Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-21 / 33. szám

Tizenharmadik évfolyam. 33. Hte Pest, augusztus 21.1870. PROTESTÁNS EGYHÁZI ES I LAP SZERKESZTŐ- és KIADÓIIIY AT AL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. St* ELOFIZETESI DIJ: Helyben házhozbordással és Vidékre postai küldéssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizethetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. HIRDETÉSEK DIJA: i hasábos petit sor többszöri beikta- > tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. j Bélyegdij külön 30 kr. 4 A néptanítók országos gyűlése. Magyarország tanitói karának egy régi vágya ment teljesedésbe a hét folytán. Már a forradalom alatt élénken nyilvánult az óhajtás, hogy Pesten egyetemes tanitó gyiilés jöjjön létre, mely a népnevelés ügye fölött tanácskozzék ; de az akkori zavarok miatt az óhajtásnál maradt. Most teljesült. Mintegy kétezer tanitó gyűlt össze az ország minden részéből s megtartotta az első egyetemes gyűlést. Jól esett e becsületes arcokat együtt látni, kik egész éltöket a legszentebb ügy szolgálatában töltötték anélkül, hogy a társadalom kellőleg méltányolta volna őket. Senkinek sem volt aránylag mostohább sorsa a hazábaü, mint a szegény népnevelőnek ; s ha e miatt elkeseredett, s most talán a végzett munka s a ráfordított előkészület és erő mennyiségét túlbecsülve, a teljesithetőnél fennebb csigázott igényekkel lép fel a társadalommal szemben : az csak természetes kifolyása a régi állapotnak kimaradhatlan visszahatás a régi elnyomás ellen. Tanitói karunk, midőn igényeit formulázza, csak működésének rendkívül hasznos voltát tartja szem előtt, amit bizonyára senki kétségbe nem von, sőt mindenki örömmel elismeri, hogy a néptanító a társadalom leghasznosabb munkásai közé tartozik ; de azért mégis egyoldalú felfogás csak erre tekinteni. Figyelembe kell itt vennünk azt is, hogy mennyi időt és pénzt fordított az illető osztály előkészületeire, s mennyi erőbe kerül munkája végzése. Mert ha csak az első tényezőre nézünk, akkor egy egyetemi tanár, ki harminc éves kora előtt ritkán juthat áJlomásra, s meglehetős tőkét fordit előkészületeire, kisebb fizetésre lesz méltó, mint a népnevelő, ki már 18 éves korában, hét-nyolc évi többnyire középszerű tanulás után állomást nyer. Sajnos, hogy tanítóinknál amaz egyoldalú felfogás az uralkodó és pedig'annyira, hogy méltányossági tekinteteket alig ismernek. Midőn egyik szónokjok kifejezte,hogy a tanitó fizetésnél nem két, hanem három nulláról, tehát ezresekről kell beszélni, óriási tapsvihar és éljenzés fogadta szavait; de midőn arra történt célzás, hogy a tanitó uraknak egy kevéssel többet kellene tanulni, mint most, egyhangú volt a „le vele!*. Annyival sajnosabb az ily jelenség rájok nézve, hogy csak neveli keserüségöket, midőn a társadalom ugy is érzi mulasztását, s lelkesedéssel, néhol erőfeszítéssel is igyekszik azt jóvá tenni. A gyűlés lefolyását figyelemmel kisérve bajos volna állítni, hogy valamely határozat hi ven kifejezte a többség nézetét ; de a tanitók anyagi helyzetére vonatkozó bizonyára híven. Fájdalmasan hatott rám, hogy az iskola és egyház között lévő viszony szellőztetésénél csak a katholikusok általános elkeseredettsége egyházok iránt nyert kifejezést, s a protestáns álláspont épen nem. A papja iránt vak engedelmességhez szokott pápista, ha karjait egy percre szabadon érzi, féktelenkedik, s még érzéke sincs a protestantismus renddel párosult szabadsága iránt. Látszott ez most is. Az elienvéleményüek leorditozása a fület fenyegette szétrepesztessek A túlnyomó többségben megjelent prot. tanítók mondhatni meg sem kísértették a szólást, mert vagy a clerus néhány tapsonca, vagy a clerus ellen dühöngök alig képzelhető ordítása hallgattatott el mindenkit. — Nálunk protestánsoknál a községi vagy felekezeti iskola kérdése nem olyan általános elvi kérdés, melyre országszerte találjon ugyanazon megoldás , mint a katholikusoknál7 hol a felekezeti viszonyok a legrosszabb más nemüeknél is rosszabbak, — s épen azért a 65