Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-23 / 4. szám

103 108 a theologiát az egyetemről száműzi, ezáltal sem a vallást meg nem semmisítheti, sem azt meg nem akadályozhatja, hogy a vallásos ember vallását vizsgálódás tárgyává tegye s vallástudományt •— theologiát — alkosson. Hanem a helyett megfosztja magát minden befolyástól a leghatalmasabb mozgató erőre, s korlátlan tért nyit a felekezetek dulakodásának. A theologia, épen mivel tudomány s épen mivel a többi tudománynak testvére, sietni fog helyreállitni a tudományokkal a testvéri összeköttetést. Nem az fog történni, hogy elsatnyúl és kivész ; hanem az üldözés fokozni fogja erejét, melylyel még akkor is bir, ha mi haragszunk érte, s teremt magának focusokat, melyekből hasson. Ha a törvényhozáson csakugyan erőt venne valami ál-liberalismus s az egyetemet theologiai karok nélkül alkotná meg: a minta „Hon" statusférfiui mély belátással megjegyzi, csakhamar felekezeti universitások emelkednének Nagyszombaton, Debrecenben, Eperjesen, Újvidéken, Balázsfalván, melyek a tudományokat felekezeti befolyás alá vonnák, az ország ifjúságának nagyobbik felét felekezeti gyűlölséggel és fanatizmussal töltenék el, s az ország színhelyévé lenne oly irtóztató felekezeti dulakodásnak, melyen többé talán még segitni sem lehetne. Semmi sem alkalmasabb tér az izgatásra, mint a vallás és a theologia, ha fékét elvesztette, — képviselőházunknak hatalmában lesz ettől hazánkat örökre megszabaditni. Hála istennek látják ezt jobb-és baloldalon egyaránt, az egyetem ügyét nem fogják pártkérdéssé tenni, s mi nem sokára tanúi leszünk az országházban egy felemelő s a nemzet méltó becsületére váló jelenetnek, midőn a képviselő testület két erős karja egymást barátságosan átölelve fogja szervezni az egyetemet.a nemzeti mivelődés e hatalmas tényezőjét. Havas. ISKOLAÜGY Állítsuk szembe a kor igényeivel gimnáziumainkat! „Elég, ha az ifjú az iskolából a tudományok szeretetét viszi magával",—ezen elvet állitá fel egy görög bölcs-Kétség kivül igaz volt ez azon korban. Kié volt akkor a tudomány ? A vagyonos osztályé. Hol eszköz van (pénz), ott a tudomány szeretetéből könnyű már a kedvessel (tudomány) a viszonyt megkötni. Jelen korban a tudomány már ritkán csörgeti pénzét. Igaz, hogy most már a tudomány közvagyon, de azért még legtöbb esetben nem birtok. Ma a tanulók legnagyobb része tarisznyával jár az intézetbe s ha végezte cursusát, tarisznya nélkül lép az életbe. Miért ? Mert már az élettől várja azt, mit szüleitől vagy másoktól már nem kaphat: a kenyeret. Az élet azt kérdi, mit tudsz ? Nem tudok semmit, de szeretek, mondja a kilépett tanuló. Kit szeretsz? A tudományt. Menj, ismerkedjél meg vele, mondja az élet s ha viszonytok meglett kötve, ugy jöjjetek hozzám ketten — segitni fcglak. Az idő halad; viszonyod még mindig nincs megkötve, mert hiányzik az eszköz, a pénz — a remény halott lesz ; előtted bizonytalan a jövő. Az élet tudományt követel. Az élet realitás. A tudomány reális legyen! Vegyük most gimnáziumainkat, mennyiben egy gimnázium célja megengedi a realitás mértéke alá tanonként. Vallás tan. E tantárgynál a képtelenségek özöne jő. Tanítjuk, hogy Jónást elnyelte a cethal; azon hal, melyről tény, hogy nagy szája ugyan, de alig 5—6 hüvelyk átméretű torka van. Ez tehát képtelenség. Erre azt fogják a hitbuzgók mondani, hogy valamely más nagy hal nyelte el. Jó ; legyen az cápa, vagy bármi más; de én soha nem fognám azt megengedni, hogy ily határozatlanságok merüljenek fel bármely tételnél. Szerintem testesebb hiba azt tanítani, hogy Jónást elnyelte a cet, mint azt, hogy Jónás által nyeletett el a cet; mert ez utóbbit legalább senki, — mig az előbbit akadnak, kik hinni fogják, Az egyház korszerű hivatása volna, hogy tisztázná tételeit, azokat hagyván meg, melyeket a tiszta ész is megenged. Magyar nyelvtan. E tantárgy ugy meg van abroncsolva nehézkes tételeivel, hogy itt a kézikönyv használata valóban káros. Félre kell azt tennük; legcélszerűbb a tételekre minél több gyakorlati példa íratása, melyek alá jegyezze a tanuló a megfelelő szabályt. Latin nyelvtan. A tanmód elég korszerű, de a beosztás hibás. I-ső osztályban nem kezdeném a latint, nem pedig azért, mert gyakorlatibb élőnyelvnek adni az előtért, mint holtnak, lett legyen az bármi szép. Egy élő kedves elbájol, boldogít, éltet; egy holt kedves emléke édesen fájó. Hol itt az előny? Elég, ha kezdjük a latint az V-ik osztályban együtt a göröggel, átvive mindkettőt az akadémiai folyamra. Igy mindkét cél el lenne érve; elég lesz téve a classicitásnak s be lesz töltve a kor igénye. Német nyelvtan. Sem a tanmód, sem a beosztás nem felel meg a kor igényeinek. A tanmócl szűk körbe szorítva (hetenként" 4 óra) nem lehet kielégítő ; nem a beosztás, mert a németet az I. osztályban kell kezdeni, végig hajtva a VIII osztályon hetenkénti 6 órával. Csak igy lehetne azon nyelvet a nemzet köz vagyonává tenni, mely jelenben a tudománynak, habár nem egyedüli, de kulcsa. Földrajz. Tapasztalat, hogy a térmértékek s