Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-16 / 3. szám

103 87 nagytisztelettiségedtől, hogy ha el nem fogadjuk a nevezett t. cikket, mely előmozdítója a nevelésnek, oltalmazója az oly sok nyomort átélő néptaintóknak, mi lesz inkább, mi jobban elősegítse a nevelés ügyét, s micsoda védfallal lesz elfedve a tanitó a nép bántalmai, és az iskolai felügyelőknek felette uralgó visszaélései ellen ? A nép ? hiszen ez csak örvendeni tud szerencsétlenségén, — az egyházmegye vagy az egyházi kerület? hiszen ezek meg sem hallgatják ! — hová folyamodjék hát a szegény üldözött, ha seholsem halgattatik meg ? De ha mind ezeket elgondoljuk is, csak az egyet tartsuk szemünk előtt, hogy a kormány minden közös iskolába működő tanítónak nagyobb fizetést, célszerűbb lakást s kevesebb tanulókkal való foglalkozást, mint most a népesebb gyülekezetekben van, határozott meg , — melynél fogva azon tanítóink, kik hivatva vannak a tanítói pályára, elhagyják felekezeti iskoláink termeit, s lesznek közös iskola tanítókká, hol kedvezőbb körülmények között jobban oda adhatják magokat a nép boldogitásának, és a haza felvirágoztatásának, mert mindig igaz marad az a példabeszéd, — rendes táplálkozásu testben lakik a vidám lélek és a munkára való készség, mire pedig minden népnevelőnek a legnagyobb szüksége van. — Ekkor aztán mi fogja megvédni protestáns egyházunkban a népnevelést a végelhanyatlástól, mivel sem hatalom, sem erő nincs hozzá, hogy mérkőzhessék a közös iskolákkal ? Kell tehát lenni oly erőnek, mi a népnevelést a semmit nem lendítő pangástól, őt a végeihanyatlástól, s az emellett fáradozó néptanítókat sok háborgatástól megszabadítva, s az előbbinek felvirágzását, az utóbbiaknak jobblétöket biztosítsa. Mindezeket pedig alig hiszem, hogy más valami jobban biztosítaná, mint az 1868-ik évi XXXVIII. t. cikk, melyet tehát szeretettel kellene felkarolnunk, mint szerető anya az ő magzatját, nem pedig megvetéssel magunktól eldobnunk. íme, midőn bátor vagyok egész tisztelettel kijenlenteni a népnevelésnek jövendő sorsa felett támadt aggodalmaimat, maradok Széplakon, december 28-án 1869. A nagy tiszteletű urnák. alázatos szolgája Kecskés János m. k., fitaniót. A RÓMAI ZSIMTROL. Az excoinmuiiicatiók szabályozása és a régi jog. Boldog magyar nemzet! Mi a római egyház ? A 2-ik innepélyes gyűlés. Merénylet Stroszmayer ellen. Simor ur a jezsuiták pártján. Innepélyek-A zsinati atyák száma Még a zsinat Vezdetén közzé tett a pápa egy bullát, melyben a Latae sententiae excommunicatiÓK eseteit szabályozza, s a felmentést a maga részére fenntartja. E bulla részint indignatiót, részint gúnyt keltett a sajtóban, s mindkettőre nagyon érdemes is. Több lap közölt belőle részleteket, de az egész szöveget egyik sem, még a „Magyar Állam sem, mely pedig minden pápai kiadványt magyarul szokott adni. Egyedül a Religio közölte, de csak bevezetését magyarul, a többi részét latinul, de a 10-ik §-t csak pontokkal jelölte. Ugy látszik maga is visszaborzadt ennek tartalmától, s nem tartotta célszerűnek megismertetni a világgal. Mindenesetre gonosz dolgokat kell tartalmazni azon pápai iratnak, melynek hatásától még leghívebb satellesei is megijednek. De mielőtt többet szólanánk róla, álljon itt a bulla szövege a bevezetés és a 10-ik pont nélkül. Az első felesleges, az utóbbit még mi sem ismerjük. „Excommunicationes Latae Sententiae speciali modo Romano Pontifici reservatae: A római pápának különösen fentartott latae sententiae kiközösítés alá vetetteknek nyilvánítjuk: 1., Minden, a ker. hitet elhagyókat (apostatas) és az eretnekeket együtt és egyenként, bármi névvel neveztessenek és bármely felekezethez tartozzanak, továbbá akik nekiek hisznek, őket befogadják, pártjokat fogják s általában mindazokat, kik őket védelmezik. 2., Együttesen és egyenként azokat, kik az apostoli szék engedelme nélkül tudva olvassák a hithagyók és eretnekek oly könyveit, melyek az eretnekségért harcolnak, valamint azokat, kik valamely szerzőnek apostoli irat által névszerint megtiltott könyvét olvassák vagy azon könyveket magoknál tartják, kinyomtatják és bármi módon védelmezik. 3., A szakadárokat (schismaticos) és azokat, kik az idő szerint való római pápának tártozó engedelmesség alól magokat makacsul kivonják, vagy azt felmondják. 4., Együtt és egyenként, bárminő állásúak rangúak és helyzetűek legyenek is azokat, kik az azon időbeli római pápák rendeletei és parancsai ellenében a jövendő egyetemes zsinatra felebbeznek, valamint azokat is, kiknek segélyével, tanácsával vagy pártfogásával a felebbezés történik. 5., Mindazokat, kik a római szent egyház bibornokait, patriarcháit, érsekeit, püspökeit és az apostoli szék legatusait vagy nunciusait megölik, megcsonkítják, megverik, elfogják, bebörtönözik, letartóztatják vagy ellenségesen üldözik, vagy megyéjökböl, területjökről, földjekről vagy uradalmaikból kiűzik, valamint azokat is, kik ezeket elrendelik, helyben hagyják, vagy hozzá segítséget, tanácsot vagy védelmet nyújtanak. 6., Azokat, kik közvetlenül vagy közvetve akadályozzák az egyházi törvénykezés gyakorlását, s az ide folyamodókat a világi törvényszékhez utasítják, vagy akik ezt elrendelik, segítik, tanácsolják vagy pártolják. 7., Azokat, kik közvetlenül vagy közvetve kényszeritik a világi bírókat, hogy joghatóságuk alá vonják az egyházi személyeket a kanonjogi intézkedések ellenére, valamint azokat is, kik az egyház szabadsága és joga ellen törvényeket adnak.