Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-07-10 / 27. szám

793 337 M.G. mint az emiitett cikk kétségtelen irója ellen, a fenntebb már elvileg meghozott Ítélet alkalmazásba vétessék, nem pártolják, hogy nem pártolásukat felállással jelentsék ki. Miután a túlnyomó többség ülve maradt s ez által az indítványt magáévá tette, elnök ur az előterjesztett okmányok s a vita folyamában felmerült érvek folytán kimondotta a többség megállapodása szerinti határozatot, melynél fogva M. GÍ-. ellen a fenntebb elvileg már kimondott Ítélet a felhozott vádokok alapján alkalmazásba veendő, következőleg hivatalából azonnal elbocsátandó. Végre ezen határozat foganatosításával a megürült tanári szék betöltése iránt szükséges intézkedés-tétellel a kormányzó-tanács megbízatott. Azt hiszszük, hogy ezen tény hű előadásából világos az, hogy ezen ügyben Várady Gábor ur csupán kihallgató és előterjesztő, Szilágyi János ur indítványozó, a pártfogóság itélő- és a kormányzó tanács, mely külön álló igazgató testület, végrehajtó volt Tehát mindenik külön szerepkörben működött, miért is nem áll a fenntebbi váci,mintha pártfogóságunk, még kevésbbé, mintha Várady Gábor ur egy személyben minden voltak volna. De különben is Marikovszky urnák, mint protestáns embernek és annyival inkább, mint papnak és tanárnak kötelességében áll tudnia, hogy nálunk protestánsoknál épen demokrat presbyteri alkotmányunk természetéből kifolyólag, ugy egyházi és iskolai ügyeinkben egyetlen embernek, még ha akarná is, nem lehet minden hatalmat magánál öszpontositva gyakorolni. Hogy vádolhatta hát mégis az egy gondnokot olyan dologgal, a mi ennek részéről lehetetlen volt? íme itt is világos, hogy vádja tisztán rágalom, a miből többi állításai valódiságára is lehet következtetni. Negyedik közösen emelt vád ellenünk, hogy Marikovszky urat continua persecutione brevi manu, rögtönitélettel mozdítottuk el tanári hivatalából. Ezen vád is alaptalan, mert sem continua persecute nem volt, sem brevi manu rögtönitélet nem hozatott. M. ur a „M. U. 233-ik számában maga ezt mondja: „Várady ur az egész ügy folyama alatt kétszer hivatott magához, egy írásbeli nyilatkozatot kért tőlem, semmi legkisebb más parancs, vagy utasítás hozzám ez ügyben nem érkezett, sem Várady úrtól, sem senkitől." Ugyan hol volt és miben állott hát itt a continua persecutio, midőn a fenntebbi sorokban maga M. ur is épen az ellenkezőről tesz tanúbizonyságot. Ugyan miért akarnak a védő szerkesztő urak, akik az ügyfolyammal különben is ismeretlenek, vagy azzal legfölebb is M. ur leveléből ismerősek, többet mondani, mint a mennyit maga az első sorban érdekelt egyén mond ? avagy talán abban látják a continua persecutiot, hogy Várady ur az iskola szolgáját M. úrhoz az ez által megígért iratért elküldötte ? hiszen ha ezt nem teszi vala, akkor meg épen az iskolánk érdekében hanyagsággal vádoltathatott volna, De megígért dolgot kérni soha sem is mondhatja bárki is persecutiónak. Avagy végre talán abban állott a continua persecutio, hogy gondnok ur a szerkesztőségnél is tétetett tudakozódást? ezt is iskolánk iránti kötelességből tette és csak egy izben. De még ha M. ur az ügyben valóban ártatlan volt, akkor ezen tudakozódás csak javára szolgálandott; mert a szerkesztő urak negatív nyilatkozata épen az ő ártatlanságát derítette volna ki, és ezt ugy hiszszük, jó névén vette volna, nem hogy continua persecutiónak nevezze, a mely kifejezéssel különben ő maga ugy sem él sehol. De brevi manu rögtönitélet sem hozatott; hanem igenis rögtöni elmozdítás