Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)
1870-07-31 / 30. szám
933 383 f 103 testőrsége állottak őrt. A szent misét Barili bbk mondotta. A pápa a Gergely-féle kápolnában magára vette a diszöltönyöket, mire udvara által környezve, a zsinati aulába vonult. A szent atyának de Angelis bbk, mint áldozár, Grasseilini és Mertei bibornok, mint szerpapok assistáltak. Apostoli alszerpap gyanánt d' Avils msgnre, a rota cuditorja fungált. Miután a szent atya a trónon helyet foglalt, a zsinat titkára Fessler ptispök a kisebb trónra helyezte az evangeliumos könyvet. Erre követkestek a csendes imádságok, aztán a szent atya által énekelt innepélyes imák, a mindenszentek letenyéje, a zsinatra adott áldással s azon szertartások, melyeket a nyilvános ülések alkalmával már többször leírtunk. Ezek után Capalti bbk felolvasta az evangéliumot Máté XVI. fejezetéből, mely Péter vallomását tartalmazza Jézus istenségéről s az ezért nyert jutalmat, erre következett a Veni Creator Spiritus kymnus, melyet a szent atya intonált. A hymnus befejezése után a zsinathoz nem tartozóknak távozni s az aula ajtóit be kellet volna zárni; de miként a III. ülésnél, a szent atya meghagyta, hogy az idegenek maradjanak s a közfalak eltávolítása folytán a künn álló hívek is láthassák a többi szertartások menetét. A zsinat titkára Yalenziani msgréval, Fabriano és Matelica püspökkel a pápai trónhoz lépett; a titkár átnyújtotta a kihirdetendő constitutiót a szent atyának, ki azt rögtön Valenzianinak adta át, mire a szószékre lépett, s fenhangon a de Ecclesia Christi szóló egész első dogmatical constitutiot felolvasta, minek befejezése után következő kérdést intézte a zsinati atyákhoz : „Főtisztelendő atyák ! Tetszenek nektek azon decretumok és kánonok, melyek eme constitutióban foglaltatnak?" Következett az atyák névszerinti szavazása. A jelenlevő 535 atya közöl 533 placettal, 2 non piacettel szavazott. Miután a szavazatokat a scrutatorok összogyüjtötték s a szent atyának átadták, a szent atya következő innepélyes formulával szentesitette a decretumokat és canonokat: „Azon decretumok és canonok, melyek az imént felolvasott constitutióban foglaltatnak, az Összes atyáknak tetszettek kettő kivételével; mi tehát azokat a szent zsinat beleegyezésével akép határozzuk meg, amint felolvastattak, s apostoli hatalmunkkal megerősítjük". Alig ért véget a constitutio szentesítése és kihirdetésének innepélyes ténye, a zsinati atyák élénk acclamatiókat hangoztattak, az örömzaj átment a künnállókra s általánossá lőn a tömeg között, mely a templomban szorongott. Midőn a csend ismét helyreállt, a sz. atya néhány szót kezdett intézni a zsinati atyákhoz, beszédét azonban uj és még tovább tartó acclamatio szakította félbe s csak ezután mondhatta el a következő allocutiót: „A római pápa ezen legfőbb tekintélye, tisztelendő testvérek, nem nyom el, hanem támogat, nem rombol, hanem épit, s nagyon gyakran erősit a méltóságban, egyesit a szeretetben, s megszilárdítja és védelmezi a testvérek, vagyis a püspökök jogait. Tudják meg tehát azok, kik jelenleg izgatottságban Ítélnek, hogy az ur nincsen az izgatottságban. Ne feledjék, hogy néhány év előtt ugyanazok, kik az ellenkező nézethez ragaszkodtak, a mi nézetünkben és ezen nagy tekintetű gyülekezet többségének nézetében áradoztak, akkor azonban a csendes fájdalom szellemében ítéltek. Létezhetik-e ugyanazon dolog megítélésénél két egymással ellentétes lelkismeret? Távol legyen. Világosítsa fel tehát az ur az érzelmeket és sziveket, mert egyedül ő mivelhet nagy csudákat, hogy valamennyien boruljanak az atya, Jézus Krisztus méltatlan földi helytartójának kebelére, ki szereti, becsüli őket s egy óhajt lenni velők, s vajha eként a szeretet kötelékével egyesítve, együtt küzdjük az ur harcait, hogy igy ellenségeink necsak ne gyalázzanak bennünket, hanem inkább féljenek tőlünk, s letevén fegyvereiket az igazság szine előtt, valamennyien ezt kiálthassák szent Ágostonnal: Csudálatos világosságodba hittál engem, s ime : Iátok!" Erre következett a kérelem a nyilvános ülésben előfordult dolgok instrumentumainak kiállítása végett, a szent atya ezután intonálta a hálaadó hymnust, s miután a Tedeum felváltva az atyák és a pápai karénekesek által elénekeltetert s az ima elmondatott, ő szentsége innepélyes apostoli áldást adott, az assistáló bibornok-áldozár pedig kihirdette a bucsut. Ezzel 1 /i l-re véget ért a negyedik nyilvános ülés." Ilyen gyermekjáték forma komédiával döntik el a mivelt Európa sorsát Rómában a földetlen püspökök, mig az európaiak, szivökben valök egyetértve, ellenzéki komédiát játszanak. Ha ezt a kath. népek eltűrték, csakugyan megérdemelték, hogy midőn minden emberi jogtól megfosztatnak, még ki is gtinyoltassanak! Most már ismerjük a kisebbség nyilatkozatát is, melyet aláírva, eltávozott Kómából a szavazás előtt. A nyilatkozat fenntartja ugyan a congregatióban adott non placet szavazatot; de mint lapunkban már ki volt fejezve, ennek semmi értelme ; egyház jog a püspökök mint tudósok bizonyosan tudták, hogy igy nem lehet szavazni, sőt ha távol maradnak, beleegyezflknek tekintetnek; nekünk pedig tudni kell azt, hogy egy kánonjog tudornak egyházjogi cselekményét csak is a kánonjog szempontjából lehet megítélni. Épen azért nevezzük mi az egész ellenzékeskedést, utólagosan még határozottabban, gonosz tréfának, mely állításunkban még jobban megerősít azon kifejezett reménykedés, hogy majd a zsinat későbbi folyamában sikerülni fog nekik a már kihirdetett határozatot módositni. Ha ezt valóban meg tennék, akkor még jobban meggyülne a római egyház baja a csalhatatlansággal, mint igy: mert akkor nem csak valami sok száz éves, hanem igen közel fekvő adat bizonyitná, hogy a pápák és zsinatok végzései egymásnak ellent mondanak, következőleg nem csalhatatlanok. Ily reményt csak azért keltenek az ultramontánok a népekben, hogy annál jobban elaltathassák egy időre, mig megerősödhetnek, és annyival gonoszabb dolog, mivel magok legjobban tudják, hogy képtelenséget Ígérnek. A római egyház állani fog ugy, a mint van, vagy megdől ugy, 60*
