Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-24 / 29. szám

793 888 irányában. Szives üdvözlettel tiszteletednek Kolozsvárt, március 10. 1870. Szerető barátja Nagy Péter s. k. Az eredetivel szóról szóra egyező, bizonyítjuk Szabó Sámuel, s.k. Szász G e r ő, s. k. ev. ref. első pap és esperes. F. t. Péterfi József marosszéki esperes urnák. Luther reformation alapelvei, A protestantismus mily álláspontot foglaland el a pápai cs ilatkozhatlansággal szemben? E kérdés nem csupán egyházi fontosságú, mert leginkább a nyugat két fő felekezetének egymáshozi viszonyát ól függ continensünk kulturai fejlődése is. Ha ugyanis a protestantismus, a felekezeti reactio következtében szintén infallibilis szint ölt magára, a kellemetlen egyházi súrlódások és viszályok nem fognak elmaradni. Mig ellenben, ha oly szabadelvű irányt vesz föl, mely a tudomány- és lelkiismereti szabadságot teszi első helyre, s ennélfogva nem csak arra törekszik, hogy a hitet a tudománynyal, a keresztyénséget a kulturával összeegyeztesse, hanem hogy a keresztyén, legközelebb az evangelicus felekezeteket egy nagy egyetemes vagy legalább nemzeti egyházban egyesitse, s ha az önállólag gondolkodó katholikusok is e haladási irányt választják : könnyen megeshetik,hogy a pápa csalatkozhatlansági dogmája akarva nem akarva,akeresztyén nemretek előhaladását eszközlendi, melyre pedig a római zsinat nélkül sokáig még csak nem is gondolhattunk volna. A német protestáns egyletben ez emiitett irány hússá és vérré lőn.Ez egylet fáradhatlan szóvivője, Dr. Schenkel az egyházi irodalmat legújabban ismét egy termékkel gazdagitá, mely megérdelmi,hogy bővebben szóljunk róla. „Luther Wormsban és Wittenbergában és az egyház ujitása a jelen korban" cim alatt dr. Schenkel igen vonzóiag irt képét adja Luther reformatori működésének 1517 -1522, nem csupán a célból, hogy a protestantismus lénj egére és alapelveire világot deritsen, hanem hogy figyelmeztessen azon feladatokra, melyeket a protestánsoknak a jelenben meg kell oldaniok. Munkájának célját önmaga adja tudtunkra a következő sorokban : Ki kell mutatnunk, „hogy Luther eredeti ós valódi reformatioja a világiaknak az egyháziaktól, püspököktől és pápáktól s egy] állítólag isteni jog nevében gyakorolt lelkiismereti és lelki gyámkodástól való emancipatio. Egyszersmind szolgáljon ez irat fölhívásként azok számára, kik az egyházi kérdések fontosságát meg tudják ítélni s bátorságot és hivatást éreznek magokban a keresztyénség állásának javításáért tenni valamit." „A pápa—irja Schenkel— a protestánsokat meghívta a római zsinatra, hogy ott hitökről lemondjanak, s az ő mindenhatóságának a lelkiismeretek fölött alávessék magokat. Mi nem hívjuk katholikus testvéreinket consistorialis és generalsuperintendensi állami egyházunkba. De fölhívjuk őket, hogy egyesüljenek velünk a vallási szabadság és a nagykorúságra hivatott keresztyén gyülekezetek önállósága elvének alapján készítendő reform-munkálatokra. A laikusok fölötti gyámkodás, a saját vallási meggyőződésről és egyházi működésről való lemondás mérges gyökerei mindazon károknak, melyeket jelenleg a theokraticus-confessionalis egyházépület falai és ékességei szenvedtek, s melyek azt összeomlással fenyegetik." A könyvnek ezen practikus része, mely rövidebb alakban és más indokolással ugyanazt ismétli, amit Dr. Schenkel 1862-ben, különösen Döllinger „Egyház és egyházak", s Ketteler „Szabadság, autoritás és egyház" cimü munkáira vonatkozva: „Az egyházi kérdés és annak protestáns megfejtése" cimü iratában közzétett; ezen rész annyival inkább megérdemli az érett megfontolást, mert a zsinat az egyház kérdésnek oly jelentőséget tulajdonított, mely a szorosan theologiai és egyházi határokon jóval túlterjed, s az általános érdeket roppant mértékben felkölti. Luther practicus reformatori alapelvei afönnebb említett időszakban Dr. Schenkel szerint a következők voltak : 1. Minden viszály a vallási téren, mint a hit és lelkiismereti szabadság terén, helytelen. 2. A dogmatikai egyháziasság és a keresztyénség lényege kiegyezhetlen ellentétben állanak egymással. 3. A hierarchia és a klerikális papság káros hatással vannak a valódi keresztyén egyházra. 4. Isteni joggal és emberfölötti hatalommal fölruházott,, csalhatatlan sereg a keresztyén egyházban nem létezik. 5. Egyedül Krisztus személyében keresendő csalhatatlanság a hit dolgában. 6. A lelkiismereti jog protestáns alapjog. 7. A szentírás, mint a vallástörténetének okmánytára, csak tudományos kritika által vezethet bennünket a tudásra, s Jézus életének történeti szempontból való felfogása alapföltétele e tudasnak. 8. A történeti és a miseáldozati Krisztus egymással össze nem egyeztethető. .9. A sacratnentu-