Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1043 1046 a r. katholikus, ez a mahomedán vallás stb. válassz magadnak kö ülök egyet! A gyermek nem képes önállóan még csekély tárgy felett sem gondolkozni, annyival inkább nem gondolkozhatik, nem képes gondolkozni önállólag a vallás felett. Neki tekintélyre, irányadóra, járszalagra van szüksége, mely szerint szabályozhassa, idomithassa gondolatvilágát, s ilyen irányadó nem lehet az összehasonlító vallástudomány száraz betűje. Általában annyi a tanitni és tudnivaló mai nap már a népiskolában, hogy az összehasonlító vallástudomány tanítása ott, igénytelen nézetem szerint, még gondolatnak is szerencsétlen. Káros dolog volna tehát, a mellett hogy kivihetetlen, ha valahogy Litkei Péter uj eszméje testet öltene magára, ugyanazért maradjon meg a vallástanítás továbbra is a felekezetek kezei között, s végezzék azt hol a szükség ugy kívánja türelmes és szabad szellemben a lelkészek. Nem az a baj, hogy a gyermekek különböző vallásokra taníttatván egymással versengenek ; sokkal égetőbb szükség van itt ugyan csak a népiskolai vallástanitást illetőleg. Ez az, hogy mai nap is a korszellemhez s vallásos felvilágosodáshoz kevésbé idomult vallásos tankönyvek taníttatnak népiskoláinkban. Tudjuk, hová haladt mai nap a tudomány, igen sok vallásos fogalmat megváltoztatott, sőt gyökerében megsemmisített a tudományos vizsgálódás positiv eredménye. Nekünk a felvilágosodás zászlójára nem szabad anathemát kiáltani, de kötelességünk melegen üdvözölni azt. Szent kötelességök lenne tehát a nevelés ügyével tüzetesebben foglalkozó elméknek egy oly vallás tankönyvet készíteni a népiskolák számára, mely a keresztyén vallás történelmének valódi fonalát felölelve, minden céltalan kicsiségeket mellőzve, egyedül az erkölcsi tökélyesbülésre s a nemesebb életirányra célzó dolgokat venné fel a bibliából is annak keretébe. Hogy ne elégednénk meg többé a Hermonnal, Z oánnal, s több eféle tanulmánynyal, s ne taníttatnának továbbra is igen sok mai társadalmi viszonyainkkal homlok egyenest ellenkező dolgok. Lukács Ödön, ref. lelkész. A miveltség mértéke és kellékei a nevelés alapján. Midőn jártamban — keltemben, a társadalmi élet körében, a mai kor haladó szelleméről, a nevelés jóltevő hatásáról stb. cseréltem eszméket, több oldalról azon kérdés intéztetett hozzám: „mi a miveltség? mi által lehet azt elérni?" Megfejtése korántsem hozott ugyan zavarba, de mégis ama kérdés oly tágas tért ölel magába, melyet lehetetlen vala pár döntő igazsággal tiszta fényre hozni, megvilágosítani. Nem lesz talán, érdektelen, ha amit nekem a társadalom terén tettek fel kérdés gyanánt, én is felteszem a nyilvánosság terén ama fontos kérdést; „mi a miveltség"! Azonnal belátható, bogy e kérdés megfejtését lehetetlen pár szóba összevonni, fogalmát megállapítani. Mindamellett is, a helyett hogy elvont tételeket, meghatározott fogalmakat állitnánk fel, állítsuk előnkbe inkább saját magunkat, készítsünk keretet egy mivelt ember képéhez s ez által mint egy kimutatva lesz, micsoda mértékkel s kellékkel szükséges felékesítve lenni annak, kinek a „mivelt" címet méltán megadhatják. Mindenek felett feltételezzük, hogy a mivelt ember már külső megjelenése által oly modort tanusit, mely az illem, szép izlés szabályaival kellő öszhangzatba van. Ennélfogva a külső megjelenéstől bizonyos kellemet, kedvességet várunk, mely bizonysága annak, hogy az ember maga magát saját hatalma alatt tartja és a testi életben szép mértékegységet tart. A társadalmi élet törvénynyé vált fontosabb szokásainak hódolni, épen ugy jeles tulajdonságait, azoknak szerény fölledése által, a nélkül, hogy saját egyéniségét dicsérve előtérbe tolná, a társaságra nézve hasznossá tenni tartozik. Sőt az étel, ital élvezetében való mértéktartás, az álom tartamának észszerű korlátozása, továbbá a ruházatban való illedelmesség, távol minden pompától, valamint cinikus közömbösségtől, a miveltnél nélkülözhetlen. Mindamellett e szép tulajdonoknak birtoka, melyeket jó nevelés által szoktunk meg, még nem adja meg a mivelt nevet. Mindenki tud az illedelem tetszetős külszín e között, mely az embernek külsőjét csillogó mázzal vonja be, és az igaz miveltség tiszta aranya közt különbséget tenni. Az idő kívánalma tovább megy. Haladó korunk szelleme, a tudomány, felvilágosodás, önálló, szabad gondolkozás, nem elégedhetnek meg a külső megjelenés tetszetős és illedelmes, de fénytelen mázával. Az idő szelleme megkívánja, hogy minden mivelt ember anyanyelvének teljes birtokában legyen, ezen ne csak helyesen beszéljen és irjon, hanem képes legyen gondolatait oly szavakba öltöztetni, hogy azok minden mivelt ember előtt érthetők és azonnal átlátszók legyenek. Ezen köteleztetés alól senkit sem menthetünk fel, mert e nyelv a népélet szellemi tartalmának közös tükre, kinyomata ; ez mindannak, mit a mi népünk mivelődésének kezdetétől fogva gondolt, szellemileg feldolgozott, örömben és búban énekelt és mondott, megőrzendő és féltett kincse. Ha szellemdús és mély elméjű költők és szónokok a nyelv gazdagságát növelték, tartalmát mélyítették, fordulatainak kellemet és méltóságot kölcsönöztek, de eme jelességek csak ez által vétettek fel a nyelvkincs közé, hogy ami népünk dalban valamint hálában költőinek elme-