel nem hivattam; sőt az elmozdittatásom felett határozó gyűlésbe sem mint vádlott idéztettem meg, hanem a többi tagokkal együtt a rendesen szokott módon hivattam meg. — Meghívtak tanácskozásra, nem pedig megidéztek kihallgatásra. Elannyira önkénykedő volt pedig az elöljáróságnak irányombani ezen egész eljárása, hogy még csak a gyanú-alapokat képező szolga nyilatkozata, s két tanár Írásbeli jelentése sem közöltetett velem, netaláni észrevétel végett, hanem azok teljes hitelüeknek vétetvén, egyenesen ellenem fordíttattak. Semmi roszat nem gyanítva mentem én a reám nézve végzetteljes gyűlésbe, hol a Várady ur által, a már otthon egybeállított privát vélemény alapján, minden hivatalos vizsgálat elrendelése nélkül, még magában a gyűlésben is egyetlen szóban sem hozatván fel a gyanupontok hitelessége, elcsapattara. — Meghajlott a gyűlés az elnöki felterjesztésre, és noha oly „önálló és értelmes emberekből áll" is — minden észrevétel nélkül rá mondá az áment. Hogy pedig az a gyűlés, „nagyon is komoly volt és a mellett férfiasan higgadt és méltóságos" — „s a lelki fájdalom (sic) az arcokon ugy, mint a panaszos beszédekben, egyiránt külsőitette magát" azt az a Szilágyi ur állítja e nyilatkozatban, a ki épen azt is állítja magáról mindjárt e szavak után, hogy „csupán az egy Szilágyi János ur, h. felügyelő gondnokunk hozatott ki egy ízben türelméből." — Tehát egy önkívületben levő ember jellemzi a gyűlés méltóságos komolyságát! Valóban dificile est satyram non scribere! Egyébiránt, a türelméből kivetkőzötten elnökölő Szilágyi ur azt is elmondhatta volna, nagyobb igazságért, hogy épen az ő ebédutáni állapotából keletkezett dühöngése folytán sokan odahagyták a gyűlést, kinyilatkoztatván, hogy nem barátjai a korcsmai szerű veszekedéseknek. — Ily fontos ügyben nem is bortól gőzölgő fejjel kellett volna gyűlésezni ! A két tanár által, állítólag ellenem kiállított bizonylat története következő: Egy tanári gyűlésen Sz. L. tanár inditványozá, hogy a tanári gyűlésnek saját kebeléből kiküldött törvényszéke tegyen jelentést havonkénti működése felől; az indítvány méltányos volt, mert a tanári kar, a fegyelem minő karban tartása iránt is, egyetemlegesen felelős. Az igazgató, mint törvényszéki elnök, azon alapon, mert szerinte a törvényszék nem subordinált, hanem coordinált viszonjdmn van az egész testülettel, noha az által küldetett ki, — az indítvány ellen beszélt; a tanári testület azon okból, mert részint a városi polgárok által gyakori panasz emeltetett az ifjúság magaviselete ellen, de meg azon okból is, mert biztosan tudta, hogy igazgató törvényszéki elnök, több mint négy hónap lefolyása alatt, több fontos ügy létezése dacára, törvényszéki ülést nem tartott, az indítvány pártjára kelt. Látván az igazgató, hogy nézetét csakis két tag pártolja, s igy az indítvány keresztül megy, — szokott eljárását követve, a határozathozatal meggátlása céljából a gyűlést, minden legkisebb ok nélkül — feloszlatta. Erre a tanári testület elhatározta, hogy amennyiben legjobb meggyőződésből származott minden jó irányú törekvése megsemmisíttetik az igazgatói ilyes önkény által, többé tanári gyűlésen meg nem jelenik. — E határozatát egy, az elöljárósághoz intézett felterjesztésben indokolva be is jelenté , melyre máig sem jött semmi intézkedő válasz. Közben legyen mondva, itt ismét füllent egyet az elöljáróság, azt mondván a nyilatkozatban, hogy a tanárok közötti súrlódás az elmozdító gyűlésen vétetett észre, holott az sokkal régebben jelentetett be hozzá hivatalosan a tanácsi gyűlés által, kérve a viszály orvoslását. — E vallomás, még azon esetben is ha igaz lenne, feltűnő volna, mert azt bizonyítja, hogy Batizi esperes ur, egy vidéken lakó s a viszonyokat nem ismerő egyén vette észre azon bajt, melyet a helyben lakó, a tanárokkal naponként érintkező helybeli elöljáróság nem volt képes, vagy nem akart észre venni. Nem nagy előny egy erkölcsi testületre nézve, melynek mindenről tudomással kellene birnia, a mi a vezetése alatti intézetben történik. Én, a tanárgyülés többaégének ama határozata után mint uj ember és a két párt között tartózkodó állást foglaló, minden egyes volt tiszttársammal jó viszonyban álló egyén kísérletet teendő, a béke helyreállítása céljából megjelentem a nyilatkozatban felemiitett ama tanári gyűlésen, melyről a többség csakugyan elmaradt. — Ott talált három tiszttársammal beszélgetve az ügy állása felől, egyik puhitó okul emlitém fel azt, hogy mily sajnos lenne, ha e viszály a nyilvánosság elé kerülne! Ennyi a mi történt; ennyit bizonyít a két tanár „kikért" jelentése is; — többet nem bizonyíthat. És az elöljáróság ezen, a jogakadémia tervezetének szerkesztése, tehát annak közölhetése vagy csak az arra 69*