Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-21 / 33. szám

1012 f 103 nép ösztönszerűleg a községi iskola mellé sorakozik; hanem ránk nézve ez tisztán practicus kérdés, melyet minden egyes községben külön kell megoldani azon község magán viszonyai szerint. A mi tanítóinkat a pap soha sem akadályozta pl. a természettan vagy földrajz tanításában, s ezért nem is volna szükség az egyház befolyása alól szabadulni, hanem C3akis az iskola anyagi fenntartásának könyitése szempontjából. De mind ez nem nyerhetett kifejezést, hanem folyta pápista lárma a papok és theologia ellen,mely a maradást képviselné. Önkénytelenül eszünkbe jutott, hogy midőn valamelyik pápa elé bibornokjai egy bullát tartottak aláírás végett, melyben a Talmud volt elátkozva, a pápa azt kérdé tőlök: De hát mi van abban a Talmudban, mert én soha sem is láttam? Én sem, én sem, — mondának rendre a bibornokok, — hanem talán a római papnöveldék tanárai közül valamelyik ismeri. Rendre kérdezték a theol. professorokat, s egy sem tudott az átkozott könyvről felvilágosítást adni, mert a zsidó nyelv tudása soha sem tartozott a római egyház tudósainak erős oldalai közé. Hanem azért mégis csak elátkozták a szegény Talmudot! Vájjon azon kétezer orditó torok birtokosa közül találkozott volna bár kétszer tiz, a ki életében theologiai könyvet látót t,— és avagy csak kettős, a ki valaha abból az elátkozott portékából egy ivet elolvasott ? Ki e kérdést intézte volna hozzájok, alkalmasint olyan feleletet nyert volna, mintáz emiitett római pápa bibornokaitól. Kétezer emberből álló gyülekezet nem alkalmas arra, hogy valamiről higgadtan tanácskozzék, s olyan megállapodásra jöjjön, mely a köz akaratot hiven kifejezze. Épen azért bajos volna állitni,liógy az elfogadott határozatok a magyarországi tanitók közvéleményét fejezik ki. Ezt tehát a nagy gyűlés által sem tudhattuk meg, mert az iszonyú lármából még azt sem tudtuk mindig kivenni, hogy helyeslés vagy roszalás. Hanem azért e nagy gyűlésnek is meg lesz a jelentékeny hatása népnevelésünk emelésére. Ez olyan ügy, mely csak akkor fog felvirágozni, ha a haza minden polgára érdeklődik iránta, s minden mozgalom, mely az érdekeltséget bár egy percre ezen ügyre fordítja, jó hatású. Eötvös báró népnevelési egyletei létesülésök előtt megszűntek; de azért ezen eszméje jelöli hazánkban a népnevelési mozgalom kezdetét. Egyszerre ezerek kezdtek gondolkozni és beszélni e tárgyról, melyről addig tudomást sem vettek. Azóta történt ujabb lökések a kormány és a közönség részéről folyvást szaporították az érdeklődők számát, és a kinek sikerülne a nevelési mozgalmat majdnem a szellemi forradalom határáig fokozni, az érdemelné meg az ércoszlopot. A lökések közül nem utolsó helyet foglal el az, mit a népnevelők országos gyüléseadott,s épen az ért örülünk létre jöttén. Kovács A 1 b et. Egyéni nézet. (Válaszul a „Kápláni Successio" cimű,a „Prot. Egyh. és Isk.lap" f. évi 26-ik számában megjelent cikkre.) Motto: Inkább száz bűnös bocsáttassék szabadon, mint egy ártatlan lakoljon, Keresztyén moral. Az 1843.május 2-án Miskolcon tartott tiszáninneni egyház ker. gyűlés, egyes káplánok korteskedóséből következtetve, leginkább pedig gyanúkra épitve, hogy a baj orvosoltassék, autonomikus intézkedés szerint megszavaztatta a kerületbeli egyházakat arra, hogy a káplán következhetik-e közvetlen főnöke után vagy nem?! Az egyházak pedig többségileg — 109 szavazat ellenében 237 szavazattal -- a successiot leszavazták, s törvény lett a „Non succedit Ezen kerületi törvény azóta nálunk nem bizonyult célszerűnek, sújt, nyom egyéneket, egyházakat helyenként; nem épít, nem javit, nem bensőit a főnök s egyházak között sehol. Egy-egy főnök halála után, ha esetleg óhajtaná az egyház a Succedit-et, nem érvényesítheti óhajtását, mert: non succedit! Kérdi miért nem választhatja, kit akar? Felelet: mert itt volt káplán ! Mi bünt tett? felelet: semmit! Miért büntetik ? Fel. mert itt volt káplán! —Igy az egyház a gyakorlati téren is oda jut, hová már ma még a dogmában sem vágynak mélyen behatolni: a mysticumokhoz; talányt lát maga előtt, mit nem bir megoldani, legerősebb logikája megáll! Egyik idő a másiknak ellensége! ez közmondás, de találó. Egyik kor épit, a másik ront, s a rom felett újra épit. — Abból, hogy ősapáink valamit az akkori körülmények szerint bölcs okokból ugy határoztak, nem következik, hogy mi is ugyanazt határozzuk az idők végéig, mert az indokok akkor bölcsek valának. Ha valamely intézménynek céltalansága, tarthatlansága bebizonyított tény, sőt a helyett, hogy javitna a társadalom beléletén, még odiosum quid! bizony meg dől az, előbb utóbb meg kell dőlnie. És körülbelöl igy vagyunk a „Capellanus non succedit"-el is. A protestáns társadalom, mely mindig a józan reform zászlója alatt szeret haladni, nézetem szerint,