Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 336 ra az olvasóra hagyják. Ekképen ők a szerzőség kérdésének irói ügyességgel csak körülte jártak, nem akarván magok arra, sem positive sem negative határozottan felelni. És miért nem? mert csak igy maradhatnak következetességben mind Marikovszky úrral, mind az igazsággal szemben. Ide vonatkozólag azt mondja ugyan a „Magyar Újság" 1869-ik évi 231-ik számában „Censor" aláírással, hogy annyival is inkább hallgatnak a M. ur szerzősége kérdésében, mert ha a M. ur ellen követelt eljárásunk után kinyilatkoztatnák is, hogy ama czikket nem ő irta, ez által már rajta nem segítenének. Azonban ezen okoskodás csak finom fogás, még pedig olyan, a melylyelépen a „Censor" úrékat lehet megfogni.Mert ha a czikket csakugyan nem M. ur irta volna,a „Censor,, urék ezt, habár utólagosan, de már azért is kijelentenék, hogy az igazságot felmutatva, elmozdító eljárásunknak — szerintük helytelenségét fejünkhöz csaphassák. De továbbá és főleg bátrak vagyunk azt kérdeni, hogy ha nem M. ur a czikk szerzője, ugyan miért nem segítettek hát a „Censor" ur és Irányi Dániel, szerkesztő ur ő rajta, az általok annyira pártolt egyénen, egy ily nemleges nyilatkozat által előlegesen, mindjárt azon alkalommal, ,a midőn szerkesztői hivatalukban az első tudakozódás történt,. Hiszen ez nem csak hatalmukban, de épen egy levelezőjük irányában, a ki ártatlan, elutasithatlan kötelességükben is állott volna, és ez által, a most már szerintök úgynevezett áldozatot és koldusbotra jutottat a bajból még tökéletesen kiszabadíthatták volna, a nélkül, hogy szerkesztői titkot árultak volna el. Marikovszky ur ugyan szóval kijelentette volt, mind gondnok ur előtt, mind a gyűlésben, hogy a czikket nem irta, sem annak Írójáról tudomása nincsen; de hogy ezen nyilatkozata egyik alkalommal sem egyezett a valósággal, tehát értéktelen volt, a miért is nem hagyhattuk annyiban az ügyet, miként az „Ellenőr" szerkesztője vélekedik, azt M. ur maga bebizonyította az által, hogy amit szóval mondott, azt már papirosra is tenni nem merte, jól tudván, hogy — verba volant, scripta manent; — holott ha valóban ártatlan volt, még magának önként minden felszólítás nélkül, az iratot mindjárt az első alkalommal kiállítania kellett volna, csak hogy a bélyegző gyanú terhe alól minél elébb és állandóan kiszabadulhasson, és ezt bizonyosan tette volna is, ha tehette volna. „M. U." 233-ik számában felemlíti M. ur magának a jegyzőkönyvnek ezen kitételét „Az emiitett czikk általa vagy közvetlen befolyásával Íratott," de már itt is fordítva idéz, mert igy adja: vagy — legalább közvetlen stb. — tehát a jegyzőkönyvbe nem lévő „legalább" szót már ő szúrta közbe, és e kitételre azt mondja, hogy a jegyzőkönyv maga magát tönkre teszi, valamint bizonyosan azt is hiszi, hogy őtet ez által a jegyzőkönyv kimenti a szerzőség alól. Pedig csalatkozik, mert a jegyzőkönyv kitétele csak azt teszi, hogy ő a czikket vagy egyedül, vagy többed magával, de minden esetre irta; és ha többed magával is, rajta a J. k. ama kitétele által legkevésbbé sem segit — mert az ész erkölcstani elve szerint — a résztvevő vagy czinkostárs — egyenlően bűnös a tett végrehajtójával. Mindezekből előttünk teljesen bebizonyított tény lévén az M. ur szerzősége, nyugodt lélekkel vagyunk az iránt — hogy őt mint állíttatik csupa gyanúra — hiu tényre és pedig bűnös tényre mozdítottuk el hivatalából. Harmadik közösen emelt vád ellenünk, hogy pártfogóságunk és gondnokaink egy személyben mint sértett fél — panaszos — s mint vizsgáló, itélő és végrehajtó biró működtek, holott, úgymond, nincs törvény, melynek