Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-28 / 34. szám

1043 1044 erős táborra oszlik, s bizonyára a szabadelvű, pápaellenes elem egyik ország katholikusai közt sem számosabb mint a mivelt, s erős protestáns befolyás alatt álló németek közt. Bismarck ezt ép oly jól tudja mint mi, s épen azért nem is képzelhetjük, hogy oly lépésre szánja magát, mely külső segélynyújtás helyett néhány ezer harcosát vonná el,s ezenkivül saját nemzete igen nagy többségénél a leghatározottabb ellenszenvet ébresztené. Nem is késnek lapjai minden eféle combinatio visszautasításával, s ha még hozzá gondoljuk, hogy Kölnben és Koblenzben az idén űrnapján a körmenetnél a szokott katonai tiszteletőrség hiányzott, s ha figyelembe veszszük a németországi katholikusok közt mind sűrűbben mutatkozó szakadási törekvéseket, melyeket csak a háború napolt el egy időre: az egész római-porosz szövetség oly szinben tűnik fel előttünk, hogy Rómában igenis keresték az uj nagyság barátságát ; de Berlinben nem mutatkozott hozzá semmi kedv. E közben az olasz forradalom folytatja működését Rómában és környékén, s az olasz királyi csapatok nagy számmal gyülekeznek a pápai határokon*). Olaszország semleges magatartása többet használ a porosz ügynek, mint használna a tehetetlen pápaság legactivabb beavatkozása. Ezért jutalmul csak a kis pápai területet kivánja, s Bismarck nem is szokott hálátlan lenni a jó szolgálatokért. Nem lehetetlen, hogy a pápaság épen midőn fénypontját, az isteni hatalmat elérte, akkor fogja elveszteni világi hatalmát. Az isteni gondviselés utjai végére mehetetlenek, s a hatalmában felfuvalkodott embert porba szokta sújtani. Az egeket ostromló eszeveszett gigások története a gyermekkor költői alakjában örök igazságot tartalmaz. Jupiter azokat saját fegyvereikkel, hegyekkel verte agyon. Kovács Albert. Felelet Litkei Péter urnák a népiskolai vallástanítás kérdésében. A „Prot, egyházi és iskolai lap" 30 ós 31-ik számában Litkei Péter lelkésztársam a „Népiskolai vallás tanitás kérdéséhez" „egy uj eszmét" közöl, mely a „Tiszavidék" január havában kibocsátott hasábjain látott először napvilágot. E különös „uj eszmére" a „Tiszavidékben" én voltam szeréncsés *) Egy aug. 27-én érkezett florenci távirat szerint: „A minisztertanács elvben elhatározta Róma elfoglalását," K. A. — kissé hosszadalmasabban — elmondani igénytelen észrevételeimet. Engedje meg nagytiszteletüséged, hogy lehető röviden ismételjek pár pontot az akkor elmondottakból. Minden egyebet mellőzve tehát, én az összehasonlító vallástudománynak a népiskolákban leendő tanítását sajátságos, hogy nemondjam, bizarr ötletnek találom ; — mert ha igaz az, hogy a nevelés szabályozza a gyermek gondolkodását, formálja lelkületét, akkor őrizkednünk kell a gyermek fejlődő lelkét olyanokkal megterhelni, melyek semmi hasznot nem nyújtanak, de annál több kárt okozhatnak. Mit használna ugyanis a gyermek vallásos életfejlődésére nézve, ha megismertetnők őt a chinai mandarin élettel, vagy Indiának Braminjával ? A zendavesta, zoroaszter, mindmegannyi bölcsészeti alapokon nyugvó vallásokat lehetne-e érdemlegesen tárgyalni a gyermek előtt? Avagy a mormonok vagy isten tudja miféle vallások tanítása micsoda hasznot hajtana a gyermek fejlődő vallásos életére nézve ? Nem egy labyrinthba vezettetnék-e az eszmélkedő gyermek, melyből nem találna többé kivezető Ariadne fonalat. De ezen uj eszme által különben sem érettethetnék el a kivánt cél cikkíró felfogása szerint sem. Már maga az összehasonlítás olyan fogalom, mely bizonyosan a többféle előadott vallások közül csak egynek szolgálna előnyére, a többinek pedig hátrányára. Kétféle esetet vehetünk fel: Először is ha feltehető volna, hogy a köztanitó levetkezve minden felekezetiséget tisztán minden előszeretet nélkül adná elő a különböző vallásigazságokat, az összehasonlítás fogalmánál fogva ki nem kerültethetnék, hogy egyik vagy másik vallást a többi fölé ne emelje. Másik eset az, mi valószínűbb, hogy a tanitó saját felekezeti szempontjából kiindulva, saját vallása előnyére tenné az összehasonlítást ; igy a cikkíró által óhajtott cél mindkét esetben távolban marad, mert a különböző felekezetű gyermekek között már a szülői házban beszívott vallásos elvekből kifolyólag is szét volna hintve a versengés és szeretetlenség magva. Továbbá bármely tudomány iránt is a tanítónak kell érdeket, kedvet költeni a gyermeki kedélyben. Lehetne-e kívánni a tanítótól, hogy mint egy gép oda álljon tárgya mellé, s lepergesse lélek és élet nélkül ? Hogy oda állítsa sorba elébök a különböző vallásrendszereket, mondván: nézd kis fiam ? ez a reformált, ez