Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-08-07 / 31. szám

Tizenharmadik évfolyam. 31. Pest, augusztus 7.1870. PROTESTÁNS f vft ES SZERKESZTŐ- és KIADÓHIVATAL : A lipót- és szerb-utca szögletén földszint. ELŐFIZETÉSI DIJ: Helyben házbozhordással és Vidékre postai üül-! déssel félévre 4 frt., egész évre 8 frt. Előfizet-, hetni minden kir. postahivatalnál; helyben a kiadóhivatalban. — ———e^PSst HIRDETÉSEK DIJA: f 4 hasábos petit sor többszöri beikta- > tásánál 5 kr., egyszeriért 7 kr. sorja. \ Bélyegdij külön 30 kr. 4 A népiskolai vallástanítás kérdéséhez. (Vége.) Tehát az első kérdésre nézve más eredményre jutottam, mint Szász Károly. Ő azt feleli —és pedig mint irja — minden habozás nélkül, hogy a vallást a népiskolákban a lelkészek által óhajtja taníttatni. Én pedig azt felelem hoszas megfontolás és gondolkozás után ugyan, de immár sziklává jegecesedett meggyőződéssel, hogy a közös iskolákban a vallást is a rendes iskolai tanitók tanítsák, az illető lelkészek minden befolyása nélkül. Csak a legkimagaslóbb — jobbára physikai s anyagi — akadályok vannak ugyan a cikkben odavetve, de előttem már csak azok is oly döntőknek látszanak, hogy még többeket is felhordani teljesen fölöslegesnek láttam. Hadd legyen az iskola csak pusztán iskola, s benne az ur maga tanitó. Oh ne vigyük be már mindenhová azt a szerencsétlen dualismust, s azt a minden téren viszályt szülő közösügyeskedést ! A másik kérdésre nézve annyiban együtt vagyunk Szász Károlylyal — sőt azt hiszem minden intelligens protestáns emberrel, — hogy a vallástanitas ugy, a hogy most történik, tovább nem maradhat, hanem reformálni kell vallási vezér- és tankönyveinket ; hanem itt tér el utunk, hogy ő marad ezen átalánosságban, s a bizottságra bizza annak eldöntését, hogy micsoda vallási tantárgyak és minő terjedelemben taníttassanak a népiskolákban, az én cikkem pedig határozottan kimondja, hogy egy egyetemes vallástan tanittassék, melyben a földön létezett és létező minden főbb vallás1

, tehát mintegy 10, a keresztyén valláson kivül, az apró jelentéktelen árnyalatokra ki nem terjeszkedve , lényegileg mint egymásból folyó egész tanittassék. Hogy pedig a vallás igy, és ne másként kezeltessék a közös iskolákban, arra legfőbb okaim következők. Bármely tudományt csak ugy lehet, sőt kell tanitani észszer üleg, a mint az fejlett, tehát elölről kezdve, s fokozatosan emelkedve. Egyenesen a ker. vallás magasságait tanitani a kezdő gyermeknek annyi lenne, mint a sublimior mathesist tanitani annak a tűzföldi vad népnek, mely háromnál tovább számlálni nem tud; anyi lenne mint tej helyett hússal táplálni a fogatlan csecsemőt; annyi lenne, mint az értelmet szándékosan elfojtani a fejlesztés helyett, szóval annyi lenne, mint a vallást egy észre, szivre és életre nem ható üres szó- és eszmehalmazzá aljasitani, s azt a gyermekkel még jó eleve megutáltatni. Ellenben kezdjük csak a vallásos ismeret és érzés fejlesztését ott, a hol az a gyermek-emberiségnél kezdődött : a fetis-imádáson, s kísérjük az istenség eszméjének fokozatos, mindig tökélyesb és szellemibb alakot nyerő fejlődését korunk legtisztább fogalmáig, adjuk hozzá az ezzel párhuzamosan fejlődő módokat és szertartjféokat, melyekkel az emberek istenök kegyét megnyerni, megtartani, s büntetését magokról elfordítani törekedtek., s végre ismertessük meg az isten eszméjéhez és annak tisztelete módjához idomuló s folyton nemesbülő erkölcsi elveket lelkesítő példákkal fűszerezve, aztán hozzuk be a teljes vallásszabadságot, és én megvagyok győződve, hogy a mostani átalános dermesztő vallási közöny az ekként nevelt uj nemzedéknél fölburjánozni nem fog, s a vallá-s nem az iskoláé, nem a templomé, nem a főé és ajkaké lesz mint most, hanem az egész embert s az egész életet fogja bevilágítani, áthatni és megszentelni. 61