Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-08-14 / 32. szám
995 696 az apostoli hagyományokkal megegyezőnek ismertek fel. Mert Péter utódainak nem azért igértetett a szent lélek, hogy annak kijelentése alapján uj tant hirdessenek, hanem hogy annak támogatásával az apostolok által átadott kijelentést vagy a hit letéteményét szentül megőrizzék és hiven értelmezzék. Kiknek apostoli tanát minden tisztelendő atya szerette és a szent igazhitű doctorok tisztelték és követték; a legteljesebben tudván, hogy sz. Péternek ezen széke mindig érintetlen marad minden tévedéstől, a mi urunk üdvözitőnk isteni Ígérete szerint, melyet tanítványai fejedelmének tett: Imádkoztam érted, hogy hited ne fogyatkozzék meg, és te majdan erősíted testvéreidet.2 0 ) Annak okáért az igazság és a meg nem fogyatkozó hit ezen kegyadománya azért adatott istenileg Péternek és az ő utódainak ezen székben, hogy fennséges hivatalokban mindenki üdvére forgolódjanak, hogy Krisztus egész nyáját a tévelygés mérges eledelétől távol tartván, az isteni tan táplálékával táplálják, hogy eltávolíttatván a szakadás oka, az egyház mint egész és egy tartassék meg, és alapjára támaszkodva szilárdul álljon ellent a pokol kapuinak. De mivel épen ezen időben, midőn az apostoli hivatal üdvhozó hatására leginkább szükség van, nem kevesen találtatnak, kik annak tekintélyét kisebbítik; mindenek előtt szükségesnek ítéljük, hogy azon előjogot, melyet isten egyszülött fia a legfőbb pásztori hivatallal összekötni méltóztatott, innepélyesen kijelentsük. Azért a keresztyén hit kezdete óta fennálló hagyományhoz hiven ragaszkodva, istennek a mi megváltónknak dicsőségére, a katholikus vallás felmagasztalására és a keresztyén népek üdvére, a szent zsinat helyeslésével tanítjuk és istenileg kijelentett dogma gyanánt meghatározzuk, hogy a római pápa midőn ex catedra szól, azaz, midőn a minden keresztyének pásztori és tanítói hivatalában működve, legfőbb apostoli tekintélyével az egész egyház által megtartandó hit és erkölcsi tant határoz meg, a sz. Péterben neki ígért isteni segítség által azon csalhatatlansággal bír, melylyel az isteni Megváltó á maga egyházát a hit- és erkölcsi tan meghatározásában felruházni akarta; és ezért a római pápa meghatározásai önmagokban, nem pedig az egyház beléegyezése folytán változhatlanok. Ha pedig valaki, mitől isten mentsen, ezen Mi meghatározásunknak ellentmondani merészelne, átkozott legyen. fordította Anastasius. Küiítíldi egyáz és iskola. * Hyacintlie atya tiltakozása a csalliatatlanság ellen. Ugy látszik Hyacinthe atya nem nyugszik meg a római zsinat határozatában, s egy nyilatkozatot s0 ) Cf. S. Agathon, Epist. ad Imp. a Cone, oecum. VI. approfeata. tett közzé a„ Journal des Debats"-ban, mely egyjelentésü az egyházi forradalom zászlója kitűzésével, s valószínűleg specialis anathemát fog maga után vonni. A nyilatkozat eléggé beszél magáért s teljes szövege itt következik : „ Minden katholikus előtt ma egy komoly kérdés merül fel. Beleegyezzenek-e a pápa csalatkozhatlanságának kinyilatkoztatásába, avagy szabadságo kban áll annak nem vetni magokat alá? Kétségkívül egyházunknak a tekintély sajátlagos jelleme és egyszersmind azon princípium, mely hitünk felett uralkodik; épen azért szükséges a látszólagos és valódi tekintély, a vak és értelmes megfontolt alávetés között különbséget tenni. Ezen kérdést igy lehet körülírni: törvényes-e a vaticani zsinatnak tekintélye, vagy más szavakkal, bírj a-e a mostani zsinat az oekumenikus zsinatnak tulajdonságait ? Ezen tulajdonságok elseje a szabadság. Dacára a titoknak, melybe a zsinat belső munkálkodását takarni akarták, mintha olyanok egyike lett volna, melyekről az evangelium mondja, hogy a sötétséggel áll rokonságban, mégis világosság lett és ezután még inkább lesz világosság. Ismerték az annyi kitűnő püspök által ismételt tiltakozásokat, kik a katholicismusnak legtekintélyesebb és legfelvilágosultabb részét képviselik; ismerték az utolsó oly tiszteletteljes és egyszersmind határozott iratot, mely által tagadó szavazatukat fönntartva, az annyira megbecstelenitett csatatérről való visszavonulásul kat igazolják. A világ nem ignorálhatja többé a méltóság, sőt még a komolyságnak is mekkora hiányává kezelte a hitnek nagy érdekeit azon majoritás, melynek tényleges és illusorius összeállítását, és melynek megátalkodott elnyomási törekvését a régi conciliumokban nem tűrték volna meg. A zsinatok oecumenitásának egy másik és nem kevésbbé fontos feltétele, hogy ez az egyháztól mint ilyen ismertessék el. A zsinatnak nem az a feladata, hogy uj hittételeket szabjon a hívőknek, hanem hogy a régieket fenntartsa, és azokat,ha szükséges, praecizirozza. Mindenek előtt a püspökök az ő illető egyházaik és az átalános egyház hagyományos és történeti hitének tanúi, és az ő itéletök már előlegesen is meghatározva ezen bizonyság természete által, csak azon igazságokra törekedhetik, melyeket mindig, mindenütt és mindenki hitt. De ha megtörténnék, hogy jogosultságukat túllépjék, az egyház sem ismerné el hitöket az önkényes munkában, melyet véghez vittek, és a zsinat tekintély nélkül maradna. Ilyen krízisekre elég példa van, és hogy csak egyet hozzak fel, a történet feljegyezte Seleucia és Riminí neveit, és a csaknem általános eretnekséget, midőn akkor a világ, — hogy sz. Jeromos szavaival éljek — sóhaj -tott és megijedt a felett, hogy áriánussá lett. A veszély a jelen órában nem csekélyebb, és ha a zsinat egyik legkitűnőbb bibornoka Kenniknek hinni lehet, az egyház nem ismert soha ennél nagyobbat.
