Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-01-16 / 3. szám

103 75 jait, elbámul az ember, hogy a tudományoknak mily sok ágát kelle müvelniök, s ily módon erejöket teljesen elforgácsolniok. Yalódi Atlászok voltak,kik néha a theologiai tudományok összes körét hordozták vállaikon. De hiányzott a kellő szabadság is. Ne botránkozzatok meg, ha egyházunkban a szabadsághiányról szólok. Talán hihetetlennek látszik egyelőre, de mégis ugy van. Volt-e s van e kellőleg biztositva tanintéze teinkben a tanár állása? Kitől nyerte állását, s ki intézkedett, s mai napig ki intézkedik legfőbb tanintézeteink felett, ki szabta meg ugy szólván az intézet szellemét, ki mondott anathemákat egyik másik önállóbb szellemű, nem egészen tört ösvényen haladni akaró bajnoka felett a tudományoknak ? Felelet: egy oly testület, melynek tagjai legnagyobb mérvben oly egyének, kik az előtt 30—40 évvel tanulták a theologiát, hogy egyházi oszlopférfiakká lettek, s kik közül a nagyobb résznek vagy alkalma nem volt,vagy kedve figyelemmel kisérni a tudományok időnkénti fejlését, és, igy akik, ha fiatal korukban koruk műveltségének színvonalán állottak is, de mint kormányzó tagok — nem említve a közelebbi két három évtizedet — ritkán dicsekedhettek azon állásponttal, melyből teljesen szabad mozgási kört biztosíthattak volna a tudományok merészebb szellemű bajnokának. Egy egészen szabad szellemben szervezett, kizárólag csak a tudomány érdekében fentartott egyetem vájjon nem idézne elő tetemes változást, vájjon nem adna egészen uj lendületet a sok tekintetben csak pangó theologiai tudományoknak ? Én azt hiszem: igen ! De hát egyházunk autonomiája ? kérdé a napokban egy pár lelkésztársam, kikkel ezen tárgyak felett beszélgettem. Avagy megeugedhetik-e az egyházkerületek, hogy leendő lelkészeik egy oly intézetben képeztessenek, mely kivülötte áll minden egyházi hatóságnak, és oly tanárok által, kik függetlenek ugy egyik, mint másik egyházkerület irányában. E kérdésekre annak idejében bizonyosan megfelelnének s ha csak ugyan szükség leend reá, megfelelnek az egyházkerületek. Hogy feleletük mi leend, nem tudom, de azt bizton merem jósolni, hogy nem fogja egy egyházkerület sem egészen idegen hatóság kezére bizni azok képeztetését, kik az egyház szolgálatába lesznek lépendők, hogy az egyes lelkészképezdéket miként eddig, ha nagy áldozatokkal is felállították az egyházkerületek, ugy ezután is, sőt, változván a viszonyok s hova-tovább buzgóbb, egy háziasabb jellemű kormányzók igényeltetvén az egyház hajóira, ezentúl még inkább fentartandja lelkészképezdéit, hogy igy leendő lelkészei mig egyfelől bevezettetnek a nagyobb kiterjedésben müveit theologiai tudományok szentélyébe, másrészről valóban egyházias neveltetést nyerjenek, s ideje korán elsajátítsák a valódi evangeliumi lelkipásztor jellemvonásait, s minél alaposabban megismerkedjenek a lelkészi hivatal gyakorlati teendőivel. De talán korán is van ezekről szólanom s ilyes félékről ábrándoznom ? Az élet oly sok édes reményt meghiúsított már, s ki tudja hogy az ezen levelemben érintett vallás-szabadsági s egyetemi reformok mely oldalról jövő viharok által semmisittetnek meg ? De megvallom nem állhattam meg, hogy ki ne fejezzem azon örömömet, reményeimet, melyeket ezen nagy horderejű reformoknak már csak a hire is ébresztett. Hátha talán végképen megszűnt azon vihar, mely nemzetünk, egyházunk hajóját oly hosszú időn át korbácsolta, hátha talán nekünk is megengedik az egek hogy a sok rosz napok helyett egyszer már jobbakat is lássunk. Adja isten ! s. s. A vallásszabadság és az egyetem kérdéséhez.*) (i.) Amint hírlik, a cultusminiszter legközelebb két törvényjavaslatot szándékozik a ház elébe terjeszteni: egyiket a vallásszabadságról, másikat az egyetemről. Mind a kettő oly messzeható horderejű, hogy csak publicistái kötelességünket hisszük teljesíteni, midőn azokra nézve a közönséget jó eleve tájékoztatni kívánjuk. A népnevelési törvény felett folyt viták alkalmával a baloldal elég világos jelét adta annak, hogy nem kívánja a culturai kérdéseket pártszempontból tárgyalni. A nemzet szellemi haladása és erkölcsi emelkedése, különösen pedig a jövő nemzedék szellemi, erkölcsi és társadalmi nemesedése oly közjavak, melyek utáu minden honfi, Ingyen különben pártállása akármilyen, egyformán törekszik, mert közös a meggyőződés, hogy országunk a modern államok sorában csak azok mielőbbi eszközlésével lesz képes becsületes állást foglalni, miért is abban közreműködni a közösügyes politikusnak csak ugy áll érdekében, mint a legszabadelvübb baloldalinak és viszont. Igy állván a dolog, senkisem fogja feltűnőnek találni, hogy a hir, miszerint a cultusminiszter az egyetemről szóló törvénynyel egyidejűleg a vallásszabadsági törvényt is akarja előterjeszteni, bennünket is őszinte örömre ragadott. Megmondom röviden miért. Igazi tanszabadság alapjára fektetett egyetemben a jövő nemzedék kétségkívül bő művelődési anyagot fog meríthetni, és a tudomány, mely, valljuk meg, maiglan nálunk csak jövevény volt, majdan köztünk is honossá válhatik. Ámde a tudományos műveltség hamar hervadó *) E cikket a „Hon^-ból vesszük át. Szerk.