Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1870 (13. évfolyam, 1-51. szám)

1870-06-26 / 25. szám

. 757 758 A vallástanítás reformjához a népiskolában. „A prot. egyh. és iskolai lapban" már többször voltak előadva a mind inkább terjedő vallási közöny különböző okai. Véleményen szerint az is lényeges oka, ha kivált a felnőttek vallásuk és egyházuk iránt közönyösek, hogy iskolai idejök alatt a vallásban oly hiányos és eltévesztett oktatást nyert', k, hogy vallásukat tulajdonképen nem is ismerik. Nem csuda, söt igen is természetes, ha az iránt közönyösek maradunk, minek megismerésére alkalmunk nem volt. Vallástanitásunk a népiskolában rendesen csak káté — és biblia-történetek tanitásából áll, azon hallgatag feltevéssel, mintha ez által a vallástanítás feladatát és célját tökéletesen elérni lehetne. Nekem pedig e tekintetben kételyeim vannak, és pedig következő okoknál fogva. Mi a káté? Mi fogalmának megfelel, nem egyéb, mint azon symbolumoknak és dogmáknak összege, melyeket az illető egyház vall, csak azon, még kevésbé ajánlható különbséggel, logy a kátéban tér és idő kimélés tekintetéből a dogmák még sokkal abstractabb és összeszorultabb alakban fordulnak elő, mint a symbolikus könyvekben. A dogmát természete szerint észszel vagy épen nem, vagy csak igen nehezen lehet megérteni, és ez az eset az éretlen eszű iskolás gyermekeknél még inkább előáll. A legjobb esetben könyv nélkül elmondja ugyan a tanuló a káté formuláját, de ezáltal esze és szive mii, sem nyert, mert azt, mit hiba nélkül szorul szóra elmondott, rem értette. De a legtöbb esetben ezen negativ kárnál még sokkal roszabb következésü a káté tanitása. a gyermek nem értvén a dogmát, nehezen, kedv nélkül tanul és leckéjét a tanitó megelégedésére nem mondhatván fel, büntetést kap, mi, ha gyakran ismétlődik, a tanuló az egész káté iránt, azt a vallással azonosítván, ellenszenvvel és gyűlölettel viseltetik, mely hangulat a vallás iránt egész életén át döntő maradhat. Csuda-e, ha a vallástanítás oly módja után vallásunk és egyházunk iránti közönyösség, sőt ellenségeskedés napról napra növekszik? ! Midőn egy hitjelölt a 6 éves gyermekeknek bizonyította, hogy a sz. vacsorában in, cum et sub pane Krisztus teste és vére jelen van: Diesterweg e tanórán jelen lévén, azt a tanmódot az emberi szellem ellen elkövetett gyilkossági kísérletnek nevezé. Hogy állunk a vallástanítás második tényezőjével: a bibliatörténéttel ? F. Buisson a „l'emacipation du christianisme libéral" szerkesztője és a bölcsészet tanára Neuchá telben, ki mult é^ben a „szabad .keresztyénség és a jövő egyháza" cimti röpiratot tett közzé, közelebbről a „bibliatörténet a népiskolában" cimü munkát adott ki, melyben az ó testamentumi történetekről következő értelemben nyilatkozik. Az ó testamentumi történet tanitása a népiskolában káros befolyású: I.a szellemre, mert az isten itt ugy tüntetik elő, mintha ő csak egy népet, t. i. a zsidó népet kiválasztotta volna magának? csak azt mindenféle kegyadományokkal bőven megajándékozván, mig a többi népeket megvetette, és önként az enyészetnek engedte át. Hogy illik istennek ezen bánásmódja azon fogalomhoz, melyet minden tanitó tanítványainak adni köteles, miszerint az emberek, minden faj, szin, mivelődési fok, vallás — általában minden különbségek dacára, egymáshoz hasonlók, rokonok, testvérek, fiai ugyanazon mennyei atyának ? — Az istenről az ó testamenuui i történetekben semmi tiszta fogalom, sőt a legmélyebb fokú anthropomorphismus találtatik. Az isten örül, szomorkodik, beszél, megjelenik, elfe1

"'* emlékezik, haragszik, bosszút áll stb. Emberekh° 4—5000 év előtt éltek, illik olyan fogalom, sőt a fejődés jogosultságát magán viseli, de ha az anthropomorphismus ezen durva fogalmait, mint örökké való természet feletti igazságokat tanítjátok, akkor az ellen innepélyesen tiltakoznom kell. — A csuda az ó-testamentum minden lapján található, itt minden a természet törvényein kivtil vagy azok ellen történik. Ez pedig elfojtja a gyermeki ész tudás és ismeretvágyát, mert a csudánál már nem lehet keletkezésének mozzanatait, okait kutatni, hanem egyszerűen el kell hinni; itt beáll a „credo, quia absurdum". Az ilyen tanitás pedig nem illik a népiskolában divatozó nézleti módszerhez, melyszerint a gyermeknek minden tüneményt physikailag megmagyarázni, és ezáltal eszét öngondolkodásra serkenteni kell. Az ó-testanientumi történet tanitása káros befolyású : II. a lelkiismeretre, mert itt sok erkölcstelen, minden szemérmet sértő esetek és elbeszélések fordulnak elő ; a sokak közül csak egyre utalok, t. i. Lót és leányaira (1. Mos. 19.) Mit csináljon a paedagog és lelkiismeretes tanitó tanítványai előtt ? Nem tanácsosabb-e, ha sohasem említtetik ilyesmi az iskola falai közt ? Az isten a patriarchák alatt gyakran, mint a rosznak jutalmazója jön elő. Ábrahám vétkezik felesége Sarah ellen, de azért ő jutalmaztatik és egy ártatlan bűnhődik (1. Mos. XII. 10—20); Jákob megcsalja Lábánt és azért ő gazdaggá lett (1 Mos. 30,42—43); Egyptomban a lopáshoz az isten kegyelmet és áldást ád (1 Mos. 31, 3). Vagy hogy fogja az erkölcatanitó, az erkölcsi törvénynyel istennek parancsát Izsák meggyilkoltatására öszhangzásba hozni ? A papok alatt isten, mint rettenetes1 vérszomjas és kegyetlen uralkodó tűnik fel, midőn parancsot ád mindennek, férfiaknak, aszonyoknak, aggastyánoknak, gyermekeknek lemészárlására. Csak ugy párolog a föld emberek vérétől, kik isten parancsára 10 — 20 zerenként felkoncoltattak. (5 Mos. II. 33—34; III. 6; 48*