Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-17 / 28. szám

793 345 emlékezetnek okáért! És most a szent lélek vezérletét s isteni segélyét esdve tanácskozásunkra, minélfogva azon megláttassék a bölcseség, kegyesség s szeretet jellege, a közgyűlés jóvoltiba ajánlottan, végzem tiszteletteljesen előterjesztésemet. A hazai prot. főiskolák a jövővel szemben. Protestáns főiskoláink, mint a külföldiek, a reormatioval létrejött, megindult uj vallásos életnek s az ezt szabályozó intézménynek a prot. egyháznak szüleményei. A szülött a szülőre üt, arcát, hajlamait örökli, szülőjének képmása, de még sem egészen, itt és ott egy kis eltérő, alig észlelhető különbséggel. Igy van ez prot. főiskoláinkra nézve is az egyházzal szemben. Az egyháznak életé, belseje a vallásos érzés, külseje az ennek megfelelő cselekmények. Ezen belsőt és külsőt látjuk kiválóan az első prot. főiskoláknál, mondhatnám a prot. iskolák első nemzedékénél. De a mint a természet külvilágában egy nagy és teremtő törvény, a fejlődés törvénye uralkodik, mely nem engedi, hogy a szülött a szülővel mindenben egyenlő legyen, hanem előnyös kis eltéréseket, különbségeket hágy s e kis különbségeket temérdek ezredeken addig gyűjtögeti, mig ezekből a tökély magas és meglepő foka áll elő: a szellemi élet világában s az ezekért létező intézmények körében is hasonló,sőt ugyanezen fejlődési törvény érvényesül. Igy történt ez a prot. egyház és ennek szülöttei a prot. főiskolák viszonyát illetőleg is. A vallási intézmény szülte a vallási iskolákat, melyekben uralkodó legfőbb tudomány a theologia volt. A szülött, az iskola, egészen szülőjére, az egyházra ütött. De az iskola, mint ilyen mindenben és egészen még sem az egyház volt;megvolt benne a hajlam,a képesség az egyháztól kezdetben kissé, azután lassanként mind inkább elütni és a nem tévedésből hanem a fejlődés javulás örök törvénye szerint történt. Igy lett, hogy a hazai prot. főiskolák testen a mult század elején a jogi, végétől kezdve a természettudományokban ujabb szervek kezdtek kinőni, miáltal a korábban tagozatlan egy tömbü iskolai test, tagozott s az életbe több oldalról fogódzó, nagyobb fejlődésü önéletcélu organismussá nőtt. Azt mondani már most, hogy az iskolák s épen e prot. főiskolák az egyházi szervezetnek tagjai, részei annyira, hogy ettől az egyházon eső amputatió nélkül el nem választhatók : annyi, mint tagadni a főiskolák önállását, erkölcsi személyiségét; annyi mint az ép és egészséges szülöttet, minthogy apjától, anyjától vette eredetét, ezen a cimen folyvást szülei gyámkodás,kiskorúság alatt tartani; az önállás3

öncélu működés fejlesztő pályáját előtte örökre elzárni. Midőn e viszonyt nem helyeseljük,nem azt akarjuk elérni, hogy tehát a prot. főiskolák mindjárt gazdátlanok, csapongó függetlenek legyenek s talán épen az egyház ez éltes anya ellen forduljanak: épen nem, csupán azt, hogy a tudomány legyen az ő leghatalmasabb urok, a hazai, az emberi művelődésnek szolgáljanak s kétségkívül az egyháznak is, a menynyiben ez a theologiai szakon kivül eső mivelődési elemeket igénybe veszi. De prot. főiskoláink, a serdültség jelen állapotában is, a fejlődés oly mérsékelt fokán állanak, hogy az egyházi szükségeknek is nem egészen, a hazai miveltségi felsőbb igényeknek pedig vajmi csekély mértékben tehetnek eleget. Prot, főiskoláink az egyházi szükségeknek sem tehetnek egészen eleget. A prot. egyházi szellemi szükségek fedezése jelenben és jövőben nem abban áll, hogy iskoláink az egyházaknak ennyi vagy annyi iskolai évet eltöltött lelkészeket adjanak csupán; hanem abban, hogy adjanak azoknak nem csak a szakszerű theologiai tudományok szük keretében élt, hanem az emberiség s ennek . élete, mivelődési történetében, természetismében tájékozott, bölcsészeti látpontu, mivelt szellemi vezéreket. A mai vallási közöny kivált a műveltebbek részéről főleg a nevezett tulajdonok nagy hiányából magyarázható. Főiskoláink a hazai mivelődési igényeknek még kevésbé tehetnek eleget. Intézeteinkben ugyan nem csak theologiai, hanem ezen kivül jogi, bölcsészetiszakok is léteznek. De a két előbbi, ugy a mint van, csupán professionalis jellemű,képezdei természetű intézmény. Mindenik, különösen a jogi szakban a tantárgy és tanórák száma oly sok, a működő tanároké oly kevés, hogy a tanítástól nem érnek rá tanulni; mindig csak kiadnak,be keveset vesznek be ; ennek következménye mint anyagi, gazdászati, ugy szellemi, tudományos téren, a sülyedés, hanyatlás, pusztulás. A gymnasiumon felül eső tanfolyam, célja, természete szerint nem ez vagy amaz hivatalra való képzés, idomítás, hanem a tudomány nagy szakainak, minél szellemfejlesztőbb erőben való előadása a fő, az előbbi csak másodrendű feladat,mi önként következik