eszközöltetett. Pártfogóságunk ugyanis az ítéletet az ügy kezdése után 14 nappal hozta, és e napon is csak akkor, midőn részint az előterjesztett okmányokból, részint a gyűlésben a vita folyamában felhozott érvekből teljesen meggyőződött mind a felől, hogy a kérdéses rágalmazó cikket Marikovszky Gábor tanár irta. Hogy ha ártatlan lett volna is, midőn 14 napi határidő alatt az általa már megpróbált és jól ösmert kitisztázási utat elmulasztotta és hogy ekképen épen ő kényszeritette erkölcsileg pártfogóságunkat a reá nézve kedvezőtlen ítélet hozatalára: ha ártatlan volna is, csak magának tulajdoníthatná, — annyival inkább, mert gondnokunk 2-szer felszolitá. Pártfogóságunk csak annyit tett, a mennyit a maga helyzetében tehetett, és a mennyit a maga helyzetében joga és kötelessége volt tennie, tudniillik az előtte ismeretes okmányok és ténykörülmények alapján meggyőződése szerint ez ügyben ítéletet hozott, és ennek Marikovszky ur felett elmozdító azonnali végrehajtását a kormányzó tanácsra bizta. Avvagy talán azért mondatik az ítélet, vagy inkább az ennek értelmében történt azonnali elmozdítás rögtönzöttnek, hogy Marikovszky ur meg sem gondolván a dolognak reá nézve ily erélyes fordulatát, nem gondoskodhatott idejében és kellőleg a maga és családja részére más kenyérről. De hiszen, ha ő ártatlan volt, akkor a fennt említett módokon kitisztázhatván magát már a gyűlésig, nem is volt volna oka, szüksége más kenyérről gondoskodnia, mert bizonyosan tanári székén marad vala. „Censor" ur ide Tonatkozólag ezt mondja : még azon esetre is, ha csakugyan Marikovszky ur irta volna a cikket, ez nem volt volna elég ok arra, hogy ö a tanári hivatalából rögtön elbocsáttassák." Itt hallgatag „Censor" ur is elismeri, hogy cikkíró a hivatalából elbocsátást megérdemelte, mert csak a rögtön elbocsátásra mondja, hogy nem volt volna elég ok a cikkirás. Megenged nekünk „Censor" ur, ha kérdés alakban tett ezen utóbbi állítására, mi is viszont kérderzzük: hát a gymuasiumi tanári fizetések feljebb nem emelését látjae „Censor" ur elegendő oknak arra, hogy Marikovszky Gábor ur megtorlási és aláásási szándékból minket és iskolánkat oly rágalmazó cikkel a közönség előtt pellengérre állítson ? És mit gondol „Censor" ur, vájjon hogy eshetett volna az nekünk is, ha ama cikknek következtében, feltéve, de meg nem engedve, küszöbön álló jogakadémiánk rögtön megbukott volna? és mit gondolt volna ekkor magában Marikovszky ur is irányunkba ? Alkalmasint ezt: magatoknak tulajdonítsátok e rögtöni bukást, miért nem gondoltátok meg jól fizetésünk feljebb emelésének alkalmával a dolgot! Röviden mi is csak ezt válaszolhatjuk. Magának tulajdonítsa M. ur a rögtöni bukást, miért nem gondolta meg jól a dolgot, midőn ama cikket irta! Ő neki is minden lehető eredményt el kellett volna magában gondolnia.. A keresztyén erkölcstan ugyan még ellenségeink iránt is szeretetet parancsol, de semmi esetre sem nagyobb mérvit, mint önmagunk iránt, s ha nekünk a szeretet dictálta Marikovszky nr iránt, bizony neki is viszont az dictálta irántunk és az iskola iránt. Miért szegte meg hát ő ama magas erénytörvényt iskolánk iránt ama cikk irása által, és pedig rögtöni aláásás szándékával? Hiszen neki erre nem volt semmi reális oka; mert mi a gymnásiumi tanári fizetés feljebbemelését, valamint egy pár évvel előbb amennyire pénztárunk ereje engedte készséggel és örömmel teljesítettük: és őt már e felemelt fizetésre választottuk tanárul, ugy az ujabb kérelmezés alkalmával is szive sen elfogadtuk ós kimondtuk azt jegyző-