Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-23 / 4. szám

103 106 riseg fejlődésére, jóllétére és boldogságára, mint bármelyik a tudományul elismert tényezők közül. Nem rég mult el azon idő, melyben a theologiát még mindenki tudománynak tartotta, és pedig tudománynak a tudás minden más eleme fölött. Másfél ezer éven át a mivelt emberiség legkitűnőbb szellemei theologusok voltak, s igy nem is lehetett máskép, minthogy minden tudománynak bölcsőjét a theologiai tantermekben ringatták. De ne beszéljünk a régmúltról, mert az onnan felhozott tényt még mindenki elismeri, aki a tudományoknak nemcsak egy-két adatát szedte össze, hanem azoknak történeti kifejlődését is áttekintette. A kérdés itt az, hogy vájjon a tudományok mai szinvonalán tudománynak tekinthető-e a theologia? Hogy e kérdésre röviden felelhessek, azon kérdést kell feltennem, hogy mi a tudomány? Nem más, mint a létezőnek ismeret e.*) Előttünk áll a természet számtalan lényével, tüneményeivel, mindezeket megismerjük, áttekinthető csoportokba osztályozzuk, a tünemények közös törvényeit ellessük, s igy megszületnek a természeti tudományok különböző ágai. Előttünk áll az ember, megismerjük phisikai természetét, s elő áll a physiőlogia, anthropologia; észreveszünk az embernél oly tüneményeket, melyek semmi más létezőnél nem tapasztalhatók, megismerjük, törvényeit kikutatjuk, elnevezzük azon tüneményeket lelkieknek, s a rólok alkotott tudományt lélektannak; látjuk, hogy az ember gondolkozó lény, és pedig gondolkozásában bizonyos törvé nyeket követ, — megismerjük ezeket, elő áll a gondolkozástan, (Logika). Az sem kerülheti el figyelmünket, hogy az ember vallásos 1 é n y. A történelem áttekintése eléggé meggyőzhetett arról, hogy a vallás a leghatalmasabb tényező volt az emberiség fejlődésében. Az első eszme, mely a fejledező lélekben megszülemlett , a felsőbb lény, az i s t e n eszméje volt. Ezen eszmében emelkedett ki először az ember az állatvilágból ezért tanult először lelkesülni, áldozni, s nemcsak a múltban volt, hanem a jelenben is megvan az isten eszméjének végtelen hatalma az ember fölött, mert az ember vallásos lény eredeti alkatánál fogva, mert ugy került ki a teremtésből, hogy istent higyjen. Tagadhatja valaki az isten lételét, s igy megfoszthatja a vallást minden alapjától, épen ugy. mint tagadhatja a materialista a szellem lételét; de sem az első nem tagadhatja azonta*) Lásd'- Prot, tudományos Szemle 1 G9-ik 12. számát. pasztalati tényt, hogy az ember istent hiszen, sem a második nem vonhatja kétségbe, hogy léteznek azon jelenségek, melyeket a psychologia lelkieknek nevez. Rosa historicus volna az, ki az emberiség fejlődése történetét ugy akarná kimagyarázni, hogy a vallást egyik tényezőül nem venaé fel; s félszeg anthropologic, ki az ember ismeretéből kihagyná azon vonást, hogy az ember vallásos lény.Már a theologia nem egyéb, mint az embernek, mint vallásos lénynek ismerete, tehát valóságos tudomány. A létezőnek ismerete a theologia is, mint minden más tudomóny, azon tapasztalati tényé, melyet vallásnak nevezünk. Igen kis rész az a theol. tudományokból, mely tapasztalat alá nem eső dolgokkal foglalkozik; de épen ennyi a bölcsészetben is vau, melyet pedig mindenki tudománynak tart. Nem követelem magamnak, hogy rövid okoskodásommal meggyőzte a az ellenkező nézettieket, s mindenkire nézve bebizonyítottam a theologiának, mint tudománynak jogosultságát az universitáson. Jól tudom én, hogy nálunk sokan határtalan licitatiót űznek a szabadelvüségben, annyira, hogy célsze rüség, lehetőség, opportunitas mind nem létező dolgok, csak a liberalismus mindenekben minden. Az sem kerülte el figyelmemet, hogy azon fel licitált szabadéi vüség egyik ténye a theologia kicsiny lése, üldözése. De miután semmiféle liberalismus által el nem tagadható tény az, hogy az ember vallásos lény; miután a vallás, — akár van alapja, akár nincs, — a leghatalmasabb tényező az emberi kebelben, mely a legnemesebb tetteknek és a legundokabb iszonyatosságoknak lehet forrása, a szerint, amint nevezik: rosz státusférfiunak kell tartanom azt, ki ezen tényezőt kifeledi számításából. Ha egy államférfi, kinek kezébe van letéve az ország sorsa, az egész vallást alaptalannak, ha bolondságnak tartja, vagy ha nem csak ártatlan bolondságnak, hanem oly veszélyes bajnak tekinti, mely az emberiség fejlődését inkább akadályozza, mint előre mozdítja, s követke őleg kiirtására kell törekednie: mindazt meg tudom érteni, s ámbár ellenkező nézetben vagyok, el tudom neki tűrni; de ha ugy vélekedik, hogy e hatalmas tényezőt egészen figyelmén kivül hagyhatja, épen az államférfiúi belátást kell tőle megtagadnom. Ki egy ország sorsát akarja intézni, annak figyelembe kell venni mindazt, a mi tényleg létezik, akár tetszik neki, akár nem ; akár bölcseségnek, akár bolondságnak tartja. Azoknak, kik a vallásúak és theologiának elvben ellenségei, megkell jegyeznem, hogy ha az állam