alapján a vádló egyszersmind biró is lehetne. Sőt Marikovszky ur azon még igazságtalanabb állítás hibájába esik' hogy e vádat egyetlen személy t. i. a felügyelő gondnok ellen emeli. Hogy ezen vád is mind testületünk, mind gondnokunk ellenében alaptalan: legvilágosabban és legmeggyőzőbben kitetszik az eljárás hü előadásából, melyeket is a következőkben teljesítünk. Mihelyest a felügyelő gondnok ama kérdéses rágalmazó ésa névtelenség álarcza alatt irt czikket a „M. Újságban" olvasta és ezáltal iskolánk becsületét beszennyezve találta, nem ugy mint privát személy, hanem mint iskolánk felügyelő gondnoka, egy felől egy ellencikk által ugyanazon lapban a t. közönséget a dolgok való állása felől felvilágosítani, másfelől pedig a cikk Írójának megtudása tekintetéből minden lehető lépéseket megtenni a végből, hogy az eddig folytonosan jó hírben álló iskolánk ellen a szabad sajtó magas eszméjének és lábbal tiprása mellett annyira bűnös egyént kitudván, ezt is a maga törvényes utján bűnéhez méltóan megbüntethesse. Minthogy pedig a főgondnoknak a helyi körülmények figyelmes egybeállítása után teljes oka volt azon feltevésre, hogy a czikk a tanári kar körében vette származását, és továbbá tudta azt is, hogy M, Gábor tanár ur a „M. U." rendes levelezője, a ki ezért a szerkesztőségtől tisztelet példányt is kap: nem csak nagyon természetes és észszerű, hanem egyszersmind kötelességszerű is volt eljárása, miszerint nevezett urat azonnal magához hivatta és mint tanárt ő mint gondnok — a helyettes gondok Sz. J. jelenlétében hivatalosan kihallgatta és miután mind azt, a mit mint gondnok egyszemélyüleg a dologban tehetett, elvégezte, az ügyet és ebben tett egész eljárását ennek eredményével együtt, szintén kötelességszerűig pártfogóságunknak bejelentette, hogy ez is a maga köréhez képest a szükséges intézkedéseket hasonlóul megtehesse. Pártfogóságunk e gondnoki hivatalos jelentést csatiékaival együtt a szeptember 11-ikéu tartott gyűlésében tárgyalta, a mikor is azok felolvasása után Szilágyi János helyettes gondnokunk indítványozta : 1-ör, hogy az ismert okok alapján mondassék ki, miszerint ha az emiitett cikk irója tanár, ez a mi iskolánknak tagja többé nem lehet és hivatalából azonnal elbocsátandó — és 2-or, hogy miután a felügyelő gondnoki jelentésből s annak csatlékaiból teljes világosságra derül az, hogy az emiitett rágalmazó és bántalmazó czikk közvetlen szerzője Marikovszky Gábor tanár, amaz okoknál fogva indítványozott elbocsátás azonnal mondassék ki, egyszersmind indítványának mind két ágának indokait terjedelmesen és nyomósán részletezte. Ekkor gondnok-elnök ur javaslatba hozta, hogy részint a tanácskozás könnyítéséül, részint ezen nagyfontosságú ügynek a legnagyobb tárgyilagossággal leendő megoldása érdekéből a fenntebbi indítvány kétfelé szakittassék; ugyanis először az indítvány első része, mely elvi kérdést tartalmaz, tárgyaltassék, és ennek eldöntése után vétessék annak második része, mely már gyakorlati természetű és személyre szóló, ha a szükség ugy kívánja, tárgyalás alá. A javaslat közhelyesléssel találkozván, ahhoz képest először az indítvány első része vétetett tanácskozás tárgyául, és a tárgy kellő megvitatása után elnök ur a kérdést kitűzvén, egész pártfogósági gyűlésünk az indítvány ezen részét, csupán két szavazat kivételével elfogadta. Ekkor elnök ur, ki nem szavazott, az eredményt az indítvány szellemében tisztéhez képest kimondta. Ezt követőleg az indítvány második része került tanácskozás alá, ez is kellőleg megvitattatott, ezután elnök a kérdést szavazásra bocsátván, felszólította azokat, kik az indítvány ez ágát, t. i.