Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-06-26 / 25. szám

T89 140 dések minden neme lábra kezd kapni; pőnz, politika, tilos Ígéretek szerepelnek, s csak a napokban talál­koztunk a zöld asztalnál egy esettel, melyben a tilos korteskedés egészen a szakadás Örvényéig vitt egy gyülekezetet, melynek tagjai mindig békességben éltek együtt. Csak jól forgolódjanak állomásra vágyó candidatusaink a megkezdett üdvös munkában, ma­holnap megérjük, hogy minden papválasztásbul per ..... azaz, hogy az még kicsi dolog volna a nem sokára bekövetkező vallásszabadság korszakában, — hanem igen is szakadás lesz. Én nem csudálkozom, ha jó öreg Tataynk a püspöki kinevezésben keresi a gyógyszert, mert a szélsőségekhez mindig az ellenkező szélsőség fekszik legközelebb ; de ha mindnyájan ott kezdenők keresni az emiitett orvoshoz hasonlólag járnánk el. A korteskedésekre igen nagy alkalmat adott egy rosz szokás, a mely per abusum be kezdett csúszni egyházunkba. Ez, a mint pesti levelezőnk tréfásan kifejezi, a kongató-rendszer, vagy a próba-szónoklatok tartása. Az erdélyi egyházkerületben még ezelőtt négy évvel teljes virágzásban volt, s némileg korlá­tozva ma is törvény szerint fenn áll. G-yönyörüséges dolgok következnek belőle ! Emlékszem, hogy egy megürült jó egyházban a pályázat ideje alatt minden vasárnap három lelkész próbált, délelőtt kettő, délután egy. Reggel nyolc órakor beharangoztak, tizkor is­mét, délután három órakor ismét. Mindenik tartott a templomajtóban egy jó körmönfont kortesbeszédet, mindenik beházalta a falu szájait, s mindenik kitette magát, s személyé­ben a papi hivatalt a kortesek gúnyos, megalázó ész­revételeinek. Hogy ebből a gyülekezetnek nem nagy lelki épülése következett, azt hiszem, könnyű belátni. Ha egy oly gyöngéd, erkölcsi jellemű hivatalt, minő a papi, megakartok buktatni, csak dobjátok oda a korteskedés piszkos áramlatának, s hamarább célt értek, mint a papi intézmény bevallott ellenségei egész irodalmi munkásságokkal., Vogt materialis­musa és majom-theoriája még mint gyönge szellő sem ingatja meg a vallás hatalmát a szivek fölött, ennél nagyobb vihart állott az ki, midőn Kopernik rend­szere egyszerre megfosztotta menynyétől és poklától; a magok a vallás szolgái kezdnek el dulakodni a legszentebb nevében, akkor a veszély nagy és ko­moly. A próbáló rendszer a dolog természete szerint korteskedésre, pártoskodásra vezet, s megingatja a papi hivatal gyöngéd tekintélyét, mely nélkül a lel­kész üdvösen nem működhetik. A lelkész gyakran jő azon helyzetbe, hogy nem csak nyilvános beszédben, hanem hivei magán életében is tanácsoljon, intsen, dorgáljon, s egy jó szavával valami roszat megaka­dályozzon. Tekintélyes lelkésznek ez sikerül, tekin­télytelennek nem, s ha nem, bizonyára hallgatói na­gyobb kárát vallják, mint ő. De ennél még nagyobb veszélyt is rejt magában a próbáló rendszer. A kongató papnak csakis hangját ismerhetik meg, s csak ez jöhet tekintetbe a válasz­tásnál. Ez lassanként átalakítja, s a magyar prot. egyházban jó formán át is alakította már a nép gon­dolkozását oda, hogy papjában csak a prédikáló gépet lássa. Tudományos készültség, lelkipásztori buzgóság, vallástanitói ügyesség, soha sehol kérdésbe sem jőnek, egyedül csak a szónoki képesség. Még a lelkész tiszta magán élete iránt sok érzéke van népünknek, de a jó szónoknak e tekintetben is mindent megbocsát. Tudok esetet, hogy egy kitűnő szónokot maga az egyházi hatóság volt kénytelen magán élete miatt beperelni, s midőn a vizsgáló bizottság kiszállott, egy tanúnál többet előállitni nem tudott, az egész népes gyüleke­zet azt felelte rá, hogy „jó pap, jól megtölti a ka­thedrát." SŐt lelkészeink nem kis része is igy fogja fel már a papi hivatalt. Hány protestáns pap van Ma­gyarországon, ki lelkipásztori gondviselést gyakorol hivei közt; ki a vallást maga tanitja a népiskolában, vagy bár csak a confirmandusoknak,a mi a legnagyobb gyülekezetekben is lehetséges volna ; és ugyan hány­tól olvastunk tudományos munkát akár vala­melyik folyóiratban, akár önálló an ? De ugyan minek is volna mindez, mikor arra a nép már semmit sem ad, hanem a hangja után választja a papot, mint a sipládát ? Előttem igen világos, hogy ez a visszás állapot, legalább nagy részben, a próbáló rendszerből foly, s épen azért örömmel üdvözlöm a Dunamelléki ref. egy­házkerület legújabb intézkedését, mely által a nálunk is jelenkező próbálást a korteskedés tilos nemei közé sorozta, s a próbálót a választhatók sorából kizárta. Kovács Albert.

Next

/
Oldalképek
Tartalom